2016. november 30., szerda

Julia Quinn: Minden és a hold

szerda, november 30, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Everything and the Moon (1997.)
Kiadta: GABO (2016.)
Oldalszám: 372
Forrás: kiadó
Értékelésem: 

Lyndon nővérek 1.

Miről szólt? A fülszöveg

"Hét ​​évvel ezelőtt a lány összetörte a férfi szívét…
Amikor Robert Kemble egy labirintus közepén Victoria Lyndonba botlik, nem akar hinni a szemének. Ő az a lány, aki miatt megszakadt a szíve, aki végignézte, ahogy a férfi megszervezi a szökésüket, majd otthagyta őt. Most egy karnyújtásra áll tőle, és bár a férfi alig tud úrrá lenni a dühén, még mindig képtelen ellenállni neki…
Hét évvel ezelőtt a férfi kis híján tönkretette a lányt…
Az apja figyelmeztette Victoriát: egy gróf sosem fogja feleségül venni egy lelkész lányát, és igaza is volt. Robert házasságot ajánlott a lánynak, végül mégis Londonba utazott, és magára hagyta őt a meghiúsult szökés szégyenével. Noha nem szereti nevelőnői munkáját, elutasítja Robert ajánlatát, amikor a férfi arra kéri, legyen a szeretője. Még a gróf kedvéért sem lenne képes feláldozni a tisztességét.
De Robert nem tűri a visszautasítást, és megfogadja, Victoria az övé lesz, kerül, amibe kerül. Vajon képes lesz újra megbízni egymásban a balszerencsés szerelmespár? Édes vagy keserédes lesz-e a második egymásra találás?" 

Hogy tetszett?

Nagyon kedvelem Quinn történeteit, mert egyszerre található meg bennük a romantika, a báj és a kellemes humor. A főszereplői szerethetőek, a cselekményei könnyedek, romantikusak. Sose csalódtam még egy történetében sem és hát nem egyet olvastam az elmúlt évek során.
Nagyon kíváncsi voltam a frissen megjelent sorozatának első részére is, főleg az után, hogy nem rég olvastam a Hogyan fogjunk örökösnőt, ami szerintem a leghumorosabb története volt.
Szimpatikus szereplőkre, könnyed cselekményre, romantikára és sok-sok humorra számítottam. Nem jött össze. :o(

A Minden és a hold elég közepes történet. A szereplők egyáltalán nem voltak szimpatikusak, nem kerültek hozzám közel. Nem tudnám megmondani, hogy ez miért történt így, tán valahol idegesített a cselekmény szövése és amiatt nem kerültek hozzám közel.

Nem hiszek a szerelem első látásban és az írónő se győzött meg arról, hogy márpedig létezhet ilyen kapcsolat. Így kicsit eleve szkeptikus voltam amikor azt olvastam, hogy Robert már akkor beleszeretett Victoriába, amikor meglátta. 
Ahogy olvastam a történetet - melyben a legelején már szerelmes mindenki -, azon gondolkodtam, hogy mi a fenéről fog szólni, ha már az elején minden klappol? Aztán jött a két apuka, akik elválasztották a szerelmeseket. 

"– A holdat adtad nekem, Robert. Még többet is. Felemeltél a holdig. – Hosszú,
fájdalmas csend következett, amelyet a lány tört meg. – Aztán lezuhantam. Rettenetesen fájt a földet érés, és nem akarom újra átélni."

Ekkor végre felcsillant a szemem, aha, egy kis izgalom végre, de amikor újra találkoztak pár év elteltével a szereplőink, nem kaptam meg azt, amire számítottam. Vágytam arra, hogy civakodnak majd, húzzák egymás agyát, aztán jön az édes összeborulás. Quinn végülis ezt hozta össze, de a megvalósítása valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Valahogy másképp kellett volna. 
És a humor! Az annyira hiányzott!

Összességében csalódott vagyok, mert megszoktam, hogy öt vagy négy csillagokat osztogatok az írónő történeteire, de ebben az esetben háromnál többet nem adok. A Minden és a hold számomra csalódás volt és nem több egy közepes történetnél. 

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

Mivel nem a legjobb regénynek tartom, így szerintem aki még nem olvasott semmit az írónőtől, ne ezzel a történetével kezdje.
Inkább azoknak ajánlom, akik már gyakorlott Quinn olvasók, akik már tudják, hogy mire képes az írónő.  

2016. november 29., kedd

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 28.

kedd, november 29, 2016 0 Hozzászólás
Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.

Kedves Niki!

Nem tudom, hogy neked mennyire jönnek be a vámpíros történetek, de ajánlani J.R Ward: A fekete tőr testvériség történetét, amely 11 kötetben jelent meg. Egy vámpír társadalom megfogyatkozott elit harcosainak életéről, vívódásáról, párválasztásáról, a vámpír társadalomhoz fűződő viszonyáról szól.
A másik író akit ajánlanék az Nora Roberts. Imádom ahogy romantikus történetei megvannak írva. A történet kibontakozásával egy időben ismerhetjük meg a városka, a szereplők családjának múltját, a közeli barátok ismerősök életét.

Üdv: Széll Katalin 


Kedves Katalin!

Egyik írónő munkássága se ismeretlen előttem, volt olyan időszakom, amikor mind a kettőjüktől szinte egyhuzamban olvastam könyveket.
Az FTT-vel egészen a 8. részig jutottam emlékeim szerint, de Noratól is nem egy és nem kettő történetet olvastam. ;o)

2016. november 28., hétfő

Ti kérdeztétek (123.)- Mi a véleményed arról, hogy annyi az új könyves blogos, mint égen a csillag? Ez szerinted jó?

hétfő, november 28, 2016 1 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi a véleményed arról, hogy annyi az új könyves blogos, mint égen a csillag? Ez szerinted jó?"
(Kovács Ivett)

Nem egyszerű kérdéssel találtál meg. :oD
Amikor 6 éve elkezdtem könyves blogot vezetni, nem volt még annyira népszerű, mint manapság. Nem maroknyian voltunk, de azért nem is annyian, mint égen a csillag.
Aztán ahogy lenni szokott a divattal többnyire, egyre több könyves blog jelent meg. Ami szerintem egyfelől jó, mert
- több ember véleményét olvashatjuk a könyvekről
- az olvasás manapság nem annyira népszerű, de úgy gondolom, hogy a könyves blogok segítségével népszerűsíteni lehet
- valamint úgy gondolom, hogy a hazai könyvkiadást is segíteni lehet a könyves oldalak segítségével.
Másfelől igen, néha megfordul a fejemben, hogy nem feltétlenül jó, hogy ennyi könyves blog van, mert
- elveszíti a varázsát
- sokan a recenziók miatt kezdenek bele a blogolásba, viszont a minőséget ezt nem feltétlenül tükrözi (bár hozzá kell tenni, hogy kinek mi a jó és a "minőség", az relatív dolog)
- az igazán jó blogok egyszerűen elvesznek a közepesek sűrűjében és így alig lehet kincsekre találni.

2016. november 27., vasárnap

Sorsolás

vasárnap, november 27, 2016 0 Hozzászólás
Bár a héten teljes havazódásban voltam - ezért se jöttem könyves bejegyzésekkel -, de azért az Ajánlj egy könyvet a figyelmembe! nyereményjáték végét nem felejtettem ám el. ;o)

Rövid kis áttekintő a nyereményjátékról:

A játék október 25-én vette kezdetét és a feladat annyi volt, hogy a rovathoz ajánljatok könyvet a figyelmembe, melyeket küldjetek el nekem e-mailben november 25-e éjfélig.
A nyeremény pedig 1 példány Brittainy C. Cherry Lebegés c. könyvéből, mely engem is darabokra tört az olvasása során, mint sok más olvasóját is. ITT írtam a könyvről.
A játék során 30 könyvről érkezett ajánló, így a résztvevőknek köszönhetően 1 teljes évig újra biztosítva van a rovat fennmaradása, köszönöm. :o) Voltak akik 1 ajánlót küldtek, de voltak, akik többet is. Minden egyes könyvajánlónak köszönhetően bekerült a kalapba a játékos neve, ma pedig sorsoltam.

NiLol (a molyon Nilol99)
Gratulálok, megy az e-mail! :o)

Köszönöm minden játékosnak a részvételt és akik nem nyertek nem búsulni, hamarosan újabb nyereményjáték veszi kezdetét egy újabb szuper könyvért. ;o)

2016. november 24., csütörtök

A Maxim Könyvkiadó őszi, téli várható megjelenései

csütörtök, november 24, 2016 0 Hozzászólás
Mint ahogy megszokhattuk már, a Kiadó nem pihen az őszi, téli időszakban sem, minden évben szuper könyvek megjelenését tervezi be és valósítja is meg.
Nézzük akkor, hogy erre az évre mely könyvek megjelenéseire számíthatunk még, melyeket jelenleg 30%-os kedvezménnyel lehet előrendelni:


Dream válogatás:
Vivi Greene: Sing! – Várható megjelenés: 2016.11.25.
Julie Muphy: Dumplin’ – Így kerek az élet - Várható megjelenés: 2016.11.25.
Kerry Drewery – Cell 7 - Várható megjelenés: 2016.12.14.
Szaszkó Gabriella: Maradj velem! - Várható megjelenés: 2016.12.14.
Kass Morgan: Huszonegy nap - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Madeleine Roux – Sanctum: A rejtélyes társulat - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Melissa Landers: Összefonódva - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Jamie McGuire: Gyönyörű megsemmisülés - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Amy Ewing: A fehér rózsa - Várható megjelenés: 2016.12.05.
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek - Várható megjelenés: 2016.12.09.
John Corey Whaley: A barátság ereje - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Jamie McGuire & Teresa Mummert: Sweet Nothing - Édes semmiség – Megjelent!
Lucy Keating: Dreamology – Álomgyár – Megjelent!
Wendy Higgins: Angyali kísértés – Megjelent!

Mont Blanc válogatás:
Eoin Dempsey: Rebecca nyomában – Háború és szerelem - Várható megjelenés: 2016.12.05.
Erik Larson: A Lusitania titkai - Várható megjelenés: 2016.11.25.
David McCullough: A Wright fivérek – A repülés szerelmesei - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Clare Mackintosh: I Let You Go – Az igazság pillanata – Megjelent!

Delfin könyvek:
Tom Watson: Pálcikakutya és a fánk - Várható megjelenés: 2016.12.09.
Tom Watson: Pálcikacica - Várható megjelenés: 2016.11.25.
Geoff Rodkey: Claudia és James felforgatják New Yorkot - Várható megjelenés: 2016.12.05.

Panda könyvek:
Eric Litwin: Peti a macska, és a négy szökevény gomb

És egy nyereményjátékot is hirdettek, mely során amennyiben a játék időtartama alatt rendelitek meg a kiadó weboldaláról (http://www.olvas.hu/termekek/mx939-veled-minden-hely-ragyogo) Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó című regényét, akkor most nem csupán postaköltség nélkül szállítják házhoz, hanem akár további 5 regényt is nyerhettek. Bővebb információ még ITT!

2016. november 23., szerda

Kitekintő 42.

szerda, november 23, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2016. aug.

A könyvről

Joss, Amerika egyik legünnepeltebb fiatal színésznője, aki próbál megfelelni anyja elvárásainak, de aztán minden a feje tetejére áll.

Miért?

