"szellemes, megható és elgondolkodtató"- olvasható a borítón. Szellemes volt-e? Lehet, hogy csak én nem voltam épp olyan hangulatban az olvasása során, de nem jellemezném így.
Megható? Lehet nem ilyen egy olyan történet, amiben egy pozitív szereplő haldoklik?
Elgondolkodtató? Fogjuk rá. Elgondolkodtam azon, milyen aljas emberek is élhetnek a Földön, milyen gusztustalanok, gyomorforgatóak.
Fran legjobb barátnője Alison haldoklik. A nő amolyan utolsó kívánsága, hogy segítsen előre párt találni a férjének társkereső oldalakon keresztül. Miközben Fran ilyen hirdetéseket nézeget, hogy vajon hogy is kéne megfogalmaznia a társkereső szöveget, a férje hirdetésével találja szembe magát. Egy világ dől darabokra benne, de biztos minden úgy van, ahogy elsőre tűnik?
Nem írhatom, hogy túl sok meglepetés ért volna, legalábbis a fő szálakat sejtettem, ami megdöbbentett, az Alison férjének a viselkedése. Olyan dühöt ébresztett bennem, hogy jaj lett volna neki, ha én lettem volna Fran helyében. Tuti adtam volna neki. Hogy lehet valaki ilyen aljas, gusztustalan?!
Megértettem Alison kívánságot, szerette volna biztonságban tudni a gyermekét és a férjét is, akit szeretett. Nyilván, ez nagyon fájdalmas lehetett neki, de olyan megható volt, olyan emberi.
Fran nagyon szimpatikus volt, de leginkább a férjéért voltam oda. (Persze, nem úgy. ;oP)
A történet nagyon olvasmányos, teljesen lekötött, letenni se tudtam. A vége viszont nagyon összecsapott lett és igazán nem is értem, miért kellett ilyen gyorsan és hirtelen lezárni a történetet?
És igen, sírtam rajta. ... Jó nagyokat. ... És igen, jól esett. ...
Megjelenés: Husbands and Lies (2009.)/ Férjek és hazugságok (2010. Kelly Kiadó)Oldalszám: 282
Ára: 2980
Az írónő oldala ITT.
:-)
VálaszTörlésMilyen érzelmes vagy :-)) én még soha sem sírtam könyvön ...
@Timi és Blanka: Az az igazság, hogy én nagyon érzékeny vagyok, szóval alapból könnyen elsírom magamat. Ez terhesen volt a "legrosszabb", a receptműsorokon is képes voltam bőgni.
VálaszTörlés