Follow Us @nikikonyvesem

2011. december 30., péntek

péntek, december 30, 2011 2 Hozzászólás
Kívánok mindenkinek szerencsében, egészségben gazdag, boldog új évet! 

Fogadalmat nem teszek, úgy se fogom tudni betartani, de azt ígérhetem, hogy jövőre is igyekszem sok-sok könyvről írni majd. :o) Köszönöm mindenkinek, aki ebben az évben (is) velem tartott, tartsátok meg ezt a jó szokásotokat jövőre is! ;oP

B.U.É.K.!

Kjell Eriksson: Burundi hercegnője

péntek, december 30, 2011 0 Hozzászólás
Olyan fura belegondolni, hogy újra elröppent egy év, ráadásul milyen gyorsan! Nem tervezek év végi összefoglalót, hamarosan úgy is itt a blogszülinap, majd akkor. Viszont itt az év utolsó könyves bejegyzése, már egy ideje "tartozom" vele. :o)


Az Árnyak után nagyon megjött a kedvem a skandináv krimikhez és szerencsés módon 3 könyv közül tudtam választani. A Burundi hercegnője volt az, ami egyből szemet szúrt a címe miatt. Egyszerűen nem tudtam hova tenni, tippelni tudtam mi is az a Burundi. Magam elé képzeltem egy afrikai hercegnőt aki majd gyilkosság áldozata lesz valahol Svédországban. Aztán elolvastam a fülszöveget, amiben szó se volt semmilyen hercegnőről, sőt, egészen a történet végig nem is sejtettem mire akar utalni a cím.

Kiadó: Animus Kiadó
Megjelenés: 2011.
Oldalszám: 320
Ára: 2980
Esemény, kihívás hozzá:
Skandináv krimisorozat
Értékelésem: 4*

Kicsi John gyilkosság áldozata lesz Karácsony előtt. A férfi munkanélküli volt és bár fiatalabb korában voltak "balhéi", de egy ideje visszavonultan élt a feleségével és a fiával. Vajon ki és miért ölte meg? A múltja szerepet játszhatott a gyilkosságban? A nyomozás során kiderül, hogy a férfi nagy összeget nyert pókeren. ...

Így röviden leírva minden olyan egyszerűnek tűnik, ugye? Nos, a történet ennél azért jóval szövevényesebb.
Kjell Erikssont leginkább Jo Nesbohoz tudnám hasonlítani.
Megjelenése: Prinsessan av Burundi
(2002.)
A történet remekül felépített, a gyilkosra nem is gondoltam, aztán persze a végén már megint nyugtáznom kellett magamban, hogy márpedig annyira egyértelmű volt, hogy ki tehette el láb alól, de mindegy.
Izgalmas, fordulatos és szerencsére nem érzem úgy, hogy sokáig lett volna húzva az a bizonyos mézesmadzag. Pont a megfelelő idő után derült ki minden és került lezárásra.
Kjell Eriksson 2002-ben ezzel a regényével elnyerte a Swedish Crime Academy díjat.

2011. december 29., csütörtök

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

csütörtök, december 29, 2011 5 Hozzászólás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010.
Oldalszám: 300
Ára: 2999
Esemény, kihívás hozzá:
Vörös és arany pöttyös-
Könyvmolyképzős könyvek

Értékelésem: 5*
Az írónő oldala ITT
Mindig olyan furának tartom, ha egy könyvről csak áradozásokba botlok. Vagy meghozza ez a kedvemet az elolvasásához vagy pedig eltaszít tőle. A csodálatos Waverley-kertről bár rosszat nem hallottam még, sőt, inkább csak nagyon pozitív véleményeket, mégse jött meg valahogy a lendület, hogy ténylegesen el is akarjam olvasni. Várakozott így a Kívánságlistámon, hogy majd egyszer rátaláljak, ha eljön az ideje.
Aztán Mónika gondolt egyet, jön a Karácsony, biztos tetszene nekem és meglepett vele. :o) És ahogy olvastam a kedves sorait éreztem, hogy most jött el az ideje.

Magáról a történetről sok minden nem maradt meg bennem mások bejegyzéseiből. Rémlett egy almafa, ami alá sok olvasó lefeküdt volna, meg egy fura női főszereplő is és ennyi. Így aztán szinte majdnem teljesen ismeretlenül kezdtem neki az olvasásának. Ráadásul hiába fordítottam meg a borítót, hogy majd a fülszövegből megtudok valamit, ott csak ajánlásokat olvashattam.
Aztán kinyitottam és éreztem, hogy ez a könyv most más lesz, mint a többi. ... Igazam lett. ...

Nehéz szavakba önteni, hogy miért is tetszett, mi fogott meg benne igazán, de nagyon élveztem az olvasását. Fura, mert igazán maga a történet nem nagy szám, de mégis van benne valami varázslatos, ami elbűvöl és a hatása alá kerülsz. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, nagyon tetszett. :o) Olyan volt, mintha az olvasása közben hazatértem volna.

Claire-nek hányatott gyermekkora volt, az édesanyja nem tudott egy helyben maradni. Így lényegében a kislány folyamatos utazások, félelem közepette élte a napjait. Aztán minden megváltozott, amikor megszületett a húga. Az édesanyja rájött arra, hogy most már le kell telepedniük, ezért visszatértek a szülői házba. De sokáig nem tudott maradni, lelépett, magára hagyva a két gyermekét.
Claire bár elveszítette az édesanyját és ezt a sebet mindig magában hordozta, de biztonságban érezte magát a Waverleyk otthonában. A nagymamája megmutatott neki mindent, megosztotta vele a Waverleyk csodálatos örökségét, ami másnak lehet átok lenne. A kislány felnőtt, a húga elhagyta a kisvárost, a nagymama meghalt, ő pedig élte a Waverleyk különc, magányos életét.  A kertben termő növényekből süteményeket készített, amik csodálatos hatással voltak az elfogyasztójukra, így a lakosok rendszeresen kértek tőle segítséget az ügyes-bajos problémájuk megoldásaiban.
Teltek múltak az évek, Sydney (ő lenne a húgica) menekülni kényszerült a kislányával a brutális férje mellől. És hova máshova mehetne, hol bújhatna el, ha nem a testvérénél, a rég nem látott Claire-nél?
A találkozásuk egyikőjüknek se volt olyan egyszerű, hisz sose volt jó a kapcsolatuk és már évek óta semmit se tudtak egymásról. Ráadásul Claire a sebeit továbbra is magában hordozza, Sydney pedig titokzatoskodik. De a kisváros sem felejt. Sydney visszatér és ezzel felborít mindent. ...

Megszerettem Claire-t és valahogy sajnáltam is. Olyan, mint egy sebzett kis madárka, aki aztán a felépülése után nem meri próbálgatni a szárnyait, mert fél attól, hogy újra megsérül. Az igazi kedvencem Evanelle volt. Olyan, mint egy jóságos nagymama. Magam elé képzeltem és arra vágytam, bárcsak én is kaphatnék tőle valamit és vajon mi lenne az?

Megjelenése:
Garden Spells (2007.)
A Waverleyk örökségét szintén elég nehéz megmagyarázni. Kicsit emlékeztetett a Méregnaplókra ilyen téren a történet. Szerettem volna magamba szívni a növények illatát, szerettem volna megdézsmálni az almafa gyümölcsét. És elgondolkodtam azon milyen jó lenne, ha lenne itthon mindig Búzavirág (pl. kapszulában), hogy megtaláljam a kulcsomat, amit az utóbbi időben folyamatosan elkeverek itthon. ;o)  
Milyen jó lenne, ha mindenre ott lenne a megoldás egy varázslatos kertben!

Érdekesnek tartottam az ecsetelgetést a különböző növényekből készült ételekről, a kedvem nem jött meg a megkóstolásukhoz. :o) Valahogy nem tudom elképzelni, hogy rózsaszirmot vagy ibolyát egyek.

A történet zseniális. Nehéz tényleg megfogalmazni, hogy miért is tartom annak, egyszerűen van egy varázsa, ami magába szippantott. Tessék elolvasni! :o)

2011. december 28., szerda

Karácsonyi örömködések

szerda, december 28, 2011 5 Hozzászólás
Véget ért az ünnep, igazán még magamhoz se tértem. Hol ide- hol oda rohantunk ünnepelni, fáradt, nyűgös vagyok már és úgy érzem, hogy kidurranok (átok reátok karácsonyi sütik!). Ugyanakkor meg valahogy olyan rossz is, hisz mennyit készülünk, várunk erre az ünnepre, aztán tessék egy szempillantás alatt véget is ért.

27-én, amikor végre hazaestünk a "körutunkból" és eljutottam az e-mailek olvasásáig, kíváncsian nyitottam meg az egyiket, majd pedig hamarosan a meghatottság vette át a kíváncsiság helyét. Nem tartozom azon bloggerek közé, akiket az olvasóik elárasztanak kommentekkel, így mindig nagyon kedves a szívemnek, ha pozitív visszajelzést kapok. Ez a bizonyos e-mail pedig a szívemig hatolt. Ugyanis az egyik kedves olvasója a blognak (aki végig névtelen maradt az e-mail során, így igazán nem is tudom kinek köszönhetem meg) meglepett ezzel a nagyon szép fejléccel. Még mindig nagyon meg vagyok hatódva, hogy valaki időt és energiát fektetett abba, hogy meglepjen vele, köszönöm szépen "Kedves névtelen e-mail íróm"! :o)




Nagy-nagy örömömre könyvek is kerültek a fa alá.

Ezzel a csomaggal Mónika lepett meg galád módon, aki nagyon jól érezte, hogy odáig leszek a könyvért. Már ki is végeztem, hamarosan írok róla. ;o) A csoki finom volt, a karácsonyfadíszek a fán csücsülnek, az SK könyvjelző pedig számomra újabb telitalálat, ugyanis abban mindig hiányt szenvedek. Egyszerűen felszívódnak a lakásban, aztán előkerülnek ki tudja mikor olyan titkos helyekről mint a játéktárolóból, ágy alól vagy a kedvencem: a liszt mögül (ki a fene tette oda?). Az pedig, hogy saját kezűleg készültek *repes kis szívem* ... köszönöm!




Ezeket az ajándékokat pedig a molyos karácsonyozás során kaptam @msrados-tól, aki volt olyan "szerencsés" és engem "húzott". ;o) A 15-ös kívánságlistám bőven adhatott neki okot a gondolkodásra, végül A Szent Johanna gimi 2. része mellett döntött, aminek nagyon örültem, hisz az első is kedvenc lett. Ráadásul meglepett 2 Szent Johannás könyvjelzővel és egy naptárral is, amiket csak 1 helyen tudott beszerezni, de elment oda értük nekem. *újabb meghatódottság* Köszönöm!




Ez a 2 könyv pedig a Párom Jézuskájától futott be. Mivel már olvasom Fábián Janka történetét, így meg merem előre súgni, eddig nagyon kedvencnek tűnik az írónő története. ;o)

2011. december 23., péntek

péntek, december 23, 2011 5 Hozzászólás
Szeretnék minden kedves olvasómnak, idetévedőnek békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánni! :o)

"Hópihécske száll az égen, kis csengettyű szólal szépen.
Az angyalok ma táncra kelnek, gyertyafénynél énekelnek.
Mosolyogva mondják Neked: Békés, Boldog Ünnepeket!"
további karácsonyi versek ITT

Charles Dickens: Karácsonyi ének

péntek, december 23, 2011 2 Hozzászólás
Nektek van olyan írótok, akinek a munkáinak mindig félve álltok neki? Dickens valahogy ilyen nekem. Tán azért, mert gyerekkoromban több történetét olvastam mesefeldolgozásban vagy láttam mesefilmben, filmben, szerettem őket, hogy amikor viszont kedvet kapok az eredeti olvasásához bennem van a félsz: mi van, ha csalódni fogok, nem fog tetszeni, pedig tetszenie kéne? És hogy miért kéne? Igazán magam se tudom, de érzem, hogy így kell lennie.

Megjelenés: Karácsonyi ének
prózában, 
avagy karácsonyi kísértethistória
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Oldalszám: 96
Ára: 950
Értékelésem: 4*
Charles Dickens
(1812.-1870.)

A Karácsonyi ének c. prózáját először a 90-es évek elején olvastam mesében. Később láttam több feldolgozását is, így értelem szerűen tudtam miről szól, mi a vége, de most, hogy közeledik a Karácsony és Európás akció volt, nem tudtam a webáruházban hagyni. ;o) Mikor pedig kézbe vettem, láttam magam előtt az elmúlt Karácsonyaimat, leginkább a gyermekkoromban eltöltötteket.
A hóesést, ahogy a nagy napon az ebéd utáni kötelező alvásomat megejtettem és amikor felébredtem, már ott állt a feldíszített fa, alatta az ajándékok. Mintha a fák is szebbek lettek volna, mint manapság! ... És ahogy ezek eszembe jutottak, éreztem, hogy nekem a Karácsonyi éneket el kell olvasnom, muszáj, érezni akarom a Karácsony hangulatát.

Tán azért, mivel már tudtam miről fog szólni, tán, mert már annyi feldolgozását láttam, túl nagy meglepetés nem ért. Sőt, kicsit csalódott is vagyok. Abban reménykedtem, hogy jobban meg fog hatni, jobban magam elé tudja majd festeni a téli tájat, a szellemeket.
Jó volt, szép volt, tanulságos volt, de nekem hiányérzetem maradt. :o(

És hogy miről szólt?
Megjelenése: A Christmas Carol (1843.)
Adva vagyon Scrooge úr, a házsártos, nem épp barátságos idős bácsika, aki a fogához veri a garast rendesen. Az emberek valamilyen szinten félnek tőle, ugyanakkor meg is vetik, de az öreg úr erre minden okot meg is ad. Karácsony előtti éjjelen meglátogatja halott üzlettársa szelleme és figyelmezteti, hogy meg fogja látogatni három szellem.
Az elmúlt Karácsonyok, a jelen Karácsony és a jövő Karácsonyainak szellemei időben megérkeznek és teljesítik küldetésüket. Természetesen ahogy lennie kell, Scrooge úr szembesül a hibáival, látva a jövőjét pedig elhatározza, hogy ez így nem mehet tovább. A kérdés már csak az, hogy van-e lehetősége változtatni?

2011. december 22., csütörtök

Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő- Süss fel Nap!

csütörtök, december 22, 2011 1 Hozzászólás
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenése: 2008. (6. kiadás 2011.)
Oldalszám: 225
Ára: 2374
Kapcsolódó esemény, kihívás: -
Más az írónőtől: Anna és Peti- Irány az óvoda!;
Anna, Peti és Gergő- Megmondalak!

Bogyó és Babóca a levegőben
Bogyó és Babóca ünnepel

Dotti kalandjai
Zénó a Zorix bolygón
Zsákbamacska; Százlábú
Zakatoló
Mesék száma a kötetben: 16
Az írónő oldala ITT
Az egész azzal kezdődött, hogy karácsonyi bevásárló körúton voltam, amikor szembe találtam magamat ezzel a kötettel. Belelapozgattam, beleolvasgattam, megvegyem? ne vegyem?- gondolatok cikáztak át a fejemben.
Gyerkőcömnek eddig túlzottan nem jöttek be Bartos Erika meséi. A versei igen, de akárhányszor próbálkoztam egy Bogyó és Babócás vagy egy Anna, Peti és Gergős kötettel, nem tudtam vele lekötni addig, hogy végig tudjam neki olvasni. Végül a kosárban landolt, hátha Jézuska meghozza majd a kedvét hozzá. Aztán a Jézuskából semmi se lett, ugyanis figyelmetlen módon lazán a konyhaasztalra dobtam a szatyrokat, a könyv pedig egyenesen szembe találkozott Gyerkőcöm kíváncsi tekintetével. Mi mást tehettem volna, mesekönyv elő a szatyorból és magam is megdöbbentem, amikor Gyerkőc azonnal el is vonult az új szerzeményével. És azóta minden nap 66X mesélni kell a kötetből. :o)
A kedvenc része az, amikor apa lába megsérül, ugyanis nem olyan rég a Sürgősségin kötöttünk ki egy szem fiammal, azóta is állandóan visszamenne, a fene se érti. :o) Amint csak beüti egy picit a lábát, már jön szólni, hogy irány a kórház. :o)
Sokan nem szeretik Bartos Erika történeteit, rajzait, én a másik táborba tartozom. Szeretem a mindennapi történteket így röviden leírva, szeretem az egyszerű rajzokat, szeretem Bartos Erika munkáit. És úgy tűnik, most már Gyerkőc is velem együtt szereti. ;o)

2011. december 21., szerda

Könyvajánló: Királyfi születik

szerda, december 21, 2011 0 Hozzászólás
Mert nem csak királylányok léteznek. ...

Kiadó: Naphegy Kiadó
Kiadás: 2011.
Oldalszám: 36
Ára: 2900

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi… Egész nap az utcákat járta, és amikor ráköszöntek az emberek, nagyot sóhajtott, s csak annyit mondott:
– Ó, ha tudnátok, milyen nagy az én bánatom!"

Volt egyszer egy bánatos királyfi. Ez a királyfi egy nap két holló – Gondolkodó és Emlékező – társaságában felkerekedett, hogy bebarangolja a világot, és a föld madarainak példáján megtanuljon gondolkodni és emlékezni – emlékezni mindarra, ami még az ő születése előtt, a világ keletkezése táján lezajlott. Ezért aztán felült az egyik holló hátára, és végiglátogatták a madarakat, akiknek erényei, jól bevált életstratégiái a Királyfi számára örök tanulságokkal szolgálhattak. Egyvalamire mégis képtelen volt visszaemlékezni, és ettől volt olyan szomorú. Arra, hogy hol volt ő, mielőtt megszületett.
Boldizsár Ildikó mesekutató és mesepedagógus Szegedi Katalin illusztrációival megjelenő új kötete a 2009-ben megjelent Királylány születik "fiús" párja. Szemben a Királylány otthonosságot, biztonságot sugalló világával a Királyfi születik mitikus hangulatú eredetmese, az elfeledett, ám emlékeink mélyén mégis továbbélő közös múlt keresésének kalandos története."


Boldizsár Ildikó az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett. 1996-ban meseterapeutaként kezdett dolgozni. Oldala ITT.
Szegedi Katalin illusztrátor, több mesekönyv képei is főződnek a nevéhez. Blogja elérhető ITT.

2011. december 18., vasárnap

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

vasárnap, december 18, 2011 2 Hozzászólás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2011.
Oldalszám: 367
Ára: 2999
Értékelésem: 5*
Az írónő oldala ITT
Lehet még a holokausztról újat írni? Lehet még több könnyet hullajtani, amikor ezekről a szörnyűségekről olvasunk? Lehet. ... Amikor ilyen témájú könyvet olvasok, egyszerre érzek rettenetet és kavarognak a fejemben a kérdések. Rettegek, mert sose lehet tudni, hogy a történelem nem fogja-e egyszer megismételni önmagát. Kérdések kavarognak a fejemben: hogy történhetett mindez meg? Nem értem. ... Vagy jobban mondva értem, csak nem tudom elfogadni. ...

Amikor olvastam a könyv fülszövegét, egyből összeszorul a torkom. Nagyon érdekelnek azok a történetek, amik ebben a sötét korszakban játszódnak és a holokauszt a fő témájuk. Azt hittem, hogy a már sokszor emlegetett tényekkel fogom újra szembe találni magamat, de Tatiana de Rosnay-nak sikerült teljesen újat mutatnia. Egy olyan részét mutatta meg a holokausztnak, amiről még sose hallottam. És vajon kis hazánknak is mennyi és mennyi elhallgatott vagy épp csak csendben elsuttogott "titkai" lehetnek.

Vélodrome d'Hiver. Rémlik bármi is nektek ezzel kapcsolatban?
Kép forrása
Kép forrása
Kép forrása
A helyszín Párizs, 1942. júliusa. A német csapatok elfoglalták Franciaországot és kiadták a zsidók begyűjtését. A franciák pedig maguk gyűjtöttek össze a sárga csillaggal rendelkező lakosaikat. 1942 júliusában több ezer zsidót szállítottak a Vélodrome d'Hiverbe, vagyis a Téli Kerékpárstadionba. 4000 2-12 éves gyermek volt közöttük. Több nap embertelen körülmények közötti fogvatartás után marhavagonokba terelték őket, majd egy ideglenes táborba szállították őket. ... A 4000 gyermekből egy sem tért haza.
A férfiakat az ideiglenes táborban azonnal elválasztották a nőktől és a gyermekektől. Pár nappal később az anyákat is elszakították a kicsiktől. Hiába rimánkodtak, védték őket, kegyetlenül elválasztották tőlük. Gondoljatok bele, mit érezhettek, mit tehettek meg kétségbeesésükben! ... A felnőtteket haláltáborokba küldték, a gyermekeket pedig teljesen magukra hagyták. Nem vizsgálták, hogy ki az erős, ki az egészséges, ki lenne esetleg alkalmas a munkára vagy a későbbiekben a munkára, mindegyiket gázkamrába küldték később.

A történet 2 idősíkon játszódik. Az egyikben 2002-ben vagyunk. Julia 45 éves újságírónő, aki Franciaországban él a férjével és a 11 éves kislányával. A Vélodrome d'Hiverben történtek 60. évfordulója alkalmából azt a feladatot kapja, hogy írjon cikket a történtekről. Miközben nyomozni kezd rájön, hogy a férje családja is titkokat rejteget.
A másik szálon 1942-ben vagyunk. Egy napon a 10 éves Sarah arra ébred, hogy a rendőrség dörömböl az ajtajukon. A kislány édesapja egy ideje már bujkált, így az édesanyja rémülten nyit ajtót. Azt a parancsot kapják, hogy azonnal szedjék össze a holmijukat. A kislány bezárja az öccsét a rejtett szekrényükbe, a kulcsot elteszi és megígéri neki, hogy visszajön érte, biztonságban lesz, ahol van. De Sarah nem tudja, hogy ahová vinni készülnek őket, onnan nincs visszatérés. És mindeközben a testvére a szekrényben kuporog és várja, hogy érte jöjjön. ...

Rettentően fájdalmas, emberséges történet. Tatiananak sikerült nagyon szépen megfogalmaznia az érzéseit, olyanok voltak Sarah gondolatai, mint a sajátom megfogalmazva. A kérdések, a döbbenet, a fájdalom.
Ezt a könyvet nem lehet pityergés nélkül elolvasni, nagyon szép és döbbenetes. Faltam az írónő sorait, nagyon jól sikerült összehangolnia a múltat a jelennel. Hol 1 fejezet erejéig az egyikben, hol 1 fejezetig a másikban találjuk magunkat. Vártam mindig, hogy Sarah története folytatódjon, majd szinte kétségbeesve nyugtáztam amikor egy idő után elfogyott a kislány története. Hol vagy Sarah, mi történt veled? Szinte kiáltottam magamban, ó ne, írj még róla könyörgöm! Mi lett veled kicsi lány, ne menj el!
Megjelenése: Elle s'appelait Sarah
(2006.)
A szívemhez nőtt. Rettegve olvastam, hogy miken ment keresztül, fájdalom hatolt a szívembe a reménytelenség miatt. Összeszorult a torkom, ahogy magam elé képzeltem a négyezer 2-12 éves gyermeket a szüleik nélkül. ... Édesanya vagyok és ahogy belegondoltam, hogy elszakítják tőlem a gyermekemet, kitépik a karomból, hogy végig kell néznem, ahogy elviszik ki tudja hová, hogy még nála kisebbek is totyogva, értetlenkedve tipegtek be a gázkamrába, keresték az édesanyjukat, miközben ha még éltek, az őrület szélén állhattak az anyák. Gyermekek, ártatlanok. Nem értem. :o( Vajon hány édesanya téphette ki magát a fogvatartói kezei közül, dacolva az azonnali lelövéssel, hogy a gyermekét átkarolva védelmezze amíg tudja? Az a rengeteg könny, a félelem, a kétségbeesés. Hogy történhetett meg? ... Kétségbe estem az emberi gonoszságtól, attól, hogy újra szembesülnöm kellett azzal, hogy képesek vagyunk lealacsonyodni az állatok szintjére. ...

Igazán Sarah szála volt a hangsúlyosabb, de Juliaé sem elhanyagolható. Rajta keresztül szembesülhetünk azzal, hogy vajon mennyi család rejteget fájdalmas titkokat. Továbbá bepillantást kaphatunk a magánéletébe, a házassága válságába és egy hatalmas ajándék megszületésébe. Nem egyszerű az ő története sem. Más, máshogy elgondolkodtatóbb.

Fantasztikus könyv, nagyon-nagyon tetszett! Szerintem sose fogom elfelejteni a Téli Kerékpárstadionban történteket. Ne hagyjátok ki!
A könyvből 2010-ben film is készült. Julia szerepét Kristin Scott Thomas, Sarahét pedig Mélusine Mayance játszotta.

Pillanatfelvétel a filmből.
Pillanatfelvétel a filmből.

A Karácsonyi játék nyertese

vasárnap, december 18, 2011 4 Hozzászólás
Véget ért a Karácsonyi játék utolsó fordulója is, a megfejtés A szél árnyéka volt. Nagyon örülök, hogy ilyen sokan játszottatok, köszönöm a részvételt és remélem, hogy tetszettek nektek a fordulók. ;o)
A Random sorsolása alapján a győztes pedig

Porcellan

Gratulálok neki! :o)
A listát itt meg tudjátok nézni.

A nyeremény pedig íme, plusz még 4 db kis meglepetés. Remélem, hogy a nyertes örülni fog nekik és még Karácsony előtt meg fogja kapni. ;o)

2011. december 17., szombat

Maria Murnane: Papíron príma

szombat, december 17, 2011 0 Hozzászólás
Olvasva a könyv fülszövegét, amolyan Bridget Jones történetet vártam. Magam elé képzeltem egy nőiesebb idomokkal megáldott húszas évei végén járó nőt, aki nagymama bugyit hord, menetrendszerűen galibába és kínos pillanatokba keveredik. A pasik átverik, kihasználják, stb., de persze a végén happy endnek kell lennie. Aztán jó szokásomhoz híven, hátulról belekukkantottam a könyvbe, hátha lesz pár sor a szerzőről és igazam lett. Így tudtam meg, hogy Maria Murnane a saját tapasztalatait öntötte papír formába. Nézve a fényképét kicsit kedvemet is vette, hisz az írónőről mindent lehet mondani csak azt nem, hogy a súlya miatt Bridget Jones-os problémái lehetnének. Na de a legtöbb ember szereti a humorosabb történeteket, így belevetettem magam én is.

Kiadó: CorLeonis Kiadó
Megjelenés: 2010.
Oldalszám: 306
Ára: 2990
Értékelésem: 3*
Az írónő oldala ITT
Waverly a 20-as évei végén jár. Van 2 jó barátnője, remek állása, sőt, még egy vőlegénye is, aki aztán az esküvő előtt szakít vele. A nő persze mély letargiába esik, hallani sem akar a férfiakról, "Édesem-üzenetekkel" szórakoztatja magát. És, hogy mik is ezek az "Édesem-üzenetek"? Elárulni nem szeretném, de ne gondoljatok nagy dologra. Mindenesetre néha nekem se ártana, ha bizonyos szituációkban ilyen kis "okosságokkal" találnám szembe magamat, hátha akkor kicsit világosabban látnám az adott helyzetet. Ahogy persze lennie kell, a pasi mentesség nem tarthat örökké, Waverly újra beleveti magát az életbe. Ez persze nem mindig olyan egyszerű. ...

Waverly leginkább azokra a nőkre emlékeztetett, akiknek véget ér egy kapcsolatuk, majd pedig pánik szerűen látják magukat magányosan, gyermektelenül meghalni egy elhagyott kunyhóban, ahol senki feléje se néz. Átéreztem azt a fájdalmat és félelmet, amit a meghiúsult házasság után érzett, de olvasóként könnyű volt képzeletben megsimogatnom a fejét., hogy "Ugyan már te lány, minden helyre fog jönni, csak fel a fejjel! Hisz annyi pasi rohangál szabadlábon." Megértettem, átéreztem és sajnáltam őt.
Megjelenése: Perfect on Paper
(2008. 2010.)
Mindezektől függetlenül maga a történet nem tetszett annyira. Közepes volt, néhol untatott. Az "Édesem-üzenetek" mindig kicsit felvillanyoztak, de nem sikerült az írónőnek megfognia, nem sikerült elérnie, hogy humorosnak találjam a történetét. Olvastam, kellemes volt, néhol aranyos, néhol mosolyogtam, voltak benne tényleg jó kis dolgok (pl. nagyon tetszett amikor a lányok a félresikerült randikról beszélgettek. Ilyenkor tudtam jóízűen nevetni, hogy miktől mentett meg a sors, hála az égnek), de összességében közepes volt. Jobb, humorosabb történetre számítottam.

2011. december 16., péntek

Lámpagyújtás

péntek, december 16, 2011 0 Hozzászólás
Ma kezdetét vette a Vasárnap este 21 óráig tartó Karácsonyi könyvszalon és vásár a WestEnd City Centerben, a H&M-nél. Miért érdemes regisztrálni a hivatalos oldalon?
Egyrészt azért, mert a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a regisztrált látogatók előzetes példányt kapnak Julie Kagawa The Iron King c. nagysikerű regényéből. Egy sorozat első részéről lenne szó, ami itthon még nem jelent meg (ezek ARC példányok, korlátozott számban), de külföldön nagy sikereket ért el.
Továbbá még 5 másik kiadó is képviselteti magát a rendezvényen, akik szintén meglepetésekkel készülnek a látogatóknak. Dedikálások, kedvezmények, aki tudja, ne hagyja ki! ;o)

A hivatalos oldal ITT

2011. december 15., csütörtök

Ilona Andrews, Nalini Singh, Meljean Brook, Sharon Shinn: A sötétség angyalai

csütörtök, december 15, 2011 0 Hozzászólás
Amikor megtudtam az Angyaltánc után, hogy hamarosan megjelenik a kiadónál egy kötet, amiben olvasható lesz Nalini Singh egyik angyalos novellája, oda és vissza voltam az örömtől, imádom az angyalos sorozatát!
Magáról a másik 3 szerzőpárosról semmit se tudtam, bár Ilona Andrews nevén azonnal megakadt a szemem. Valahogy nem tudtam magam elé képzelni egy amerikai írónőt, akit így hívnak minden magyar felmenő nélkül. Ha úgy nézzük, végülis igazam lett. Ilona Andrews írói álnév, ami egy házaspárt takar. Ilona és Andrew Gordont. Ilona Oroszországban született és tinédzser korában költözött Amerikába, így valamennyire az Ilona név magyarázatot nyert.
Meljean Brookról igazán sokat nem tudtam meg. 2 sorozata van, a "The Iron" széria és a "The Guardian". Épp úgy, mint Singh, a romantikus fantasy műfaját részesíti előnyben.
Sharon Shinn szintén teljesen ismeretlen volt számomra. Sorozatai, regényei és novellái vannak. Eddig 3 díjat zsebelt be a munkáival.
Mind a 4 szerzőtől 1-1 novella olvasható a kötetben. Bár igazán Naliniére voltam kíváncsi, a többiek története is elnyerte a tetszésemet.

Kiadó: Egmont Kiadó
Megjelenés: 2011.
Oldalszám: 414
Ára: 3999
Értékelésem: 4,5*
   Az Angyal és farkasa (Nalini Singh) c. novellában amolyan kis mellékszálát olvashatjuk Az angyali vadász sorozatnak. Raphael, Nimra birtokára küldi Noelt. A vámpír először arra gondol, hogy azért lett "száműzve", mert már nincs rá szüksége az arkangyalnak, de hamar kiderül, hogy okkal került Nimra birtokára, ugyanis valaki az angyalnő életére tört. Ahogy lennie kell, felizzik a szenvedély kettőjük között.
   Az Alfák: A kezdetek (Ilona Andrews) volt tán a legizgalmasabb történet. Igazából azt nem látom át, hogy milyen emberfeletti lényekről is volt szó, kik is ők, teljesen belezavarodtam ebben az univerzumos mesébe. Mindenesetre nagyon tetszett, ahogy Karina hirtelen egy másik világban találja magát a kislányával. Egy olyan oldalon, ahol táplálnia kell a veszélyes, de nagyon vonzó Lucast. Kicsit (na jó, nagyon) sajnáltam, hogy olyan hű de izgalmas lepedőgyűrögetős jelenetet nem olvashatunk ebben a novellában, de ennek ellenére mégis ez tetszett a legjobban.
Megjelenése: Angels of darkness
(2011.)
   Az Éji dal (Sharon Shinn) újabb angyalos történet. Egy iskola menedékében lábadozik az egyik angyal, akire rettentően kíváncsi lesz az iskola egyik dolgozója. Addig ügyködik a nő, amíg sikerül a férfi közelébe kerülnie, innentől kezdve szoros kapcsolat alakul ki közöttük és mindeközben megtudhatjuk a titkukat.
   A Mennybemenetel (Meljan Brook) volt tán a 4 közül a leggyengébb. Nem volt rossz, de közelről se nyerte el annyira a tetszésemet, mint a másik 3. Szó van a történetben egy angyalról, egy vámpírról és természetesen szerelemről, de nem olyan egyszerű ám a kapcsolatuk. ...

Aki szereti ezt a műfajt, annak ajánlom figyelmébe a szerzők antológiáját. Heves, romantikus, szenvedélyes, különleges mind a 4 a maga módján. Leginkább a kis romantikus füzetecskékhez tudnám hasonlítani, csak romantikus fantasy műfajában. Tessék elolvasni, nem fogtok csalódni! :o) Singh rajongóknak pedig egyszerűen kötelező. ;o)

A kiadót továbbra is csak dicsérni tudom, piros pont amiért maradt az eredeti borító (gyönyörű), nagyon-nagyon tetszik, hogy a végén nincs 88 előzetes más regényekből (nem szeretem az ilyeneket), igényes kiadás, semmi hibát nem találtam benne.
Még van időtök beszerezni a fa alá. ;o)

Az írónő oldala ITT
ITT
ITT
ITT

2011. december 14., szerda

Karin Alvtegen: Árnyak

szerda, december 14, 2011 0 Hozzászólás
Mivel már 2 másik regényét olvastam Karin Alvtegennek és mind a kettő elnyerte a tetszésemet, így nem kis elvárással kezdtem neki a legújabb magyarul megjelent történetének. Az Árulásnál írtam, hogy igazán nem a krimi szála volt hangsúlyosabb a történetnek, hanem a lélektana. A kitaszítottban pedig a múlt kapott nagyobb szerepet. Nos, az Árnyakban ez a kettő ötvözve lett. A lélektan és a múlt kettőse adja meg a könyv hangulatát és valami zseniális, az eddigi legjobb az írónőtől!

Kiadó: Animus Kiadó
Megjelenés: 2011.
Oldalszám: 285
Ára: 2980
Az eddig olvasottak az írónőtől:
Árulás
A kitaszított
Értékelésem: 5*
Az írónő oldala ITT
Amikor kezdtem rájönni az elején, hogy mi is lehet a történet lényege, felcsillant a szemem mert azt gondoltam, hogy maga a II. vgh. nagy szerepet fog majd kapni és ez újdonság lett volna az írónőtől. Bár II. vgh-s cselekmények is szerepelnek, igazán a múlt szálai a 70-es évek végig fontosak.
A történetben ide-oda csapongunk a jelen és a múlt között. A jelenben megtalálják a 92 éves Gerda Persson holttestét. Átkutatva az otthonát, a fagyasztójában megtalálják a híres Axel Ragnerfeld több dedikált kötetét is. A kérdés csak az, hogy kerültek oda és mi köze van a nőnek a jelenleg bénán ágyban fekvő férfi között? Viszonylag elég hamar kiderül, hogy Gerda a híres író és felesége házvezetőnője volt és ennek megfelelően több olyan dologról is tudott, amiről bizony hallgatnia kellett.
Megjelenés: Skugga (2007.)
Így folyamatosan visszatekinthetünk a múltba, feltárul előttünk Axel sikere, Gerda titka. ...

Maga az egész történet jóval egyszerűbb, mint amire először gondoltam. Ebben a regényében sincs vérengzés, nem krimi olyan értelemben, inkább lélektani szintén.
Izgalmas, lebilincselő, felkavaró. A maga módján elgondolkodtató, hogy mire lehet képes egy ember a sikerért és az elismerésért. A legjobb eddig az írónőtől!

2011. december 12., hétfő

Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság

hétfő, december 12, 2011 0 Hozzászólás
Az Athenaeum Kiadónál Édes percek névvel egy sorozat vette kezdetét, aminek az első könyve Eleanor Brown Nyakunkon a boldogság c. könyve, ami a New York Times bestseller listájára is felkerült.
Nagyon kíváncsi voltam a történetre. Az Édes percekből kiindulva humoros, könnyed, csajos regényre számítottam, amit így télen kellemes lesz esténként olvasni, bekucorogva a takaró alá. Minden jól is indult, de aztán azon kaptam magamat, hogy nem tud lekötni a történet. Ide-oda csapongtak a gondolataim, a három lány testvér problémáit nem tudtam igazán sajnálni és idegesíteni kezdtek.

Megjelenés: Nyakunkon a boldogság
Kiadás éve: 2011.
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 408
Ára: 3990
Értékelésem: 3,5*
Az írónő oldala ITT
3 testvér a főszereplő. Rose, a család angyalkája, aki mindenben segít a szüleinek, közel lakik hozzájuk, házasságra készül, egyetemen tanít, szóval kívülről ő a "tökéletes" gyerek. Igen ám, de közben pedig nem találja a helyét és össze van zavarodva, maga se tudja, hogy igazán mit szeretne. Babb az, aki karrierre vágyott, minél messzebb a szülői fészektől. Ezt sikerült is elérnie, de kicsit átesett a ló túloldalára és olyan hibát követett el, aminek következtében arra kényszerült, hogy visszatérjen az unalmas kisvárosba. Nagyvárosi nő létére ez nem is olyan egyszerű. És akkor ott van a 27 éves Cordy, a legkisebb, az örök lázadó, aki meg pláne nem találja a helyét. Nincs munkája, folyamatosan vándorol az országban, hol ezzel a pasival eltöltve egy éjszakát, hol azzal kettőt. Aztán beüt a mennykő, rájön, hogy kisbabát vár. Mit tehet mit nem, kénytelen ő is hazamenni.
Gondolhatna arra az olvasó, hogy már így se unalmas a történet, a 3 lány hazatér, majd jókat civakodnak, persze mindenki rendezi az életét a végére. Csak hogy van még egy probléma a családban, az édesanyjuknál mellrákot diagnosztizáltak. Így bár a testvérek hazatérnek, igazán mindegyik magában próbálja tartani a problémáját, de aztán persze minden kiderül.
Megjelent:
The Weird Sisters (2011.)
A kérdés csak az, hogy Rose képes lesz-e meghozni élete legnagyobb döntését? Babb helyre tudja hozni az elkövetett hibáit? Elmenekül a kisvárosból vagy otthonra lel? És mi lesz a szeleburdi, "otthontalan" Cordyval? Benő végre a feje lágya?

Igazán jól indult a történet, a fülszöveg is sok izgalomra adott okot, de egy idő után eljutottam arra a pontra, hogy zavarni kezdtek a lányok problémái és a nyavajgásaik. Nem tudtam sajnálni őket, hisz ők voltak a problémáik kovácsai, az édesanyjuk betegségéhez képest eltörpült mindegyik szerencsétlenkedése. Ugyanakkor persze szorítottam, hogy a végére mindenki helyzete rendeződjön, de nem tudott lekötni maximálisan a történet.
Könnyed volt, csajos volt, néhol humoros, de őszintén szólva jobbra számítottam.
Kíváncsi leszek, hogy a kiadó sorozatában mely könyv lesz majd a következő. ;o)