Ha azt mondom, hogy gyermekszínészet, akkor nektek mely sztár ugrik be azonnal? Nekem Macaulay Culkin és természetesen a Reszkessetek betörők! De ahogy beugrik az arca, beugrik egyből utána az is, hogy az élete mennyire tönkrement. A drog, az italozás, a betegség. A vidám, egészséges kis srácból egy olyan felnőtt lett, aki árnyéka önmagának.
Azért lennék kíváncsi erre a könyvre, hátha jól bemutatja a gyermekszínészek életét és az elvárásokat, melyeknek meg kell felelniük.

2016. november 21., hétfő

Ti kérdeztétek (122.)- Mi alapján figyelsz más könyves blogosokat?

hétfő, november 21, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi alapján figyelsz más könyves blogosokat?"
(Kovács Ivett)

Többnyire azért figyelek egy oldalt mert hasonló könyveket szeretünk, hasonló az ízlésünk, így jó olvasni egy ilyen oldalon olyan könyvekről, melyeket még nem olvastam.
De van olyan oldal is, amit fura módon pont azért kedvelek, mert teljesen másképp látjuk a könyveket, viszont pont ezért a más nézőpont miatt vagyok kíváncsi azokról a könyvekről szóló bejegyzéseire, melyeket én is olvastam.
De van olyan blog is, ami annyira szép, hogy egyszerűen csak a látvány miatt térek vissza rendszeresen az oldalra, a bejegyzések már olyanok, mint  a hab tortán. ;o)

2016. november 18., péntek

Jordi Llobregat: Vesalius ​titka

péntek, november 18, 2016 1 Hozzászólás
Eredeti címe: El secreto de Vesalio (2015.)
Kiadta: Agave (2016.)
Oldalszám: 432
Forrás: kiadó
Értékelésem: 

Miről szól? A fülszöveg

Barcelona, ​​1888 májusa. Alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. Sebeik egy feledés homályába merült, régi átkot idéznek.

A könyörtelen gyilkos utáni hajszába három civil is belekeveredik. Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki különös körülmények között meghalt édesapja miatt tér vissza Barcelonába. Bernat Fleixa, aki újságíróként dolgozik a Correo de Barcelonánál, és leghőbb vágya egy olyan esetről írni, amely végre híressé teszi. Az orvostanhallgató Pau Gilbert, akinek minden lépését súlyos titkok övezik. A gyilkos kézre kerítése érdekében ők hárman egy olyan 16. századi anatómiai kézirat nyomába erednek, amely merőben megváltoztathatja a tudomány állását.

Jordi Llobregat 2015-ös regénye az egyik legváratlanabb és legnagyobb sikert arató történelmi krimi volt Spanyolországban. A megjelenését követően több mint tizenöt országban keltek el a kiadás jogai, többek között az Egyesült Államokban is.

Hogy tetszett?

Azt a kutya fáját, ez nem volt semmi! A Vesalius titka egy nagyon ütős történelmi krimi, amit szerintem a műfaj kedvelői semmiképp se hagyjanak ki!

Nem titkolom, hogy imádom a szép borítókat és hát ez a borító szerintem egyszerre szép és ugyanakkor nagyon izgalmas is. Aztán amikor elolvastam a fülszöveget, borzongás futott végig rajtam, nagyon izgalmasnak találtam. Mikor pedig kézbe vehettem a könyvet, megszagolgattam és végre nekiestem, hát a szám is tátva maradt. Llobregat fantasztikusan ír, szövi a szálakat és az orvosi magyarázatok a történetéhez annyira szép, kerek képet adtak mindenről, hogy kalapomat emelem előtte.

Már a legelején izgalmasan indul a történet és bár annyira nem szeretem a több szálon futó történeteket, mert félek, hogy elveszek a szálak között, Jordi olyan erős karaktereket hozott létre, hogy soha egy pillanatig se okozott átállni egyes fejezeteknél az adott szereplő körüli történet olvasására.

Az egyetlen olyan dolog amit negatívumként fel tudok hozni az az, hogy különösebben egy szereplő se került hozzám közel. Jól volt mindenki felépítve, megjelentek magam előtt olvasás közben, de nem éreztem különösebb szimpátiát egyikőjük iránt sem. Bár nyilván mivel krimiről van szó, különösebben nem is az a cél, hogy az olvasó a karaktereket megkedvelje, hanem a cselekménynek kell lennie a hangsúlyosnak és az ütős volt nagyon.

Történelmileg 1888-ban vagyunk Barcelonaban, az ország első világkiállítása előtt. Ebben az időben a világkiállítások leginkább a technológiai találmányok fejlődésének a bemutatásáról szólt és ez alól nem volt kivétel Barcelona sem.
Több kulcsfontosságú szereplője is van a történetnek, mint pl. Daniel Amat, aki az apja halálhírére tér haza Angliából Spanyolországba. Vagy Fleixa, a feltörekvő újságíró, aki várja a Nagy Hírt, ami híressé teszi majd. Vagy Pau Gilbert az orvostanhallgató, akiről már a történet elején lerí, hogy valamit nagyon rejteget. Vagy Daniel volt szerelme, akinek a férje kulcsfontosságú figurája a barcelonai világkiállításnak.
Hogyan is kapcsolódnak össze a szereplőink? Nos úgy, hogy Daniel apját megölték, közben furcsa holttestek kerülnek elő és mindehhez valami köze van Vesaliusnak.

Két olyan fordulat is volt a történetben, amikor szó szerint tátva maradt a szám és csak pilláztam, hogy mi van? Na de hogy? És egyáltalán hogyan?

"-Ez a Vesalius jól megvezetett minket – kiáltott fel Fleixa."

Nem csak Vesalius képes a megvezetésre, hanem maga a szerző is. Jordi remekül szőtte a cselekményt és végig félrevezetett, totál más állt a gyilkosságok mögött, mint akire számítottam. Aztán amikor eljutottam odáig az olvasásban, hogy a gyanusítottam kiiktatásra került, akkor meg totál pánikba estem az izgalomtól, hogy akkor mégis ki áll az egész mögött és mikor fog végre kiderülni.

