A könyv fülszövege túlságosan nem hozott lázba, így meglepetten tapasztaltam, hogy annyira magával sodort a történet, hogy már csak az 50. oldal környékén emeltem fel a fejemet. Magam is megdöbbentem, hogy milyen rövid idő alatt milyen sokat is olvastam el belőle.Az írónő másik regényéről, az Árulásról még márciusban írtam. Míg azzal kapcsolatban azt éreztem, hogy inkább lélektani krimi, A kitaszított valahogy más. Nem a lélektan kapott nagyobb szerepet (legalábbis olyan értelemben nem), hanem Sibylla élete, a múltja, a menekülése, majd pedig a gyilkos felkutatása.
Sibylla 32 éves nő, hajléktalanként él. Magával cipeli a gyermekkora sérelmeit, az állandó megfelelési vágyát az édesanyja felé és egy ifjúkori botlását, annak következményét. Elmegyógyintézetből szökött meg, azóta az édesanyja rendszeresen pénzt utal neki, csak személyesen ne keresse őket fel. A nő gazdag férfiakat vesz rá arra, hogy fizessék ki a vacsoráit, szállodai szobáit. Igen ám, egy napon az egyik ilyen férfit holtan találják és őt gyanúsítják a gyilkossággal. Sibylla menekül, a gyilkos viszont újra lecsap.
Izgalmasabbnak, pörgősebbnek, másabbnak tartom, mint az Árulást, valahogy tán jobban kiforrott is.
Felháborított a nő szüleinek viselkedése, tipikus példa, hogyan lehet tönkretenni a gyermekünket lelkileg.
Aki szereti a nem túl vérengzős krimiket, az szerintem nem fog csalódni Alvtegen új regényében sem.
,5
Megjelenés: Saknad (2000)/ A kitaszított (2011. Animus Kiadó)Oldalszám: 205
Ára: 2390
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése