Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Milyen a tökéletes kivitelezésű könyv?

Kérdezz! Felelek! (33.)

Inkább akkor szoktam beagyalni a kérdésen, amikor egy totál új könyv az első olvasáskor széthullik a kezeim közt, szóval a nagy kérdés az, hogy
Milyen a tökéletes kivitelezésű könyv? Vagyis milyen legyen kívül-belül, tartalomtól függetlenül?
forrás: weheartit.com
Ami az egyik legfontosabb szerintem, az a gerinc. Utálom, amikor törik. Annyira csúnya ahogy felpúposodik, berepedezik, esetleg széthullik, ránézni is rossz az ilyen könyvekre. Nincs is idegesítőbb dolog, mint amikor megveszünk több ezer Ft-ért egy könyvet és az első kinyitáskor darabjaira hullik. A lapok maradjanak a helyükön és ne akarjon a kiadó egy 900 oldalas könyvet puha borítással, rossz ragasztással, egy kötetben kiadni, mert tuti szétjön vagy ha még sem, a gerince tuti törni fog. (Érdekesnek tartom, hogy a 60-70-es években kiadott könyvek egyben vannak, de nem egy olyan könyv került a kezeim közé, amiket az elmúlt pár évben adtak ki és szét vannak esve.)
Utána jön a borító. Lényegtelennek tartom, hogy puha vagy kemény borítású, a fontos az, hogy strapabíró legyen, ne szakadjon, ne jöjjön fel a fólia, ne kopjon le, stb. Kemény borítás esetén különösen szeretem a védőborítót.
A betűmérete ne legyen kicsi, mert nem látom rendesen még szemüveggel sem -igaz, kicsit vaksi is vagyok, de akkor se törpebetűkkel készüljön már, mert összeakadnak a szemeim- és ha esetleg színessel van nyomtatva, akkor ne irritálja a szemet. Persze legyen margója, ne csak úgy a lap szélétől a széléig és nem mellesleg szeretem azokat a kis beépített könyvjelzőket is.
Szeretem, ha fejezetekre van osztva egy történet vagy legalább valahogy részekre bontva, ne pedig csak úgy egyben az egész, mert amúgy van, hogy jobban szeretek fejezettől fejezetig olvasni, mint oldaltól oldalig.
Nem szeretem a könyv végén szereplő részleteket más könyvekből. Már csak azért sem, mert van, hogy hátra szoktam lapozni és totál megzavar, ha a történetben Pamela meg Bobby szerepel, az utolsó oldalon meg azt olvasom, hogy Jocky jött össze Samanthával (kik is ők?).
És persze ne legyen benne sem szerkesztési, sem tördelési hiba, valamint szeretem a szép borítókat, bár ez relatív, hogy kinek mi a szép. És bejönnek az egyedi szépségek is, legyen az egy egyedi betűmérettel készített fejezet cím vagy a borítón valami szépség vagy a színes papírszél vagy akármi, amitől kap a könyv valami pluszt a külseje tekintetében.

5 megjegyzés:

Leonine írta...

Minden szavaddal egyetértek.

A töredező gerinc engem is kiakaszt. Még egy szamárfület sem hajtottam könyvre soha, ezek után az, hogy egyetlen olvasás után megtört a gerince, nekem komoly lelki nyűglődést okoz. :)

Sajnos egyes kiadókra különösen jellemző, hogy mintha direkt úgy nyomtatnák a könyvet, hogy egy olvasás után szétessenek, nehogy arra vetemedjek, hogy olvasás után kölcsönadom vagy eladom.

A könyv végén lévő ajánlók is irritálnak, főleg, mert mostanában már annyira elfajult ez a dolog, hogy a múltkor egy 510 oldalas könyv utolsó 40 oldalát ez tette ki! Én is szeretek a könyv végére lapozni, és tényleg zavaró így. Ráadásul számolgatnám, hogy hány oldalt olvastam az évben, erre szembejön egy könyv, amiről nem tudom eldönteni, hogy 470 vagy 510 oldalasként jegyezzem-e fel. Végül 510 oldalt írtam, mert a molyon is így szerepel (másrészt pedig végül elolvastam az ajánlókat is :))

Niki írta...

@Leonine: Ó igen, különösen az Ulpiusos könyveknél lehet tapasztalni, hogy szétesnek, szinte már az első olvasáskor. Mindezt persze úgy, hogy a legtöbb kiadványukat 3.999 Ft-ért lehet megvenni. :oS

Leonine írta...

Vajon eltűnt a kommentem vagy sem? Írtam választ, de nem jelenik meg... visszanézek később, ha nem lesz meg, írom megint. (nem tarthat vissza a blogspot sem! :))

Leonine írta...

Úgy tűnik, nem jelenik meg. Szerencsére közben nyomtam egy Ctrl+C-t közben, úgyhogy nem nagyon kell újraírnom :)

Na igen. Nem akartam név szerint említeni, de pont rájuk gondoltam... A szürke ötven árnyalata is az ő művük, arról meg konkrétan lehámlik az a furcsa tapintású borító, ha több ember merészeli elolvasni. :)
Ráadásul a 40-50 oldalas ajánló is az ő mániájuk. Csak ezzel az a gond, hogy én ha vásárolok, sokszor oldalszám alapján is választok könyvet, vagy legalábbis figyelem az ár/oldal arányt. Egy 300-350 oldalas könyvért nem fogok 4000Ft-ot adni, akkor inkább megvárom, míg felbukkan a könyvtárban is. De kicsit megtévesztőnek tartom, hogy hazahozok egy 500 oldalas könyvet 4000-ért, és kiderül, hogy ebből a tizede csak reklám. Nem biztos, hogy jó stratégia, mert szerintem nem mi vagyunk az egyetlenek, akik bosszankodnak emiatt.
Sokkal jobban szeretem a Könyvmolyképzőt ilyen szempontból, mert ők ezeket a 10-20 oldalas ízelítőket PDF-ben készítik. Szeretem, hogy bele lehet látni a könyvekbe, de ezt nem egy másik könyv végén...

Niki írta...

@Leonine: mostanában velem is folyamatosan szórakozik a blogspot. Már írtam is egy X-aktás bejegyzést, de mire közzé tettem volna, megoldódott a problémám. ;o) Mostanában pl. érdekes módon tudok új bejegyzést írni, mert amúgy nem nagyon enged be.

Igen, az Ulpius mániája a sok ajánló a végén, a nem minőségi kiadás és a borító feljövetele is. Konkrétan nekem a Szürkével nem volt bajom, bár az egy kicsit zavart, hogy az ujjnyomok nagyon meglátszottak rajta.
A Könyvmolyképzőt pedig én is nagyon szeretem. Minőségi a köteteik kiadása és többnyire 2999 Ft a puhakötésű könyveik ára.