Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Marék Veronika: Öcsi és Bátyó

Réges-régi gyerekújságokban bukkantunk rá öcsi és bátyó történeteire. Úgy gondoljuk, a helyzet azóta nem sokat változott. Igaz, akkor még nem volt számítógép, mobiltelefon, MP3-as lejátszó, de a mai öcsik és bátyók ugyanannyit civakodnak, mint a régiek. De szerencsére éppen ugyanannyiszor ki is békülnek."


Marék Veronika több generáció gyermekeinek meseírója. Bátran írhatom, hogy az ő történetein nőttem fel, de még a nagynénémék kis. Döbbenetes volt belegondolni, amikor az első Boribon kötetet megvettem Gyerkőcömnek (Boribon és a 7 lufi), hogy a második kiadása majdnem akkor jelent meg, amikor én születtem és tessék, már a fiam olvassa őket, hova tűnt az a 20-onakárhány év?
Az írónő meséi egyszerűen kortalanok, kihagyhatatlanok. A neve biztosíték arra, hogy az adott meséért odáig lesznek a gyerekek (és szerintem a felnőttek is).

Az Öcsi és Bátyó kis történeteire egy régi gyermekújságban bukkantak rá, majd a Vivandra Könyvek gondozásában 2008-ban könyv formájában is olvashatóak lettek.
19 nagyon rövid kis történet, akár a legkisebbeknek is, akik épp csak pár sorocskát tudnak izgés-mozgás nélkül végighallgatni még. Főszerepben természetesen Öcsi és Bátyó. A testvéri szeretet és a szinte kihagyhatatlan harcok a nagy és a kicsi között.

Éppúgy ajánlom ezt a könyvet is, mint a többi Marék Veronika mesét minden kisgyerekesnek.
Rövid történetek, a képeken nyomon tudják követni a szöveget a gyerekek- bár lehet jobb lett volna, ha képregény formában, a képek alá kerültek volna az oda illő mondatok-, a megszokott illusztrációkkal.

Megjelenés: Öcsi és Bátyó (2008. Vivandra Könyvek)
Oldalszám: 38
Ára: 1995

0 megjegyzés: