Follow Us @nikikonyvesem

2011. június 9., csütörtök

Theresa Révay: Párizs fehér fényei

"- Mindannyian felelősséggel tartozunk saját boldogságunkért. Ez nem valami születési kiváltság. Szerintem mindenki csak annyi boldogságot érdemel, amennyiről le is tudott mondani."


Volt már veletek úgy, hogy írni szerettetek volna egy könyvről, de egyszerűen nem találtátok a szavakat? Éreztétek már úgy, hogy nem lehet megfogalmazni mennyire tetszett és minden szót félve pötyögtetek le, mert éreztétek, hogy valahogy mégsem a megfelelő szavak jönnek? Benned minden olyan jól összeáll, de amikor gépelni kezdesz, valahogy minden gondolat, minden mondat átalakul és nem cseng már olyan jól? Így vagyok én ezzel a könyvvel. ...
Már az első oldalakon megfogott, elrepített egy olyan korba, amit szerencsére én nem éltem át. Mesterien sikerült elém festenie az írónőnek a helyszíneket, a szereplőket, mintha filmet néztem volna, úgy peregtek előttem az események. Theresa Révay fantasztikusan fogalmazott. Játszott a szavakkal, mint egy festő, aki a színekkel játszik és valami csodálatosat alkotott.

1917-ben veszi kezdetét a történet, amikor a 15 éves Xénia a születésnapját ünnepli. De a boldogsága hamar rémálomba fordul, amikor egy éjszaka rájuk törnek a bolsevikok és el kell menekülniük Oroszországból. A fiatal lány nagyon hamar arra kényszerül, hogy felnőjön.
Utuk Franciaországba vezeti őket, a gazdagság után megtapasztalják milyen
a nélkülözés. Pár évvel később egy híres divattervező felfedezi őt és az egyik legelismertebb modellévé válik.
Az egyik divatbemutató során Berlinben megismerkedik Max-al, azonnal szerelem szövődik közöttük, de a szerelmükre Hitler árnyéka vetül.

A szerelmesek elszakadnak egymástól, Xénia egy hatalmas titkot cipel magával, Max pedig részt vesz a zsidók kijuttatásában Berlinben.
Mikor találkoznak újra? Mi lesz velük?


1917-től 1945-ig követhetjük nyomon nem csak a szereplők sorsának alakulását, hanem Hitler rémuralmát is. Rápillantást kapunk arra, hogyan próbáltak a külföldiek beilleszkedni Franciaországban, majd hogyan próbálták a németek ellehetetleníteni a zsidókat Németországban.
A történetnek igazán 2 főszereplője van Max és Xénia, de nagyon sok mellékszereplő sorsát is nyomon követhetjük. Az én kedvencem Sara volt, az elejétől a végéig. Nagyon a szívemhez nőtt, jobban, mint Xénia.

A korábrázolása hihetetlen, odacsöppentem az 1920-40-es évekbe. Valahogy a lelki szemeim előtt mindig az lebegett, hogy főleg az 1920-as években az emberek lovas szekerekkel utazgattak, láttam magam a bajszos bácsikat, sok rétegű szoknyás, fejkötős néniket díszbe öltözve, dédikém ekkor még csak csecsemő volt. Bele se gondoltam igazán, hogy a városi élet teljesen más volt, mint a falusi. A nagyvárosokban hatalmas áruházak álltak, ahol divattervezők árulták a ruháikat, ahová a tehetősebb nők betértek vásárolni, cigarettáztak, majd a hatalmas dobozokkal automobilba ültek és hazatöfögtek. Vagy szállodákba mentek teázgatni és ott csevegtek az ismerőseikkel. Divattervezők kreációit viselték, nem pedig kis kötényként piros szoknyával és hímzett kendővel. Annyira szélsőséges lehetett a városi és a falusi élet, mint két véglet. És Párizs már akkor is a divat központja volt.

Rengeteg történelmi szereplőt is felvonultatott Theresa Révay és bizony híres magyar fényképészek se maradhattak ki a sorból.
A könyv elég részletes, nem aprózza el a történteket az írónő, fokozatosan haladunk a végkifejlet felé, de valahogy a vége mégis túl gyorsan került lezárásra. Olvastam volna részletesebben a vége felé történteket is, ráadásul olyan, mintha a legvége egy hatalmas kérdőjel lenne.
Igazán csak az utolsó oldalakon értettem meg, hogy nem is maga a történet fogott meg, hanem leginkább a hangulata, a korábrázolása az, hogy lényegében nyomon lehet követni a világháború előzményeit és a kitörését, egészen a befejeztéig.

Olvasva a fülszöveget kicsit aggódtam, hogy túlságosan is divatközpontú lesz a történet és ez nem áll hozzám olyan közel, de szerencsére nem ilyen lett. A divaton keresztül csak korábrázolást kapunk, valós szereplőket tudott az írónő belecsempészni a történetébe, nem ez van a középpontban.

Az elején kicsit olyan Az orosz szerető érzetem volt. Ugyanúgy fiatal orosz lány a(z egyik) főszereplő, erős, kitartó, stb., de aztán kinőtt a történet "Furnivall árnyékából".
Amin ebben a regényben is megdöbbentem, hogy Xénia szőke. Valahogy az van bennem, hogy az oroszok csak sötét hajúak lehetnek. :o)

Csak reménykedek abban, hogy sikerült a megfelelő szavakat megtalálnom, hogy érzitek, kedvenc született. Egy nagyon lágy, finom regény, nagyon jól megírva, döbbenetesen élethű korábrázolással, kidolgozott karakterekkel. A szereplők a szívedbe költöznek, így még baljóslatúbb a sorsuk előre tudván, hogy alakult a történelem. A nagybetűs REGÉNY maga, minden sorát élveztem. Ezek után rettentő kíváncsi vagyok az írónő másik magyarul is megjelent regényére A muránói üvegműves lányára.


Megjelenés: La louve blanche (2007.)/ Párizs fehér fényei (2010. Athenaeum Kiadó)
Oldalszám: 565
Ára: 3990

Az olvasása közben többször is eszembe jutottak ezek a regények is, szintén a II. vgh-t dolgozzák fel:
Csipkerózsa

A felolvasó
Búcsú Liverpooltól
Magda lánya
Noé gyermeke
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Leon Uris: Exodus

6 megjegyzés:

Heloise írta...

Nekem is olyan nehezemre esett írni róla anno, elképesztő, hogy Révay micsoda jó regényt hozott össze, és igen, engem is inkább a korrajz fogott meg, maga a történet nem is annyira érdekelt :-P
Állítólag a másik regénye nem annyira jól sikerült, sokaknak nem tetszett ennyire - szóval, én szerintem ezt nem próbálom meg, nem szeretnék csalódni :-) de majd várni fogom az értékelésedet róla, hátha meggyőzöl az ellenkezőjével kapcs.-ban :-)

Niki írta...

@Heloise: Én meg olvastam olyan véleményt is, hogy ez gyengébb, mint a másik. :o)
Mindenképp elolvasom majd, remélem arról is áradozni tudok majd és sikerül majd rávennem az elolvasására téged. ;o)

Szilvamag írta...

Kívánság listára tettem.:)

Niki írta...

@Szilvamag: Szerintem tetszeni fog neked is. :o)

Timi és Blanka írta...

én is ... mármint a kívánságlistámra felkerült :-)

Niki írta...

@Timi és Blanka: Helyes, jó döntés. :o)