Csak ajánlani tudom ezt a remek történelmi krimit a figyelmetekbe, nem fogtok csalódni benne!

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

A krimi kedvelőinek, de szerintem azok is bátran próbálkozzanak vele, akiknek nem a kedvencük a műfaj, mint ahogy nekem sem. És mégis teljesen magával sodort, megbabonázott. Jordi fantasztikusan ír, remélem olvashatunk még tőle magyarul!

2016. november 17., csütörtök

Brittainy C. Cherry: Lebegés

csütörtök, november 17, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: The Air He Breathes (2015.)
Kiadta: Libri (2016.)
Oldalszám: 392
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Az vagy nekem #1

Miről szólt? A fülszöveg

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Hogy tetszett?

El se tudom mondani mennyire kíváncsi voltam a rengeteg nagyon pozitív értékelés miatt erre a könyvre. Nagyon vágytam arra, hogy olvashassam, én is érezhessem az egyszerre keserédes ugyanakkor még is gyönyörű érzéseket, melyekről a moly.hu-n ódákat zengtek az értékelésénél. Így amikor kézhez kaptam a könyvet, megszagolgattam és szinte áhitattal nyitottam ki, nehogy megsérüljön a gerince, nehogy baja legyen, ugyanakkor mégis mohón estem neki, hogy minél előbb én is birtokolhassam a történetet.
Nem csalódtam. Egyáltalán nem. Keserédes, gyönyörű történet. Olyan, ami az egyik pillanatban darabokra tört, a másikban viszont összeragasztotta a darabjaimat.

Tristan és Lizzie fiatal koruk ellenére hatalmas veszteségen vannak túl. Így utólag már nem merném biztosra mondani, hogy Tristan hány éves volt (végül visszanéztem, 33), de a döbbenet akkor ért, amikor kiderült, hogy Lizzie 28 éves. Egyből végigfutott bennem, hogy basszus, 4 évvel fiatalabb nálam és micsoda veszteségen van túl. Hogy lehet feldolgozni azt, hogy ilyen fiatalon elveszíted a Párodat és egyedül maradsz egy kisgyerekkel, akinek nyilván a "halál" még feldolgozhatatlan, megemészthetetlen. És mi van akkor, ha nem csak a Párodat veszíted el, hanem a gyermekedet is? Belegondolni sem akarok.
Tristan és Lizzie ilyen hatalmas veszteségeken vannak túl, amikor találkoznak. Mind a ketten sérültek és egyikőjük se tudja elfogadni, hogy a Párjuk nem fog többet hazatérni. Kapaszkodnak az emlékekbe és vágynak utánuk, hátha felébrednek ebből az álomból. És pont ez az emlékekbe való kapaszkodás fogja egymás felé sodorni őket. Menedéket nyernek egymás karjaiban, lényegében kihasználják egymást, hogy amíg együtt vannak úgy érezhessék, hogy a Párjuk tért vissza hozzájuk.
A történetben nagyon sok az erotikus jelenet, ami ugyanakkor rettentően fájdalmas is. Kézzel, lábbal kapaszkodnak a múltba és közben a főszereplők észre se veszik, hogy még mélyebb sebeket szereznek.

"– Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy
még élünk. Olyan, mint az újjászületés."

Ahogy lennie kell, először az egyikük ismeri fel, hogy a kapcsolatuk változni kezd, megszereti a másikat, majd a másik is rájön erre. És akkor jön a fordulat, kiderül egy titok, ami tönkreteheti a még csak kibontakozó szerelmüket.
De a történet nem csak egy fordulatot tartogat, hanem véleményem szerint ezen kívül még 2-t, ami hol sokkolt, hol szíven ütött, hol meg kegyetlenül szép volt.

Összességében a Lebegés nem egy nagy szám történet. Mármint magát, ha csak a vázat nézem, akkor van egy nő és egy férfi, akik sérültek, egymásba kapaszkodnak, majd rájönnek, hogy szerelmesek, van egy-két fordulat és ennyi.
Ami a történet mélységét adja, az a főszereplők múltja és az érzelmek. Hisz mely olvasót nem érintene mélyen egy olyan könyv, melyben nem csak az egyik, hanem mind a két főszereplő elveszíti a Párját, az egyik ráadásul még a gyermekét is? Cherry ráadásul nagyon jól, nagyon mélyen tudja ábrázolni a Tristanban és Lizziben kavargó érzéseket, gondolatokat, fájdalmat. Egyszerűen lehetetlen, hogy az olvasó ne érezzen velük mély szimpátiát és ne szorítson nekik abban, hogy egymásra találhassanak.
Hisz ki mondta, hogy mindenki életében csak egy igazi létezhet? Az írónő bebizonyította, hogy van második esély. Lennie kell. Még akkor is, ha fájdalmas és szomorú, de van esély. Van remény arra, hogy a legnagyobb seb is képes begyógyulni. Nem múlik el végleg, ott marad, de legalább be tud gyógyulni.

Olvassátok el ezt a könyvet, nem fogjátok megbánni! Hihetetlen mély és intenzív érzéseket mozgatott meg bennem az olvasása során, biztos vagyok abban, hogy ti se fogjátok ezt megbánni.

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

Azoknak, akik kedvelik a kicsit szomorkás, romantikus történeteket.

2016. november 16., szerda

Várólistára 112.

szerda, november 16, 2016 0 Hozzászólás
Várható megjelenés: 11.25.

Miről szól? 

