És íme, elérkeztünk Az olvasás 7 hetének 3. hetéhez. A mostani téma amit választottam:"Mi alapján értékel egy könyvet?"
Eléggé érzelgős ember vagyok, az érzelmeim vezetnek egy könyv értékelésénél is. Biztos van olyan blogger, aki az érzelmeit háttérbe tudja szorítani és tárgyilagosan értékeli az adott olvasmányát, átlátva a hibáit és az erősségeit, én nem ilyen vagyok. Ha egy történet megfogott, a hibái eltörpülnek a szememben. (Ha meg nem tetszett, akkor felerősödnek.)
Igazán akkor nyeri el egy történet a tetszésemet, ha eléri nálam azt, hogy az olvasása során belecsöppenjek. Ilyenkor látom magam előtt az eseményeket, mintha filmet néznék.
A csillagozásnál ezeket a szempontokat szoktam szem előtt tartani és ezek alapján értékelek:
- Mennyire tetszett? (Történet, stílus, fogalmazásmód, mennyire volt hiteles, stb.) Nagyon szeretem azokat a történeteket, amikben van történelem, izgalom, fordulat, egy kis romantika és mindez nagyon jó stílusban megírva. Most így hirtelen a Párizs fehér fényei jut eszembe, ami nagyon tetszett és ezek mind megtalálhatóak benne.
- A karakterek szimpatikusak voltak-e, kiemelkedtek-e a történetből vagy pedig megmaradtak pusztán csak szereplőknek? Szeretem látni magam előtt a szereplőket, amikor megelevenednek a leírtak alapján, szeretem érezni az érzelmeiket. Ha ez nem jön össze, az érzelmeik csak leírt szavak, akkor nagy eséllyel 4-esnél jobbat nem fogok adni az adott könyvre.
- Láttam-e magam előtt film szerűen a történteket? Ez nálam a film effektus, hihetetlen élmény. Ilyenkor megszűnik a külvilág, mintha egy másik világba csöppennék, ott vagyok a történetben, a szemem előtt játszódik minden.
- Izgalmasnak találtam?
Ha ezekre a válasz igen, akkor nagy eséllyel 4 vagy 5 csillagot adok. A fordulatok meg csak dobnak rajta.
A 4 és az 5 csillag között az a különbség, hogy az 5 csillagért valami pluszt kell éreznem, ami miatt számomra felejthetetlenné válik. Ez lehet negatív (falhoz vágós könyvek) vagy pozitív (pityergős-megható, vidám, elgondolkodtató, stb.) is.
A 3 csillag a közepes, amolyan elment kategória, ritkán szoktam ennél kevesebbet adni, de ha mégis, akkor az a könyv nagyon nem jött be. Alapjáraton nagyon lágyszívű vagyok, de ha valami nem tetszik, akkor az nem tetszik, megkapja az 1 vagy a 2 csillagot, attól függően mennyire nem nyerte el a tetszésemet.
Ennyi. Igazán nehéz is megfogalmazni, mert az egész érzés. Érzem, hogy mennyire tetszett és az alapján értékelek. Bár, volt már olyan, hogy olvastam egy adott könyvet, abban a pillanatban teljesen odáig voltam érte, mert épp érzelgős hangulatban voltam, majd eltelt pár hét és kicsit másképp éreztem már. :o) Ezért is szoktam az utóbbi időben várni a bejegyzések megírásával akár heteket is. Ilyenkor hagyom ülepedni a benyomásaimat.Utólag jutott eszembe, hogy elfelejtettem könyvet ajánlani erre a hétre, így pótlom. Ha már szóba került a Párizs fehér fényei, ajánlom figyelmetekbe. ITT írtam róla.
"Az 1920-as évekre Európa felszabadult a pusztító háború alól. Xénia Osszolinának, a fiatal orosz nemes hölgynek sikerül megszöknie a bolsevik forradalom sújtotta Szentpétervárról Párizsba, ahol kitartásának köszönhetően hamar híres modellé válik. Szerelem bontakozik ki közte és a német fotós, Max von Passau között, útjaik azonban elválnak. Csak évekkel később találkoznak újra Berlinben, amikor Xénia már egy másik férfi felesége, Max pedig ellenállóként próbál meg zsidókat kijuttatni az egyre vészterhesebb náci Németországból. A Párizs fehér fényei csodálatosan adja vissza a húszas évek divatvilágának kulisszatitkait, Párizs és Berlin pezsgő hangulatát és az igaz szerelmet beárnyékoló történelmi fordulatokat."
De jó kis post! Nagyon értem amit a végén, az "érzés"ről írsz. Én azért -is- nem tudtam erről a témáról írni, mert hogy is mondjam...túl szubjektívnek és meghatározhatatlannak, vagy még inkább: kifejezhetetlennek tűnt.:)
VálaszTörlés@hangulatokk: Köszi. :o) Igen, elég nehéz volt rendesen megfogalmazni, de azért remélem érti aki olvassa. Ez is egy érzés. :oD
VálaszTörlésNincs mindig időm elolvasni a bejegyzéseidet. De most, hogy megint írtál a Párizs fehér fényeiről, eszembe jutott, hogy kölcsönkérem a barátnőmtől, már elég régóta szemezek vele nála :-)
VálaszTörlésA postodról pedig: az a véleményem, hogy szerintem a legtöbben így vagyunk a könyvekkel. Van amelyik megfog, tetszik, de elképzelhető, hogy azért, mert éppen olyan lelkiállapotban olvassuk. Én állítom, hogy a kötelezőolvasmányok 90%-a azért nem tetszett régen, mert túl éretlen voltam hozzájuk.
Vagy pl: most olvasom a Csontvárost, millió dicsérő hozzászólást olvastam róla, és alig bírom magam végig vonszolni a sorokon. Elképzelhető, hogy velem van a baj, túl fáradt vagyok ... nem tudom egyelőre nem szerettem bele, mint ahogy sokan írják.
Szóval tényleg az egész értékelés egy érzésről, egy benyomásról szól.
@Timi és Blanka: Igen, a kötelező olvasmányok egyik nagy kérdése, hogy vajon az adott könyv megfelelő korosztálynak szól-e.
VálaszTörlésÓ, nem tetszik a Csontváros? *á, én is ajánlottam neked, ha jól emlékszem* :o) Nem lehet, hogy túl nagy elvárásaid voltak felé és emiatt érzed úgy, hogy nem jön be annyira?
Deee, asszem' túl nagy volt az elvárásom ;)
VálaszTörlés@Timi és Blanka: Ilyen velem is volt már. Ha jól emlékszem, legutóbb A szellemidéző volt az, amiről nagyon sokan áradoztak, elkönyveltem magamban, hogy tuti én is odáig leszek akkor érte. Hát, annyira nem jött be, bár jó volt, csak a vélemények alapján ütősebbre számítottam. Aztán persze benne van a pakliban, ha nem olvasok róla áradozásokat, nem lesznek elvárásaim, sokkal jobban bejött volna. :o)
VálaszTörlés