Follow Us @nikikonyvesem

2010. május 31., hétfő

Már megint könyvtár 5.

hétfő, május 31, 2010 8 Hozzászólás
Múltkor elfelejtettem feltenni, hogy miket vettem ki a könyvtárból, de most direkt emlékeztettem rá magamat. ;o) Ezekről várhatóak majd (az elmaradtak mellett persze) a bejegyzések, ha végeztem az olvasásukkal.

























Igen, itt van nálam a Csodaidők 2. része. ;o)
A leszármazottra kíváncsi vagyok. Egyszerűen semmit se találtam a neten az írójáról, ilyet azért még nem pipáltam. Mint valami "szellemíró". Mivel nincs utalás fordításra, így magyar alkotás lenne?

2010. május 30., vasárnap

Gaál Viktor: A tea színe

vasárnap, május 30, 2010 3 Hozzászólás
"... nem az a fontos, hová mész. Az a fontos, hogy járd az utat, és megélj minden egyes, az úton töltött pillanatot."

Ennek a könyvnek mesebeli hangulata van, egyszerűen szenzációs. Minden szavát, mondatát élveztem, varázslatos egy történet. És a finoman beleszőtt örök igazságok, szíven ütnek, elgondolkodtatnak.

Képzeld el (igen, már megint), hogy 1773-ban élsz. (Ekkoriban uralkodott pl. Mária Terézia is) Az óceánokat, tengereket hatalmas hajók járják, mennek Ázsiába, Afrikába, Amerikába.
A tea meghódította a világot, sorban nyílnak a teaházak, ahol a vendégek kipróbálhatják a különleges meleg italokat.
És akkor egy napon feltűnik a kedvenc teaházadban egy különös fiatal férfi, aki olyan teát készít, mint amilyet addig még senki sem, és mesél. Elvarázsolja a vendégeket a teája, magával ragadja őket a meséi, amik mintha az 1001 éjszaka történetei lennének.
Rendszeresen betérsz a teaházba, hallgatod a meséit, iszod a teáit és közben betekintést nyerhetsz az akkori politikai helyzetbe.
Közben érzed, hogy szerelem is van a színfalak mögött, hevesen, szomorúan. ...

Olyan, mintha 3 könyv lenne egyben, így alkotva egy egészet.
Az egyik szálon olvashatunk a fiatal fiúról, akinek a szemén keresztül megismerjük a várost, az embereket, a politikai helyzetet.
A második szálon folytatja a meséit.
És ott a harmadik szál, egy szerelmes nő monológja, aki erre a fiatal fiúra várt már évek óta. Szerelem, szenvedély, szex.
Ezt a könyvet tényleg ne hagyjátok ki! :o) Magával ragad, elvarázsol. ...

"1773-at írunk; a nyugati világ a tea bűvöletében él. Kereskedőhajók százai vágnak neki a Kínába vezető hosszú és veszélyes zarándoklatnak. Egyetlen céljuk, hogy megszerezzék az úgy áhított teafüvet. Az út nem mentes a veszélyektől, számtalan hajó veszett már oda. Aki viszont szerencsével jár, busás nyereség és hírnév vár rá. Van azonban néhány különös kereskedő, akikről úgy hírlik, a pénznél sokkalta nagyobb kincs miatt járják az utat. Ők a teavándorok. A kevesek, akik már találkoztak velük, csodálattal vegyes félelemmel beszélnek róluk. Rebesgetik, a teavándorok ősi bölcsességek tudói – és hogy birtokukban van a világ legtökéletesebb teája, amely egyenesen varázserővel bír..."
Kíváncsian vártam a teakészítés titkait.
Szinte láttam magamat ülve egy teaházban, magamba szívva a teák különleges illatát, miközben körbevesz egy varázslatos, keleti érzésvilág.
Nem vagyok egy nagy teázós, többnyire csak gyorsan összedobom, de a könyv olvasása közben többször megkívántam egy csésze igazi teát. :o)

Tartalom: *****
Borító: *****
Megjelenés: 2005.
A cím magyarázata: Az igazi tea készítésének egyik titka, hogy figyelni kell a tea színét.
Az íróról: Gaál Viktor 1979-ben született író, forgatókönyvíró, pszichológus. Jelenleg Londonban él, tanácsadó pszichológusként és íróként dolgozik. (forrás: wikipédia)

2010. május 28., péntek

Szeretném majd

péntek, május 28, 2010 0 Hozzászólás
Tudor lázam még mindig tart, találtam is az Alexandra oldalán egy könyvet, amit még nem olvastam. Érdekesnek tűnik. ;o)

"1541 ősz. Mérföldnyi hosszú menet halad York felé. VIII. Henrik király egy, a trónja megdöntésére irányuló összeesküvés leleplezése után pompázatos körutat szervez északra, hogy lenyűgözze lázadó alattvalóit. Ezer katona, a nemesség krémje és ötödik felesége kíséretében a király fogadja a yorki előkelőségek látványos behódolását. Cranmer érsek megbízásából Matthew Shardlake is Yorkba utazik. A jogi munka mellett Shardlake vonakodva, de elvállalja egy fontos, de veszélyes összeesküvő Londonba szállítását. Egy yorki üveges mester halála után azonban egyre átláthatatlanabb rejtélyekbe keveredik, amelyek nem csak a yorki vár foglyával, de magával a királyi családdal is összefüggnek. Amikor a hatalmas menet megérkezik a városba, Shardlake titkos dokumentumokba botlik, amelyek napvilágra kerülése megrendítheti a Tudor trónt."


Még csak "most" fejeztette le Boleyn Annát, de itt már az 5. feleségét "fogyasztja", Catherine Howardot, de ugyebár Henriknek 6 felesége volt. :oS

2010. május 27., csütörtök

Elizabeth Massie: Tudorok 2. - Végzetes játszma

csütörtök, május 27, 2010 0 Hozzászólás
"Sokkal nehezebb, ha az embernek mindene megvan, mint hogyha semmije sincs."

Nem is tudom, hogy sajnáljam vagy "ne szeressem" Boleyn Annát.
Robin Maxwell Boleyn Anna titkos naplója az egyik kedvenc regényem. Már az első olvasásakor megsajnáltam, hogy pont VIII. Henrikbe lett szerelmes, és hogy bármit tett, a nép nem fogadta őt el.
De ez a könyv kicsit jobban rámutat arra a korra, a történésekre, és bizony most már nem épp a szívem csücske. Még akkor sem, ha tudom, ez csak egy regény, 1-2 valós történelmi szállal.
Ugyanakkor néha meg sajnálom őt, hisz szerette Henriket, de nagyon irányította őt az apja hatalomvágya, ő hajtotta a végzete felé, és kétlem, hogy emiatt ne szenvedett volna, ne rettegett volna, hogy mi lesz vele, ha nem teljesíti a király álmait.
De mégis ott van a sok ártatlanul lefejezett ember. ...

Képzeld el, hogy te vagy Katalin, VIII. Henrik felesége. (Azért ne Anna helyébe képzeld magadat, mert a lefejezésre való gondolás nem biztos, hogy örömmel töltene el.) Elveszítetted az első férjedet, majd férjhez mész a testvéréhez. Születik egy kislányotok, Mária. Bár nem lehet mondani, hogy nagy boldogságban éltek, hisz a várva várt trónörökös nem érkezik meg, tudsz a férjed kicsapongásairól, de azért éldegéltek.
Majd megjelenik a színen Boleyn Anna, és a férjed szerelmes lesz.
Tudod, hogy a fiatal nő és a családja taktikázik, próbálnak eltávolítani a király mellől, de te küzdesz. Henrik próbálja érvényteleníteni a házasságotokat, elkezdi az egyház megreformálását, elszakít a lányodtól, majd téged is száműz az udvarból és elveszi Boleyn Annát. Te pedig távol, szegénységben tengeted a hátra levő életedet.
Mivel hű keresztény vagy, nem vigasztal a tudat, hogy a várva várt trónörökös nem érkezik meg a házaspárnál. Kislányuk születik, Erzsébet, és kezdenek eltávolodni egymástól.
Anna próbálja a szálakat irányítgatni, de a végzetét ő se kerülheti el.
Henrik szerelmes lesz Lady Jane-be, kapva kap a pletykákon, hogy Anna vérfertőző viszonyt tart fenn a testvérével és másokkal is megcsalta, így a vérpadra küldi őt.
Vigasztalna, hogy ezek után a lányodat visszafogadják az udvarba és Erzsébet lesz a fattyú? Ha látnád előre a jövőt, biztos nem. ...

Döbbenetes számomra, hogy amilyen nagy szerelemnek indult Henrik és Anna kapcsolata, képes volt ilyen véget érni. Egyáltalán szerelem volt? Nem csak vágy, amit Anna ügyesen égve tudott tartani egy ideig?
Belegondolva, hogy hány nő végezte még a vérpadon Henrik parancsára, borsódzik a hátam.

Az első rész is nagyon tetszett, ez is elnyerte a tetszésemet.
A sorozatba azóta se néztem bele. Először elolvasni szerettem volna majd utána látni, de most már a sorozat fog jönni. ;o)

Egy kicsit érezni lehet a stíluson, hogy ezt a részt egy másik írónő írta meg, illetve sajnáltam, hogy elég rövidre sikeredett a könyv terjedelméhez képest annak az időszaknak a felvázolása, amikor Annát börtönbe vetették, majd kivégezték. Ez a fejezet egy kicsit összecsapott, gyorsan lezárt lett. (Na jó, tudom, a könyv a filmből készült, és bár a filmet nem láttam, de azért jobban ki lehetett volna térni erre az időszakra is. Engem legalábbis érdekelt volna.)


"VIII. Henrik és Boleyn Anna – egy hangos, botrányos és szenvedélyes uralkodópár. Röviddel az új királyi pár első gyermekének, Erzsébet hercegnőnek a születése után meghal a kegyvesztett királyné, Katalin. Az uralkodó által bevezetett törvények kimondják, hogy bárki, aki a király ellen szól vagy cselekszik, a legsúlyosabb büntetést kapja. A király egykori kegyeltjei sorra elbuknak, és a hatalommámor ismét sokakat vezet a vérpadra, miközben Henrik egyre türelmetlenebb, és a világ tudtára kívánja hozni felesége végzetes bűnét, miszerint képtelen fiú utódot szülni neki. Miként képes egyetlen ember hat év alatt elpusztítani a szerelmét, a lelkiismeretét és országának hitét?"



Tartalom: *****
Borító:
****
Megjelenés: 2008.
Eredeti cím: The Tudors 2- King, takes Queen
Az írónőről: Elizabeth Massie 1953-ban született, több novella, sorozat köthető a nevéhez. Bram Stoker díjas írónő.
honlapja: http://www.elizabethmassie.com/

2010. május 25., kedd

Vaszary János: Kaland a vörös hajú lánnyal

kedd, május 25, 2010 5 Hozzászólás
"Amikor az ismeretlen vörös hajú lányt megpillantottam az Északi pályaudvaron, szinte önkéntelenül irányt változtattam, és megindultam utána."


Most először olvastam Vaszary regényt és nyert nálam. :o)
Könnyed, humoros, régimódi, aranyos.
A "piszkos szívatásoknál" és a "szellemes szópárbajoknál", na meg az ügyefogyott szerelemnél bevillant nekem Lőrincz L. László, Leslie L. Lawrence néven írt történetei. Azokban is többnyire fel lehet fedezni ezeket az elemeket.

"A Vaszary- recept: humor+ szerelem+ kaland+ Párizs" (ebben a spanyol tengerpart), teljesen jól jellemzi röviden a történetet, szerintem senki se hagyja ki. 1-2 nap önfeledt szórakozás, nevetés, egy kis bűncselekmény, nyomozás, és persze humor, és humor minden mennyiségen, néha már szinten fájóan. :o)

Adott egy férfi, aki egy pályaudvaron megpillant egy vörös hajú nőt, és követi mindenhová. Legyen az akár egy eldugott szálloda, ahonnan a vendégek minél előbb elmenekülnek, de ők felveszik a harcot.
Adott egy vörös hajú nő, aki tán okosabb, trükkösebb, mit amilyennek tűnik. ;o)
És persze fontos szereplő a kecske is, aki a kedvenc kis házi ebeket megszégyenítő ragaszkodással rendelkezik.
Na meg van egy gyilkosságunk is a maga egyszerű, "humoros" módján.

"A Vaszary-recept: humor + szerelem + kaland + Párizs (na jó, esetünkben legyen inkább a spanyol tengerpart).
Mindehhez vegyünk még egy szemtelen és szemérmetlenül vörös hajú lányt, egy szállodatulajdonost, aki mindent elkövet, hogy vendégei fejvesztetten meneküljenek, egy bírósági szakértőt, aki örökölni szeretne, és ezért bármire képes, és persze nem utolsósorban egy kecskét, amely viszontagságos úton gyilkosság áldozata lesz. Helyszínül pedig képzeljük el a sziklacsúcson terpeszkedő Hotel de la Playát, ahol megérkezvén be kell törni a kastélyszálló ablakát, hogy bemászhassunk, ahol a szakácsnő a vendégektől kunyerált kölcsönből finanszírozza a reggelit, és ahol egy mindenki ellen és mindenki egy ellen, de közben Vaszary (vagy alteregója) azért leginkább Matért, a vörös hajú lányért van oda."

Tartalom: *****
Borító: ****

2010. május 22., szombat

Richelle Mead: Vámpírakadémia

szombat, május 22, 2010 4 Hozzászólás

"... nem a neve teszi az embert. És a névnek semmi köze ahhoz, amilyenné az ember válhat."

Mikor a Twilight sikere után sorban jelentek meg a vámpíros könyvek, kicsit szkeptikussá váltam irányukba. Igazából a Vámpírakadémia is csak annyira keltette fel az érdeklődésemet, mint más vámpíros könyv. Érdekelt, de valahogy nem vártam annyira, mint a Twilight folytatását.

A sorozatokban van egyfajta vonzóerő, még ha nem is tetszett annyira az első rész, a kíváncsiságod hajt, a másodikat is a kezedbe veszed, és ha már azt is elolvastad, akkor miért ne folytatnád a harmadikkal, majd a negyedik résszel, hisz érdekel mi fog kisülni belőle.
Röviden ez a véleményem a sorozatokról.

A Vámpírakadémia jó sorozatnak tűnik, kíváncsi vagyok a második részre is. (Bár az első részre is vagy 5 hónapot vártam, amíg sorra kerültem a könyvtár előjegyzési listáján.)

Az elején egy kicsit belebonyolódtam, míg felfogtam ki kivel is van.
Szóval, vannak a morák, a strigák és a dampyrok.
A morák az élő vámpírok, akik valamelyik elemmel kapcsolatban vannak, tudnak varázsolni.
A strigák a halott vámpírok, akik morák voltak, de megöltek valakit, és így váltak strigává. A strigák vadásznak a morákra.
A dampyrok pedig a morák testőrei.
A történetet Rose meséli el, aki Lissa, egy mora uralkodói család hercegnőjének a testőre.
A kapcsolatuk nagyon szoros, mind a ketten 17 évesek. Őszinte, igaz barátok, akik bármire képesek lennének a másikért. Ráadásul a kettőjük közötti kapcsolat nagyon különleges. Rose képes Lissa fejébe belelátni.
Mint minden mora, Lissa is kapcsolatban van egy elemmel, ami nagyon ritka és különleges. Ezért veszély leselkedik rá.
És persze feltűnik a színen egy szexi mentor, szerelem, szenvedély, varázslat, na meg persze egy utálatos iskolatárs.

"Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem."
Igazából a vámpírvilág egy másik szeletébe kukkanthatunk bele. Tetszett a felépítése, a szereplők is szimpatikusak voltak (már amelyik), és lehet, sokan nem fognak egyetérteni velem, de én nagyon szorítottam, hogy Rose és a mentora összejöjjenek.
Jobban belegondolva elég bátor húzás volt az írónőtől egy 17 éves diáklányt "összehozni" a 24 éves mentorával, lehet volt, akinek kicsit felkúszott a szemöldöke a korkülönbség láttán, de engem nem zavart. Az a 7 év, lehet, hogy abban a korban kicsit soknak tűnik, de ha egy 22 éves fiatal nőről és egy 29 éves férfiról lenne szó, akkor már egyáltalán nem lenne zavaró szerintem.
Kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni a kapcsolatukból, mert a szikra azért a helyén van. ;o)

Tartalom: *****
Borító:
****
Megjelenés: 2009/2007
Eredeti címe: Vampyre Acadamy
A cím jelentése: Gondolom nagyon magyaráznom nem kell. ;o) A történet leginkább egy vámpír akadémián játszódik.
Folytatása: Dermesztő ölelés
Az írónőről: Richelle Mead Michinganben született 1976-ban. A Vámpírakadémia a harmadik sorozata.

2010. május 21., péntek

Anna Gavalda: 35 kiló remény

péntek, május 21, 2010 4 Hozzászólás
"Minden alkalmat megragadok, hogy odamehessek. ...
...
Csak az örömért hogy úgy érezhetem, a helyemen vagyok."


Anna Gavaldáról nagyon sokat olvashattam mások bejegyzéseinél, kíváncsian vártam az alkalmat, hogy a kezembe kerüljön az egyik könyve.
Igazából a Vigaszágot szerettem volna kivenni a könyvtárból, de nem jártam szerencsével. Viszont úgy voltam, ha már végre találtam egy Anna Gavalda regényt, akkor jöjjön.

Ifjúsági regény, összesen 79 oldal, fél-egy óra alatt elolvasható.
Egyszerű történet, de ami mögötte van, az üzenete nagyon elgondolkodtató. (Tán, mégis inkább felnőtteknek szólna.)

Egy 13 éves fiú a főszereplő, akinek egy részt a szülei között se stimmel minden, a nagypapája beteg, ráadásul nem szeret iskolába járni, rosszul tanul.
Egészen pontosan a probléma az, hogy nem azt tanulja, ami igazán érdekli.
És akkor itt jönne egy elég nagy társadalmi probléma.

"A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább."


Úgy gondolom, egyáltalán nem túlzok, ha azt írom, gyártjuk a diplomásokat. Ezzel semmi probléma nem lenne, ha a kikerülő végzősök minőségiek lennének, de sajnos nem minden esetben van így.
Szinte elvárás, hogy mindenkinek legyen diplomája, egyes szülők erőltetik is, így bizony egyre kevesebben mennek szakmunkásnak.
De kérdezem én: ki fogja kicserélni a házunkon a tetőt? Ki fogja megjavítani az elromlott dolgainkat, ha ők nem lennének? És még sorolhatnám. ...
A jó szakmunkásra mindig is szükség lesz.
Gyártjuk a diplomásokat, de elhelyezkedni nem tudnak. Vagy ha tudnának (inkább az eü dolgozók), a jobb megélhetésért külföldre mennek dolgozni. (Megdöbbentem, mikor láttam a statisztikát, hogy tavaly hány orvos és ápoló helyezkedett el külföldön. Ki marad itthon? Ki fog minket gyógyítani és ápolni?)
Jó szakmunkásokra szintén nagy igény lenne, egyre kevesebben tanulnak tovább mégis ilyen iskolákban, mert a szülő erőlteti, ciki neki egy ilyen iskola, tanuljon a gyerek tovább máshol, ami számára jobban elfogadható.

Számomra a szülőség egyik alapelve az, hogy nem én irányítom a gyerekem életét, max. csak rávilágítok a helyes útra. De az ő élete, az ő élete. Amíg nem árt magának, nem szólhatok bele.
Miután befejeztem a könyv olvasását, elbeszélgettünk itthon róla. Bár tény és való, hogy elég messze vagyunk még attól, hogy a Gyerkőc továbbtanuljon. :o) Mindkettőnk álláspontja az volt, ha Gyerkőc majd elénk áll és közli, hogy ő kőműves akar lenni, akkor "Jól van fiam legyél!". Nem mondhatom neki, hogy "Felejtsd is el fiam, mert ügyvéd leszel, ők jobban keresnek!". Mi értelme lenne? Tanulna, csinálna valamit, amit nem szeret, valószínűleg jó se lenne benne, mert a szíve nem ezt diktálná. Arról nem is beszélve hogy boldogtalan lenne. Ami meg a fizetést illeti, sokszor a szakmunkás többet keres, mint egy diplomás. (Főleg, ha a diplomás arra kényszerül, hogy a diplomáját nem használva helyezkedjen el.)

Természetesen nem azt mondom, hogy most mindenki menjen szakmunkásnak, hanem csak azt, hogy minden gyerek azon a vonalon tanuljon tovább, ami igazán érdekli, amit szeret csinálni, amiben benne lenne a szíve.
Egyszer egy tanárom azt mondta, hogy úgy tanuljunk tovább, hogy a hivatásunkat találjuk meg. Mert akkor többet nem kell majd dolgoznunk, örömmel fogjuk végezni a munkánkat.

Ami meg a társadalmi hozzáállást illeti. Meg kell becsülni a szakembereket, ugyanúgy, mint a jó diplomásokat, mert mindkettőre igény van.
Semmivel se ér kevesebbet egy tetőfedő, mint egy bankszakember. ... Ő tesz tetőt a bankszakember feje fölé.

Tartalom: *****
Borító:
*** Annyira nekem nem jött be ez a legó-fej. Az eredeti jobban tetszik.
Megjelenés:
2009/2002
Eredeti cím:
35 kilo d'espoir
A cím magyarázata:
a főszereplő fiú súlya, ugyanennyi reményben, hogy felveszik abba az iskolába, ahová menni szeretne
Az írónőről:
Anna Gavalda 1970-ben született Franciaországban. Ez a második regénye.

2010. május 18., kedd

Fejős Éva: Eper reggelire

kedd, május 18, 2010 4 Hozzászólás
"Tizenkilenc év telt el, mire újra le tudtak ülni egy asztalhoz.
..."
Emlékszem, mikor megjelent az első Fejős Éva könyv, ki volt plakátolva vele a Nyugati-téri "Skála". Minden reggel munkába menet, kómásan várva a 4-es 6-osra "gyönyörködhettem" a reklámban. Pár nap elteltével már annyira a könyökömön jött ki, hogy a késő villamost is rá fogtam. El is határoztam akkor, én bizony nem fogom elolvasni bosszúból.
Aztán tavaly mégis a kezembe vettem az egyiket, és bejött nekem. Kellemesen csalódtam.
Na de ez. :oS

Egy mondatba is sajnos bele tudom zsúfolni a véleményemet erről a könyvről:
Kár volt megírni.
A Hotel Bali tetszett, de ez nagyon erőltetett, unalmas, elcsépelt volt. Most egy kicsit le is lombozott. Jobbra számítottam.
Az lett volna a legjobb, ha szépen le lett volna zárva az első rész, mert ezzel a könyvvel kicsit lejjebb húzta azt is.
Most csalódtam, és már a Mexikóit se várom.

Folytatódik Gabi, Dóra, Szilvi, Judit története, útjaik persze kereszteződnek köszönhetően a tenisznek és a túszejtőknek. (Ez a túszejtés. ... Ez egy kicsit már sok volt.) De ugye minden jó, ha a vége jó.
Mindenki boldog lesz, mindenki szerelmes, Judit szexuálisan bepótolja a lemaradását, sőt, egy kis emberrablás is beleszövődik a történetbe, valami izgalom is legyen a szexen kívül. ...

"A Hotel Bali című nagysikerű regény rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul. Az ott megismert négy barátnő élete immár végérvényesen összefonódott, talányosabb utakon, mint hinnénk. Milyen drámai kihívás elé állítja a sors Szilvit, karrier vagy szerelem a fontosabb Gabi számára, vajon Dóra búcsút int-e Balinak, a földi paradicsomnak az elképzelt boldogság reményében, és legfőképpen, helyrehozható-e a múlt szörnyű tévedése Judit számára, van-e újrakezdés a barátságban és a szerelemben? Fejős Éva immár negyedik sikerkönyvével jelentkezik, és ezúttal a rajongói által legjobbnak tartott Hotel Bali folytatásával, melyben beavatást nyerünk férjek, szeretők és szerelmek történetébe, bocsánatos és helyrehozhatatlan bűnök, valóra váltott és elszalasztott álmok, életreszóló leckék és szerelmek világába."
Egyszerűen nem is tudom mit írjak. Ez a könyv nagyon nem jött be. Bár, legalább értem miért az a címe ami, mert ugyebár a Hotel Balinál erre nem tudtam rájönni. ;o)
Én anno úgy tanultam, hogy a cím próbálja meg mindig összefoglalni az adott témát, és legyen figyelemfelhívó. De akárhogy agyalok, a Hotel Balit akkor se értem.
Az Eper reggelire sem egy csillagos ötös cím szerint, de so-so, fogjuk rá, hogy értem, és nem is olyan vészes. Gondolkodom azon, hogy a bejegyzéseknél mindig kitérek majd a cím magyarázatára, már ha érteni fogom egyáltalán. ;o)
Na szóval, a cím magyarázata: két szereplő szerelmes epret reggelizett. Eper-szerelem-mindenki szerelmes-reggelire, így jött össze az Eper reggelire. Gondolom legalábbis én.
És ha már cím magyarázata, akkor egye fene, ezen is töröm már egy ideje a kobakomat, itt is értékelni fogok, épp úgy, mint a moly-on, csak a tartalom értékelését kibővítem a borító értékelésével is, a magam kis egyszerű nézőpontjából természetesen.

Tartalom: **
Borító:
***
Megjelenés: 2009.

Olvasott könyveim még az írónőtől:
Bangkok, tranzit
Csajok
Hotel Bali

2010. május 17., hétfő

Megjelent ...

hétfő, május 17, 2010 3 Hozzászólás
Bartos Erika új verseskönyve Bárányfelhők címmel.
Azt hiszem meg is van a következő könyve Gyerkőcnek. ;o)
Nagyon szeretjük Bartos Erika pattogó, rímelő, vidám kis verseit. Az eddigi nagy kedvenc a Zsákbamacskából a Rajzoltam egy piros házat. ...

"Hozzáértők szokták elemezni, boncolgatva bizonygatni, hogy egy vers, rajz, festmény, bármi, amit alkotásnak, vagy éppen műalkotásnak nevezünk, az mitől szép, jó vagy éppen zseniális, esetleg csapnivaló. Magamat ilyesmire alkalmatlannak tartom. Nem tudom megmondani, hogy Bartos Erika az olvasni se tudó óvódásoknak ajánlott (valójában az édesanyáknak vagy éppen a fölolvasni inkább ráérő nagyiknak, dédiknek szánt) versei mitől olyan talpraesettek, megtanulásra ingerlők.
Tessék végigfutni a rajzos tartalomjegyzék csupa egyszavas címein! Villamosra, trolibuszra, még utcaseprő-autóra is kapaszkodhatsz, ha a belefáradnál a szemlélődésbe. Hernyó, Csacsi, Tücsök, Szarvasbogár... Mi mindent összehordott a Bárányfelhő alá a szerző, a nem mindennapi képességgel, képességekkel megáldott Édesanya. Talán még zenét is tudna kottázni a versek fölé.
Szépség, tisztaság, gyermeki őszinteség ragyog ránk ezekből a városi, nagyvárosi fogantatású versekből, rajzokból. De azt, hogy a benzingőzös nagykörúti Dugó mitől lényegül át mosolyogtatóan kedves verssé, azt fejtse meg az olvasó, vagy az olvasni még nem tudó verset hallgató." (Kányádi Sándor)

Josie Lloyd & Emlyn Rees: Forró rágógumi

hétfő, május 17, 2010 7 Hozzászólás
"Ahogy én látom, összesen két választásod van: rövid táv vagy hosszú táv."


Nem hittem volna, hogy ilyen jó kis történet lesz. :o)
Azzal a meggyőződéssel vettem le a könyvtár polcáról, hogy 1-2 nap totál "agyhalál" következik most, és milyen jó lesz, erre meg totál magával ragadott a könyv. Olyan szinten, hogy este a szereplőkkel álmodtam, délelőtt meg azonnal neki estem, amint Gyerkőc elaludt. :o)

Humoros, könnyed, és nagyon valóságos.
Többször eszembe jutott az olvasása során, milyen volt szinglinek lenni, párkapcsolatot kezdeményezni, mikor mind két fél sebeket hurcolászik magával az előző kapcsolatából.
(Na meg többször bevillant a Forró rágógumi c. film egy-egy jelenete is. Hű, hogy én mennyire szerettem! ... Aki nem látta a filmet/sorozatot: nem, semmi köze ehhez a könyvhöz.)

A könyv egyszer Jack, máskor Amy szemszögéből mutatja be a kapcsolatukat.
Jack 27 éves. Esze ágában sincs tartós kapcsolatba kezdeni, 1éjszakás kapcsolatokban éli ki magát. ;oP
Amy 25 éves. Fél éve nem volt senkivel, totál maga alatt van, hogy vele senki se akar összejönni.
Egy buliban megismerkednek, majd később össze is jönnek.
Jack az, aki nagy változáson megy keresztül, magának se meri bevallani kezdetben, hogy szerelmes lett. Persze van egy kis bonyodalom, de minden jó, ha jó a vége. ...

Nagyon tetszett, hogy Amy szemszögét egy nő írta meg, míg Jackét egy férfi. Jó volt kicsit belekukkantani egy férfi agyába.
És még azt mondják, hogy a nők a bonyolult esetek! ;o)

"Egy farokbetyár és egy szingli lány. A párkeresés, a szex és a szerelem viszontagságai női és férfi szemszögből, sok-sok humorral és érzéssel. Egy mai huszonéves lány és fiú közösen megírt humoros, szókimondó és elgondolkodtató regénye a Jóbarátok, a Melrose Place és az Amerikai pite stílusában. "


Josie Lloyd első regénye 1998-ban jelent meg It Could Be You címen.
Emlyn Rees irodalmi ügynökként dolgozott, miközben megírta első regényét The Book of Dead Authors (Halott szerzők könyve) címmel.
Ezt követően Josie Lloyd és Emlyn Rees összefogtak, hogy megírják a Forró rágógumi és a Még forróbb rágógumi című nagysikerű regényeket. A szerzőpáros az életben is egy pár, házasok, Londonban élnek lányukkal. 2004-ben jelent meg ötödik regényük, a We are Family.
forrás: http://www.ulpiushaz.hu/szerzok.php?first=j&last=l

2010. május 13., csütörtök

Kate Furnivall: Az orosz szerető

csütörtök, május 13, 2010 6 Hozzászólás
"- Uram, akármilyen jövőt is akarok, csak én vagyok az egyetlen, aki valóra válthatja."


Jó ideje folyamatosan belebotlom ebbe a könyvbe, hol itt- hol ott, biztos nagyon akarta, hogy elolvassam. ;o)
Számomra eddig a történelem egy olyan szeletére nyílt kis kapu, amiről nem nagyon olvastam eddig.

Nagy lendülettel estem neki. Tán, túl nagy elvárásokkal is, olvasva a pozitív visszajelzéseket róla, így egy kicsit lelombozott, hogy az eleje/fele nem jött be nekem. Nem volt rossz, sem unalmas, hanem egyszerűen olyan semmilyen volt.
Na de aztán jött az utolsó kb. 200 oldal. Egyszerűen nem tudtam letenni, egyhuzamban olvastam végig. Izgalmas, lendületes, szenvedélyes, szomorú volt, a végén elrebegtem egy imát, hogy legyen folytatása, egyszerűen nem lehet itt a pont a történet végén.
És igen, van folytatása. :o) The concubine's secret/The girl from Junchow c.-mel. ...

A 16 éves Lydia az orosz zongoraművésznő édesanyjával Kínában él, miután elmenekültek Oroszországból a bolsevikok elől.
Szegények, az édesanya zongoraestekből kapott fizetéséből tartják fent magukat (és különböző ajándékokból, amiket a hódolóitól kap), ill. Lydia titokban lop, ezzel egészítve ki a jövedelmüket.
A kor Kínája nagyon veszélyes, a maffia mindenhol ott van, a kommunisták serényen harcolnak a kormány ellen, a kínaik gyűlölik a betelepedő külföldieket, mindennaposak a vérengzések.
Egy nap Lydia megismerkedik egy fiatal kínai, kommunista fiúval, szerelmesek lesznek, de sok akadályba ütköznek.
Közben fut egy másik szál is. Ez Lydia iskolájának igazgatójának életéről, szerelméről és az iskolájáért folytatott harcáról szól.
Vérengzések, lázadások, titkok, erőszak, és a csillogó remény a sötétségben.
Szinte üzeni a történet, hogy Sose add fel! ...

Tévesen, de totál az volt bennem a könyv elolvasása előtt, hogy egy orosz lányról fog szólni, aki Kínában arra kényszerül, hogy "örömlány" legyen. Ha valaki szintén ezt szűrné le a címből, akkor téved. ;o)

"Valentina Ivanovna arisztokrata származású fehérorosz zongoraművésznő, aki eddig csak elit orosz körökben forgott, mígnem a bolsevik forradalom idején, családjával menekülni kényszerűl a hazájából. Sok viszontagság után végül Kínában, Juncsow orosz negyedében talál menedéket magának és lányának, Lydiának. A túlélés azonban nehéz műfaj. Valentina titkok, depresszió és alkoholizmus veszélyes örvényébe süllyed. A gyönyörű fiatal nő ,férfi csodálóitól kapott ajándékokból, és estélyeken való fellépéseiből próbálja fenntartani magát és lányát.
A tizenhat éves, megfékezhetetlen Lydia, édesanyja tudta nélkül lopásokból egészíti ki jövedelmüket. Amikor a nyughatatlan lány magára vonja a maffia figyelmét, Csang An Lo személyében váratlan megmentőre talál. Az intelligens,vonzó kínai fiú kiváló kung fu harcos. A két különleges fiatal ebben a veszélyekkel teli világban egymásba szeret, s szembe kerülnek Juncsow ádáz triádjával és a városban letelepedett fehér kolónia szigorú korlátaival.
Lydia sorsa tükröződik Theo Willoughby, a brit iskolaigazgató életében is. Theo minden erejét megfeszítve próbálja megőrizni iskoláját és boldog életét gyönyörű kínai szeretőjével, Li Mejjel. A küzdelem során összejátszik Li Mej elhidegült apjával, a Fekete Kígyók Maffia fejével, és miatta belebonyolódik a juncsow-i ópium-csempészetbe is."


Kate Furnivall első regénye Az orosz szerető, amelyet édesanyja gyermekkori élményei ihlettek, mely a család Oroszországból való menekülését és a következő generációk sorsának alakulását meséli el az olvasónak.
The russian concubine címmel jelent meg.
Hivatalos oldala: http://www.katefurnivall.com/

2010. május 10., hétfő

Veronique Olmi: Tengerpart

hétfő, május 10, 2010 0 Hozzászólás
"Régóta tudom, hogy állandóan a szakadék szélén lépkedünk. Egy lépés előre. És egy lépés a semmibe. És így tovább. De hova megyünk?"


Miután befejeztem a könyv olvasását (és a bőgést az alvó gyerkőcöm ágya mellett, igen, belopakodtam, hogy megnézzem minden rendben van vele) azon agyaltam, melyik 1 szóval tudnám jellemezni a regényt.
Félelmetes?
Döbbenetes?
Aztán végülis a molyon találtam meg a leginkább jellemző jelzőt rá. ... Nyomasztó. ...

Már elég rég óta szemeztem vele, aztán a Könyvudvaron keresztül vettem meg.
Végig az olvasása során, hevesen dobogott a szívem, éreztem, hogy itt valami nagyon rossz dolog fog történni, valami szörnyűség és sejtettem, hogy a gyerekek se fognak menekülni. ... Igazam lett sajnos. ...

Anno a gimiben nem túlságosan lelkesedtem a műelemzős órákért. Igazából zavart, hogy a tanár a szánkba rágta, mit miért írt úgy az író vagy a költő, ahogy. Ilyenkor mindig arra gondoltam, honnan a fenéből tudja, hogy mire gondolhatott a szerző? Tán adott egy használati utasítást az adott regényhez, vagy vershez? És ha én teljesen mást látok benne?
Minden csak egyfajta elmélet volt, ismerve a szerző életútját, műveit stb.
Őszintén szólva, most viszont örültem volna, ha a tanár megmagyarázza, elárulja nekünk miért is történt az a történetben ami, mi vezette ehhez az anyát, mégis mi történhetett? ... Mert egyszerűen nem értem. ...

A könyv egy rövid kis monológ, amit egy édesanya mesél el, aki egyedül neveli az 5 illetve 9 éves kisfiát.
A nő depressziós, szinte egy álomvilágban él. Kiderül, hogy egyik napról a másikra élnek, szociális munkások rendszeresen látogatják őket, gyógyszereket szed, és úgy érzi, hogy a világ elrabolja a gyermekeket.
Egy napon fogja magát, bepakol a táskába, fogja a megtakarított pénzét és a gyerekeket, majd elutazik velük a tengerparthoz.
Végig érezni lehet, hogy itt búcsúról van szó, de azért nem ilyenre számítottam. ...

"A fiatal nő, aki a történetet egyetlen hosszú monológban elbeszéli, egyedül él két kisfiával, az ötéves Kevinnel és a kilencéves Stannel. Életükben először nyaralni viszi őket. Ez a kiruccanás igazi ünnepi esemény, legalábbis annak kellene lennie, és az anya igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy az is legyen.
Késő este szállnak buszra, szakadó esőben. És a gyerekek bizony nyugtalanok, aggasztja őket, hogy ilyen váratlanul, az iskolaév kellős közepén utaznak el, méghozzá a tengerhez, pedig már beállt a tél.
De minderről nem lehet beszélni, sírni sem lehet, sírni főleg nem, sem az anyának, sem nekik. Ruháik szinte mind ott vannak a sporttáskában, kedvenc tárgyaik is - kivéve Kevin otthon felejtett cumiját -, és ez megnyugtatja, meg kell, hogy nyugtassa őket: ne féljenek többé a sötéttől, hiszen holnap új, csodálatos élet virrad rájuk, amelyben nincs több szenvedés. Boldogok lesznek, látni fogják a tengert, és látni fogják a fényt.
A baljós környezet, a szűnni nem akaró eső, a sár, a sötétség, az ellenségesen háborgó tenger, az elhagyatottság, a társadalmi közömbösség, sőt kegyetlenség és az anya kétségbeesett víziói egyre torokszorítóbb hangulatot teremtenek. A végkifejlet azonban túltesz minden képzeleten.
A fanyar, sallangmentes, egyúttal lázadó, mégis gyöngéd és költői stílusban elbeszélt történet egyszerű és több mint felkavaró. Mert kiáltás ez a regény, mely kizökkent a nyugalmunkból, halálos rémületet kelt a szívünkben, tükröt tart elénk..."


Veronique Olmi 1962-ben született.
Bord de mer c.-mel ez az első regénye, ami 2001-ben jelent meg, magyarul 2003-ban.

2010. május 7., péntek

péntek, május 07, 2010 5 Hozzászólás
Gyerkőc beteg. ... Most először. ... Náthás. ...
Amíg csak más gyerekéről hallod ezt, persze, sajnálod szegénykét, hisz nagyon rossz lehet, hogy folyik az orra, szívni kell neki, beszélni se tud még; de igazán úgy vagy vele, hogy a nátha az nátha, nem halálos betegség. Folyik az orra, aztán pár nap múlva meggyógyul.
De nem így van! A nátha egy nagyon veszélyes, csúnya és alattomos betegség, és a Gyerkőc beteg! :o((
Utálja az orrszívást, utálom én is.
Kapaszkodik belém, "Mami, neeee!", én meg kapaszkodok abba az átkozott műanyag szörnybe, és nyelem a könnyeimet.
Büntetni kéne aki "kitalálta", hogy a gyerekek is lehetnek betegek. ...

2010. május 6., csütörtök

Fejős Éva: Hotel Bali

csütörtök, május 06, 2010 2 Hozzászólás
"Dóra, a legkedvesebb barátnője, akinek annyira drukkolt, hogy egymásra találjanak Péterrel. Még konspirált is az ügyben. ... És Szilvi. Vele még voltak elintézetlen ügyei. És Judit? Vajon vele mi lett? Ő volt a leggyengébb. Kibírta-e, ami történt?"


Mint, a régebbi Fejős Évás könyveimnél is olvasható volt, nekem bejönnek a regényei.
Igaz, az első próbálkozásnál kicsit vonakodva estem neki, igazán fogalmam se volt, hogy mire számítsák, ráadásul én leginkább a negatív kritikákba botlottam bele.
Se többek, se kevesebbek annál a regényei, mint amik: szórakoztató irodalom.
Kikapcsol arra az 1-2 napra, amíg elolvasom őket, és ennyi.
Nem ébreszt hű de nagy gondolatokat benned, egyszerűen csak úszol a sorain, pihensz.

A Hotel Balival 2 "problémám" volt:
1. Nem értem miért Hotel Bali a címe. Először azt hitem, hogy a Hotel Baliban találkoznak majd a lányok, de nem. Balihoz egyedül csak Dórának van köze.
2. Judit karakterét nem dolgozta ki annyira, mint a másik 3 nőét, így nekem "szegényke" elég furcsa szereplő lett.

A sztori lényege annyi, hogy van négy 35 éves nő, akik 17 évvel ezelőtt megfogadták egy "szörnyű" eseményből kifolyólag, hogy elhagyják az országot, külföldön váltják valóra álmaikat, majd 17 év múlva találkoznak.
Gabi így kerül Barcelonába, az unokatestvére menedzsere lesz.
Szilvi Olaszországban újságíróként dolgozik, közben a regényén ügyködik.
Dóra Bali szigetére kerül, ahol egy szállodát vezet.
Judit Magyarországon marad, 2 gyermeke születik.
És ott van egy férfi, aki összeköti a lányokat, ugyanakkor el is választja őket, Péter.

"Négy barátnő: Dóra, Gabi, Szilvi és Judit. Tizenévesen Budapesten, egy mámoros és tragédiába torkolló buli után fogadalmat tesznek, hogy elhagyják az országot. Máshol kezdenek új életet, ahol a múlt nem éri el őket. Megesküsznek: tizenhét év múlva újra találkoznak… A sors négyüket a négy égtáj felé veti: Dóra a földi paradicsomban, Bali szigetén köt ki, de ott is csak élete szerelmére gondol. Szilvi titokban regényt ír, melyben barátnőinek is fontos szerep jut, Gabi két sikeres férfi között őrlődik, Judit pedig megszerzi magának azt a pasit, akiről korábban csak csendben álmodozott… Tizenhét év telt el, közeledik a nagy találkozás… Vajon megtalálták a boldogságot? Elárulhatják-e egymást a barátok a szerelemért? Mit rejt a titokzatos közös múlt, és van-e feloldozás?"


Izgalmasan, jól indult. Majd amikor kiderült a "szörnyű esemény", akkor nekem valahogy leszálló ágba ereszkedett a történet.
Aztán újra felemelkedett, amikor kiderült, lehet nincs is semmilyen "szörnyű esemény".
A lezárása újra érdekes volt, az Eper reggelire c. könyvben meg folytatódik a 4 nő története.

A könyv 2008-ban jelent meg.


Olvasott könyveim még az írónőtől:
Bangkok, tranzit
Csajok

2010. május 4., kedd

Carolly Erickson: A cárné lánya

kedd, május 04, 2010 2 Hozzászólás
„Daria Gradownak hívnak és a kanadai Yellow Rainben lakom. Özvegy vagyok. A drága Michael meghalt, de a családunk összetartó, törődnek velem, különösen a fiam, Nicholas és a gyerekei. Ők úgy tudják, hogy Gradov a nevük, mint az apjuknak. De az igazi nevük Romanov. Még nem sejtik, hogy ők a cári trón örökösei.”


Nem is olyan rég a történelem olyan sokat jelentett nekem, mint az irodalom. Mára már eltávolodtam tőle, de azért álmomból felverve is tudnék évszámokról, történelmi eseményekről mesélni. :o)
Történelem nélkül nincs jelenünk. És ahhoz, hogy megértsük a jelent, ismernünk, értenünk kell a múltat, a történelmet. ... És tanulni belőle. ...

Egy időben kimondottan érdekelt az utolsó cári család élete.
A 90-es években játszottak egy filmet, mely szerint Anasztázia nagyhercegnő túlélte a vérengzést. Ezután egy ideig csak olyan könyveket olvastam amik így- vagy úgy, de kapcsolódtak hozzájuk. Majd szép sorjában jöttek a hírek, hogy 2 holttest hiányzik, DNS vizsgálatok és így tovább, majd állítólag megtalálták az összes családtag maradványát, ezzel megcáfolva a híreszteléseket, hogy volt, aki túlélte a vérengzést.

"A nagyhercegnő leghíresebb megszemélyesítője 1920-ban, bő 16 hónappal a család kivégzése után tűnt fel. A berlini rendőrség egy csatornából mentett ki egy fiatal nőt, aki kétségbeesésében a vízbe vetette magát. A kórházban előkerült egy fénykép a Romanov családról. Az egyik ápolónőnek feltűnt, mennyire hasonlít betegük Anasztázia nagyhercegnőre.
...
Hét évtizedig tartott a vita az egyébként Anna Anderson nevű nő személyazonosságáról. A Romanovok ismerőseinek, rokonainak véleménye megoszlott a kérdésben. Voltak, akiket meggyőztek a nő által felidézett személyes emlékek, mások kételkedéssel, sőt felháborodással utasították vissza a feltételezést. Anderson 1984-ben bekövetkezett haláláig ragaszkodott állításához, hogy ő Anasztázia nagyhercegnő.

...
DNS-teszt segítségével sikerült bebizonyítani, hogy Anderson nem a Romanov család tagja. Ma már az is pontosan tudható, hogy a nő valójában Franzisca Schanzkowska lengyel parasztlány volt. "
forrás: http://www.magyarszo.com/fex.page:2008-07-17_Romanovok_vegnapjai.bot

Ez a könyv bár valós történelmi személyekkel foglalkozik, mégis néhány része kitaláció az írónő nyilatkozata alapján. Ebben nem Anasztázia a túlélő, hanem az egyik nővére, Tánya.

Olvasva a kis idézetet a könyv hátoldalán azt hittem, hogy Tánya "mesél" a gyerekkoráról, arról, hogyan élte túl, majd az élete további alakulásáról, hogyan élt a titokkal, hogy ő az utolsó Romanov.
De nem így lett.
Igaz, Tánya mesél, de a gyilkossággal lesz vége a történetének.
A könyv segítségével bepillanthatunk a cári család életébe, akiket kezdetben szerettek, majd teljesen ellenük fordultak.
Olvashatunk Raszputyinról, háborúról, felkelésekről, majd az orosz nép haragjáról, a cár lemondásáról, a család fogvatartásáról, hűséges segítőkről, akik meg szerették volna menteni őket, Tánya megmentéséről és a többiek 1918-ban bekövetkezett kivégzéséről.

Carolly Erickson legújabb történelmi regényének hősnője Tánya Romanova nagyhercegnő, aki fényűző életet él cári családjával. Ám a háború, majd a forradalom gyorsan elsöpri a cári hatalmat. Ekkor lép be Tánya életébe Gradov, egy fiatal katonatiszt, aki merész tervet sző a cári család megmentésére.


Az írónő 1943-ban született, több történelmi regény írónője.
The Tsarina's Daughter c.-mel 2008-ban jelent meg a regény, itthon 2009-ben.

2010. május 2., vasárnap

Maggie Stiefvater: Shiver- Borzongás

vasárnap, május 02, 2010 3 Hozzászólás

"A hideg az ujjamba mart, de ujjak maradtak."


Hááááát. ... őszintén szólva megszenvedtem ezzel a könyvvel.
Nem jött be.
Tán másra számítottam?
Tán csak nem voltam ráhangolódva?
Tán nagyobb volt az érdeklődés a könyv felé, mint kedv az elolvasásához?
Nem is tudom.
Lassan haladtam vele, többször is abbahagytam, sőt, 3 könyvet elolvastam már, mikor úgy döntöttem hogy most már befejezem, mert érdekel mi sül ki belőle, csak éppen az érdeklődésemet nem követte egyfajta izgalom, amit érezni szoktam olvasás közben.

Igazán az elolvasása előtt se sokat tudtam a könyvről, csak annyit, hogy vérfarkasok szerepelnek benne. Nekem ennyi a Twilight után elég is volt, hogy el akarjam majd olvasni.
Mint írtam, döcögősen haladtam vele, de az utolsó oldalak viszont nagyon szépre sikeredtek. Éreztem az olvasásuk során a borzongást. Kár, hogy csak az utolsó oldalaknál.
Mindenesetre nem bánom, hogy végül folytattam, mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mit tud majd kihozni az írónő a történetből. ...

Grace-t 6 évesen farkasok támadják meg, majd onnantól kezdve egy farkas a nyomában marad.
Egy farkas, aki csak télen visel bundát, mert nyáron ember.
Telnek az évek, Grace 17 éves, Sam, a vérfarkas 18. ... Találkoznak.
Már 11 éve egy megmagyarázhatatlan vonzódás van közöttük, most, hogy emberként is látják egymást, szerelmesek lesznek, összejönnek.
De az idejük meg van számolva, tán utoljára tudott Sam emberré alakulni. ...

"Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül. Sam két életet él: a nyárban és a télben... Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete. Az ő farkasa! Csak ő lehet. De a tél itt van a nyakukon... Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével! Szeretni fogod."



Maggie Stiefvater 1981-ben született. Férjével és 2 kisgyermekével Virginiaban él.
Első regénye Lament c.-mel jelent meg .
A Shiver egy 3 részes sorozat első része (ami 2009-ben jelent meg angolul és magyarul is), hamarosan film is készül belőle.
Második része Linger c.-mel előre láthatóan idén júliusban fog megjelenni angolul.
forrás: wikipédia

2010. május 1., szombat