Amikor Olivia Brookes felhívja a rendőrséget, hogy bejelentse férje és gyermekei eltűnését, azt hiszi, soha többé nem látja viszont őket. Okkal fél a legrosszabbtól, hiszen nem ez az első tragédia, amit átél.
Most, két esztendővel később, Tom Douglas főfelügyelőt ismét ehhez a családhoz küldik nyomozni, ám ezúttal Oliiva tűnt el. Minden bizonyíték arra utal, hogy reggel még az otthonában tartózkodott - kocsija a garázsban áll, pénztárcája a konyhaasztalon heverő táskájában van.
A rendőrség el akarja rendelni Olivia keresését, de a családtagok összes fényképét eltávolították a fotóalbumokból, számítógépekből, telefonokból.
Aztán meglátják a vért...
Vajon a múlt utolérte Oliviát?
Aludj jól - ha tudsz. Sosem tudhatod, ki figyel.

Miért?

Teljesen egyszerűen borzongatónak tartom a fülszöveget, én legalábbis libabőrös lettem tőle és egyből azon kezdett el járni az agyam, hogy mi történhetett Oliviával. Elrabolták? Megölték? Vagy tök egyszerűen ő van a dolgok mögött? Izgisnek tűnik szerintem.

2016. november 15., kedd

Sajtóközlemény- Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya

kedd, november 15, 2016 0 Hozzászólás
Pár hónappal ezelőtt jeleztem már nektek, hogy alkalmanként kapok e-mailben sajtóközleményeket egyes könyvkiadóktól és úgy döntöttem, hogy ezeket alkalomadtán közzéteszem az oldalon is.
Így kerül most sorra Fábián Janka legújabb története is.


"Hangolódj az ünnepekre Fábián Jankával! Az utolsó boszorkány lánya nosztalgikus szerelmi történet valóban tökéletes program őszi estékre. Fábián Janka már fogalom, ha romantikáról és nagy érzelmekről beszélünk, mostani regényében is minden megvan, ami a kötetet a romantikus művek kedvelői számára ellenállhatatlanná teszi: szövevényes szerelmi történet, regényes, szinte meseszerű karakterek- és történetmesélés, valódi történelmi háttérrel.
A 43 éves, eredetileg magyar-történelem tanár végzettségű írónő 1973-ban született, és egy Pest megyei községben nőtt fel. Tizennégy éves korától él Budapesten. Egyetemre Miskolcon és Budapesten járt. Jelenleg angol  nyelvtanárként dolgozik.
Fábián Janka nem bízta a véletlenre írói karrierjét. Első kéziratával több kiadót is felkeresett, de nem járt sikerrel, így saját kiadásban adta ki első öt könyvét, mely minden darabja gyorsan fogyott. Az igazi áttörést az Ulpius-ház és a Libri Könyvkiadó berkei hozták.
A Libri Kiadónál most megjelent Az utolsó boszorkány lánya című, a XVIII. században a francia forradalom idején játszódó gazdag érzelemvilágú, szövevényes szerelmi történetet maradandó élmény olvasni, hiszen a magyar romantikus irodalom legkiválóbb darabjait idézik.
A kötetben Schönemann Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a jóképű Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, de az ifjú jövőjét már előre megírták a társaság törvényei. Mégis Schönemann Zsófia az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…
 Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie."

Részlet a könyvből:
"A fiatal lány szándékosan lassan lépkedett, útközben mindent jól szemügyre véve, minden szembejövő járókelőt megbámulva, néhány csillogóbb vagy gazdagabb üzlet előtt lelassítva, a kiállított portékát gusztálva. Tudta, hogy amikor végül hazaér, minden bizonnyal alapos fejmosást fog kapni a késlekedése miatt, de nem bánta. Ennyit bőven megért, hogy ezen a verőfényes nyári napon egymaga sétálhatott végig a forgalmas, nyüzsgő és színpompás Grabenen, Bécs hírneves  bevásárlóutcáján, ahol lépten-nyomon akadt valami izgalmas látnivaló egy tizennyolc éves leányzó számára. Nem is beszélve arról, hogy őt is sokan megbámulták – jó érzés volt, még ha néha kissé kényelmetlen is, amikor egy-egy ficsúr vagy meglettebb uraság tetőtől-talpig végigmérte, csillogó tekintettel, néha szinte csettintve a nyelvével, vagy az orra alatt mormolva: „Ez igen!” Ha pedig az urak esetleg egy hölgy társaságában voltak, a hölgy – velük ellentétben – megvetően, elbiggyesztett ajakkal nézett végig rajta. Ám Schönemann Zsófia ezen is csak mulatott. Hiszen jól tudta, hogy se semmi kihívó vagy tisztességtelen nincsen rajta – hacsak az nem, hogy szemtelenül csinos és fiatal. És különben is… az ő szívében csakis egyetlen férfiú kaphatott helyet, másnak mindössze egy-egy  pillantást vagy mosolyt ajánlhatott fel nagylelkűen. Nem, ő soha nem lehet másé… még akkor sem, ha nyilvánvalóan őrültség ez a szerelem, amely nem teljesedhet be soha. Ámbár, ki tudja… Zsófia néha az éjszaka csendjében, amikor szobájában álmatlanul az elsötétített ablakot bámulta, a lehetetlent is megvalósíthatónak vélte. Hiszen a Teremtő miért is plántálta volna szívébe ezt az érzést, ha nem azért, hogy egy szép napon… Ámde most nem gondolkodott ezen tovább. Alig észrevehetően megvonta a vállát, majd belenyúlt a karján cipelt kosárba, és rövid kotorászás után előhalászott egy darabka kekszet, majd az édességet kecses mozdulattal a szájába dobta. Közben pedig elégedetten szemlélte magát az üzlet kirakatában, amely előtt az imént megállt. A míves legyezőket és fényesre faragott, elefántcsont gombos sétabotokat kínáló boltocska ablaka makulátlan tisztára volt pucolva, így Zsófi nagyon jól láthatta magát. Akár egy tükörben. Nem, valóban semmi kihívó nem volt rajta – éppen ellenkezőleg. Dús sötétszőke fürtjeit egyszerű, szinte apácás fehér főkötő takarta, olyan alaposan, hogy csak a homloka fölött kandikált ki alóla egy-egy huncut,  szökevény tincs. A ruhája világoszöld volt, sötétzöld csíkokkal, azokkal az árnyalatokkal, amelyekről tudta, hogy nagyon jól állnak neki, de más minta, szalag, fodor nem díszítette.…Zsófia a császárváros jómódú és iparkodó polgári rétegéhez tartozott – első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy nem holmi szolgálólány, de nem is előkelő, magas rangú család sarja. Ennek ellenére még az  züstcsatos cipőjű, csipkés kézelős, fehérre festett arcú urak is megbámulták. A kicicomázott, felékszerezett hölgyeik pedig irigykedő pillantásokat vetettek rá. Hogy miért? Zsófi a tükörképére mosolygott: nyilvánvaló, hogy a vidáman csillogó zöld macskaszeme, fitos orra, hamvas bőre, gödröcskés arca és csábos mosolya miatt, amelyet mindenkire, kivétel nélkül mindenkire  ráragyogtatott. Még az irigykedő dámákra is."

2016. november 14., hétfő

Ti kérdeztétek (121.)- Ha könyvek borítójából kéne kiraknod egy szivárványt, mely könyveket választanád?

hétfő, november 14, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Ha könyvek borítójából kéne kiraknod egy szivárványt, mely könyveket választanád? (Magyarul melyik a kedvenc piros, narancs, sárga, stb. borítós könyved?)"
(uborka) 

Sose gondolkodtam még azon, hogy melyek lennének a kedvenc borítóim a szivárvány színeinek megfelelően, így nem kicsit megfogtál ezzel a kérdéssel. ;o)
Végül nem úgy állítottam össze ezt a képet, hogy a "kedvenc borítóim", hanem hogy egyáltalán összehozzak az olvasott könyvek borítójából álló képet, mely megfelel a szivárvány színeinek. :o)

2016. november 11., péntek

Katja Reider - Leopé: Dinótörténetek

péntek, november 11, 2016 0 Hozzászólás
Kiadta: Fabula Stúdió (2006.)
Ajánlott korosztály: 6 év +
Oldalszám: 43

Miről szólt?

"Ez a tojás más, mint a többi! Panni éles szemét a legapróbb részlet sem kerüli el. És valóban! Éjszaka a tojásból egy aranyos kis dinó bújik elő. Panni öröme határtalan. Hiszen él-hal a dinókért! A 2. A-ban nagy az öröm. Az osztály múzeumlátogatásra megy. De nem akármilyen múzeumba! Egy dinókiállítást fognak megnézni. Marci ördögi tervet eszel ki, hogyan tréfálhatná meg Lacit az őslények segítségével. Négy vidám történet a dinók szerelmeseinek!"

Hogy tetszett?

Mint a legtöbb könyvmoly anyuka, én is epekedve várom azt a percet, amikor már úgy igazán együtt tudunk majd olvasni a Gyerkőccel. És ez nem azt jelenti, hogy én olvasok, ő meg közbeszól, hogy milyen betűket ismer fel és próbálja azokat összefűzni, hanem amikor úgy igazán együtt tudunk olvasni.

Gyerkőcöm idén kezdte az iskolát és bár nagyon szerette volna, ha már az oviban megtanítjuk olvasni, úgy döntöttünk, hogy az írás és az olvasás megtanítását az első osztályra hagyjuk. És ezt a döntést annak ellenére hoztuk meg, hogy visszaemlékezve én is rimánkodtam a szüleimnek, hogy tanítsanak meg olvasni, mert nagyon szerettem volna én is az olvasás varázslatának birtokába jutni. Anno az én szüleim is ezt az iskolára bízták és visszagondolva úgy éreztem, hogy ez a mi esetünkben is így lesz a helyes. Emlékeztem arra, hogy pár osztálytársam már tudott írni és olvasni első osztályban és ők lazán végigunták az első két évet, unalmukban vagy elaludtak vagy épp rosszalkodtak. Nem bántam meg anyukaként sem a döntésemet.
Gyerkőcöm fantasztikus tanító néniket kapott, akik nagyon alaposak, nagyon átgyakorolják velük a betűket, így itthon már csak egy kis könnyed ismétlésre van szükség.
Élvezem a pillanatokat amikor úgy jön haza az iskolából, hogy
- Anya, tanultunk ma egy új betűt!
- Na és melyiket?
- Hát a p betűt.
Aztán hazamegyünk, este olvasgatunk az olvasókönyvükből és kiélvezem a pillanatokat, amikor szavakat fedez fel a könyvében és tudja már összeolvasni őket
- Anya, ezt el tudom olvasni! Pa-pa. Papa! És nézd, ezt is tudom! Ci-ca!
Bár azt is meg kell említenem, hogy az egyik este nem túl sok kedve volt gyakorolni, rámutattam egy szóra, ami a pipi volt, nyilván az iskolában begyakorolták már a szavakat, így reflexből rávágta, hogy csirke. Mindezt úgy, hogy a cs-nél még nem is tartanak. :oD

Na de visszakanyarodva a Fabula Stúdió Olvasólétra sorozatához.
A sorozat korosztályokra van bontva, így 5 éves kortól egészen 8 éves korig megtalálhatóak kötetek a gyerekeknek. Kezdődik a sorozat a szülők általi felolvasással, folytatódik a rövid kis önállóan olvasós történetekkel.
A Dinótörténetek az Olvasólétra szerint a Kis Olvasó Tigris sorozat tagja, vagyis amit 6 éves kortól ajánlanak, az első önálló olvasáshoz. A kötetben négy rövid, nagy betűkkel írt, nagy képekkel illusztrált, érthető, egyszerű mese található, melyek tényleg ideálisak az első önálló olvasáshoz. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe!

