2011. június 23., csütörtök

Tasnádi Emese: Julijuli és Mackó

írta: Niki közzétéve: június 23, 2011

A Könyvhétre jelent meg Tasnádi Emese Julijuli és Mackó c. mesekönyve a Manó Könyvek gondozásában, Agócs Írisz illusztrációival.

A 62 oldalas kis könyvecske főszereplője az ötéves Julijuli, aki ha nagy lesz, akkor tündér lesz és a kismackója, Mackó. Julijuli, Mackó, Nagytestvér és a szülei Angliában élnek. A kislány szereti az emeletes buszokat, de hiányzik neki a Magyarországon élő nagymamája és a legjobb barátja, Kristóf. De addig se unatkozik, amíg nem utaznak haza, ugyanis meséket gyűjt Mackóval.

Ebben a kötetben öt rövid kis történet olvasható. Az elsőben megismerjük Julijulit, a másik négyben pedig egy-egy új meséjét olvashatjuk. Legyen szó Duplavéről, a vízimanóról, aki szórakozásból lefröcsköli az arra tévedőket vagy Bimbamról és Tiktakról, akik az órásmesternél huncutkodnak vagy Piktorilláról, a kis erdei tündérről vagy Popcornról és Tekercsről, akik a moziban a rendetlenkedőket megdobálják popcornnal vagy összekötözik a cipőfűzőjüket és hasonló huncutságokat csinálnak. :o)
Mindegyik történet nagyon bájos, még én, felnőtt fejjel is imádtam olvasni. De a legnagyobb elismerés a mi esetünkben az, hogy egy ideje Gyerkőc 2 percig nem marad nyugton, de bizony 11 oldalt végighallgatott, ami nagy dolog nálunk jelenleg. Bár a siker titka lehet, hogy őt is Kristófnak hívják, mint Julijuli legjobb barátját. ;o) Szerintem minden gyerkőcnek kéne olyan mese, amiben a főszereplő, legjobb barát, stb. neve megegyezik az övével. :o) Úgyhogy Julijuli nyert a nálunk.

Tasnádi Emese két kislány édesanyja, foglalkozását tekintve ideggyógyász. A történetet a kisebbik kislánya, Juli ihlette. A helyszín, Anglia pedig nem véletlen, ugyanis a család ott élt egy ideig. És Mackó? Nos, ő minden kisgyermek mackója, mert rájuk szükség van.

"- ... mindenkinek kell, hogy legyen mackója.
- Pszt! Ezt a felnőttek nem tudják! Ez titok! Vagy nekik is van mackójuk?!
- Nekik is volt. Mikor gyerekek voltak. Csak elfelejtették. De eszükbe jut, ha gyerekük születik, és vesznek neki egyet."

Az illusztrációkat Agócs Írisz készítette, akinek a munkáival találkozhatunk többek között pl. a Pagony Kiadónál megjelent Maszat sorozatban vagy a Pongrác Kiadónál megjelent Wan-Wan és a kacagóvirágok c. könyvecskében.

A történetek nagyon bájosak, édesek, megmosolyogtatók, én minden ovis vagy még fiatalabb gyerkőcös családnak ajánlom a figyelmébe. A hosszúságukat közepesnek mondanám, de az ovisoknak szerintem épp megfelelő.
Az illusztrációk nem túlbonyolítottak, nem túl nagyok, nem túl kicsik, nem csiricsárék, nekem nagyon tetszettek. Inkább barnás-zöldes-kékes központúak.

És van benne egy kis mozzanat, ami elgondolkodtatott. Vajon mi felnőttek, miért nem tudunk mackóul beszélni, a gyerekek és az idősek pedig miért? Miért hagyjuk, hogy elvesszen a gyermekkor varázsa és ahelyett, hogy értenénk, kedves mosollyal nyugtázzuk, hogy a gyermekünk beszélget az állataival? Emlékezzünk csak! Amikor gyerekek voltunk, beszéltek hozzánk is, ugye-ugye? ;o)