És a Gyerkőc véleménye?

Tetszett neki. Kíváncsian várta hogyan szövi a szálakat a szerző a rövid kis történetekben és az illusztráció is elnyerte a tetszését. 

2016. november 10., csütörtök

Gregus Gábor: Pillanatnyi ​elmezavar

csütörtök, november 10, 2016 0 Hozzászólás
Kiadta: Underground (2013.)
Oldalszám: 518
Forrás: szerző
Értékelésem:

Miről szólt?

Egy napon a főszereplő férfink elalszik a fürdőkádban és amikor felébred, valahogy semmi sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ajtót lát ott, ahol emlékei szerint nincs is. Érthető módon mire gyanakszik? Hát hogy bekattant. Elmegy egy orvoshoz segítséget kérni, de ez a segítségnyújtás kb. annyi volt, mint a mai magyar egészségügyben sokszor lenni szokott, vagyis a nesze neked, fogd meg jól.
Aztán a főszereplőnk úgy dönt, hogyha már látja az ajtót, akkor belép rajta és egy másik világba érkezik. Úgy, mint Alice Csodaországban.

Hogy tetszett?

Megmondom őszintén, hogy zavarban vagyok most. Még nem találkoztam Gregus Gábor munkásságával eddig, nem tudom, hogy ez az első könyve avagy sem, de sajnálom, hogy korábban nem hallottam még róla.
A Pillanatnyi elmezavar olyan, mintha több más ismert történetre épülne, csak másképp.
Vegyük pl. az Alice Csodaországbant. Itt a főszereplő nem a nyúl üregébe pottyan, hanem egy ajtón lép át, de ugyanúgy egy másik világban találja magát, mint Alice. De meg lehetne említeni A kis herceget is. Ha úgy tetszik, itt is van "fogadóbizottság", csak nem egy nyúl szerepében, hanem egy rókáéban, aki beszél is.

"-Hello.
Ez ki volt…?
Körbehordozta a tekintetét, a hang elölről érkezett. Pedig ott nincs senki más, csak a….
– csak a róka.
Domán rámeredt az állatra, aki újra kinyitotta a pofáját:
-Elnézést uram, segíthetek esetleg valamiben? Kissé…. elveszettnek tűnik.
Dománnak nyitva maradt a szája."

De ha már hasonlóságokat keresünk, az Óz, a csodák csodájára is emlékeztetett. Ugyanis minden rendben volt ebben a világban addig, amíg nem érkezett valaki és összekuszálta a szálakat.
Természetesen mindezektől a kis hasonlóságoktól függetlenül Gregus Gábor egyedi történetet alkotott. Mindenféle fura külsejű lények szerepelnek a könyvében, van a bizonyos hullám, ami ha úgy tetszik egyfajta varázserő és természetesen megvan ebben a világban a két táborra szakadás, ugyanis háború van.

Nagyon megijedtem amikor megkaptam a könyvet és megláttam, hogy több mint 500 oldal, mert be kell vallanom, szkeptikus vagyok a mai magyar szerzőkkel kapcsolatban egy pöttyet és hát az 500 oldal néha nagyon sok tud lenni. De ebben az esetben szerencsére nem így éreztem. :o)
Izgalmas volt, jól felépítette a történetét a szerző, alapos volt, odafigyelt a részletekre, a leírásokra, segített abban, hogy az olvasó előtt meg tudjon elevenedni a kitalált története, úgyhogy olvasmányos, izgalmas könyvet hozott össze. 

Amivel viszont nagyon nem vagyok kibékülve: a borító. Hátborzongató és a Pillanatnyi elmezavar nem ilyen, nem adja vissza azt, amiről igazán szól. Inkább gondolok a borítóból kifolyólag arra, hogy egy pszichopata őrült szedi majd benne áldozatait, mint arra, hogy egy másik világban találja magát a főszereplő, mindenféle csodalényekkel együtt.

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Azoknak, akik kíváncsiak egy hazai fantasyra, melyben mindenféle fura lény van és izgalmas az elképzelés: mi lenne, ha hirtelen egy másik világban találnád magadat? Mit tennél? Próbálnál beilleszkedni vagy mindent megtennél azért, hogy hazajuss? Egyáltalán hol van az igazi otthon?

2016. november 9., szerda

A postás mindig kétszer csenget (39.)

szerda, november 09, 2016 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.


A hónapban négy recenziós könyvet kaptam, melyek közül kettőnek az olvasását már be is fejeztem -Száz évvel utánad, Pillanatnyi elmezavar-, hamarosan olvashattok róluk az oldalon is. A Száz évvel utánad azért különleges olvasmány, mert egy hazai szerzőpáros munkájáról van szó, a Pillanatnyi elmezavar pedig azért, mert a szintén hazai szerző egy nagyon jól felépített, érdekes fantasyt hozott össze, ami számomra kellemesen megdöbbentő volt. Jelenleg a Vesalius titkát és a Lebegést olvasom, de úgy érzem az eddigiek alapján, hogy ebben a két történetben se fogok csalódni.

Már a hónap elején elzarándokoltam a könyvtárba, mivel lejárt a nálam levő könyvek kölcsönzési ideje és természetesen nem tértem haza üres kézzel. A Liverpool Street és a Sir Richard Kenworthy titkai jöttek velem haza, de még nem kerültek sorra. Pedig lassan vissza kell vinnem őket, így vagy belehúzok az olvasásukba vagy pedig hosszabbítás lesz ebben a hónapban még belőlük, ha lehet. ;o)

2016. november 8., kedd

Kitekintő 41.

kedd, november 08, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2016. szep.
Nadia Kánaánban él, ahol az élet biztonságos és strukturált, de fehér falakkal van körülzárva a város. Minden 12 évben viszont eljön a felejtés ideje, amikor a lakosok mindent elfelejtenek, hacsak nem írták le az emlékeiket. Kivéve Nadia, mert ő nem felejt. A lány elkezdi használni az emlékeit, hogy megoldja Kánaán rejtélyeit.

2016. november 7., hétfő

Ti kérdeztétek (120.)- Előfordult-e már, hogy egy történet főgonoszát jobban megkedvelted, mint a főhősét?

hétfő, november 07, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.
"Előfordult-e már, hogy egy történet főgonoszát jobban megkedvelted, mint a főhősét?"
(uborka)

Hű, de megfogtál most ezzel a kérdéssel! Mert biztos vagyok abban, hogy valamelyik könyv olvasásánál éreztem ezt, de akárhogy gondolkodom is, egyszerűen nem ugrik be, hogy melyiknél is volt az. :o(
Amúgy pl. a Harry Potterben Pitont kimondottan kedveltem az elejétől kezdve annak ellenére, hogy elviekben rossznak volt végig beállítva. Annyira érezni lehetett rajta a sérülést, hogy lehetetlen volt utálnom.

2016. november 6., vasárnap

Októberi összefoglaló

vasárnap, november 06, 2016 1 Hozzászólás
Unalmas leszek már azzal a kijelentésemmel, hogy hihetetlen milyen gyorsan repülnek ebben az évben a hónapok, de tényleg így érzem. Egészen pontosan inkább azt mondanám, hogy valahogy május-júniustól pörögtek fel a napok és szinte magamhoz se térek, de már el is telt egy hónap vagy épp egy évszak. Tessék, már november is van. Még csak most volt Karácsony, erre meg hamarosan megint itt van! :o) (Vagy épp nem olyan rég ért véget a fűtés szezon és tessék, a franc essen belé, már megint itt van.) :o(

Igazából szeretem az őszt, de az ideire még se tudom azt mondani, hogy szeretem, vagy csak olyan viharsebesen telik az idő, hogy nem tudtam eddig igazán kiélvezni és mire magamhoz tértem, már lehullottak a falevelek és sárosan, piszkosan hevernek az úton, amit pont utálok. Azt az időszakot kedvelem, amikor sárgán-pirosasan még a fákról lógnak, amíg kellemesen süt a Nap és elég egy kis mellény vagy egy vékonyabb kis kabát a sétálásokhoz. Most meg minden olyan szürke, piszkos és reggelente megfagyok, amikor indulok a munkába. ...

A hónap képe

saját készítésű fénykép
Készült: Fővárosi Nagycirkusz
Ludas Matyi c. előadás

3 gondolat, ami októberben történt velem

  1. Még a nyár folyamán megnéztük a Fővárosi Nagycirkuszban Az atlantisz gyermekei c. előadást, mely teljesen megbabonázott minket. Így nagyon vártam már, hogy újabb műsor kerüljön porondra, ez pedig a Ludas Matyi lett, amire a hónapban el is mentünk. Nem mondhatom azt, hogy csalódtam, de az tény és való, hogy - bár olvastam, hogy nem tipikusan cirkuszi műsor lesz, inkább amolyan zenés színdarab egy kis cirkuszi mutatvánnyal, de ettől függetlenül - nem épp pozitív érzésekkel távoztam a műsorról. Hiányoztak az igazi mutatványok. Szépnek szép volt, különleges volt, de valahogy nem az igazira sikeredett.
  2. Mindenszentek. Mindenkinek ugyanaz az ünnep, de valahogy még sem. Mióta az édesapám elhunyt, az ünnep valahogy átértékelődött bennem. Amíg élt, évről évre elmentünk a halott rokonok sírjaihoz, meggyújtottuk a gyertyákat, vittük a koszorúkat, de mióta ezen a napon hozzá is menni lehet már, sokkal mélyebben érint az egész. Este ott állni a gyertyafényben, amikor korom sötét van már, de mégis fényárban úszik a temető. Egyszerre gyönyörű, ugyanakkor szomorú is. De hogy vidám dologról is írjak, már mentünk ki a temetőből, amikor egy kb. 2-3 éves kisfiú jött velünk szemben a szüleivel. A kisfiú nagyon kis pöttöm volt, a sapkájára pedig bányászlámpa volt erősítve, hogy lásson is valamit a sötétben. Hatalmas kaland lehetett neki az egész, mert vidáman odaszólt az anyukájának: Anya, nem látok semmit a sötétben, szellemeket sem. Mire az anyukája mosolyogva válaszolt: Ha nem látsz szellemeket, az jó.
  3. Ebben a hónapban nem sok könyvet olvastam, de volt 1 közülük, ami szinte darabokra tört, majd újraragasztotta a  darabjaimat. Egyszerre érzem azt, hogy összességében nem egy nagy szám történet, UGYANAKKOR annyira magamra találtam benne, annyira éreztem az átvitt hasonlóságot a főszereplők és a saját életem közt, hogy szinte újra meghaltam és újraszületettem az olvasása közben. És hogy melyik könyvről van szó? Természetesen Brittany C. Cherry Lebegés c. történetéről.

Top3 könyv, amit a hónapban olvastam

Azt hittem visszaemlékezve, hogy októberben kevés könyv olvasását kezdtem el ill. fejeztem be, erre döbbentem tapasztaltam átnézve a moly.hu-n az olvasmánylistámat, hogy egyáltalán nem így történt, ugyanis 9 könyvről van szó. :o) 
A Top3 pedig ezek közül:
Brittainy C. Cherry: Lebegés
Julia Quinn: Hogyan fogjunk örökösnőt
Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék

Blogélet a hónapban

11 könyves bejegyzést tettem közzé a hónapban, ami szerintem nem is olyan rossz végeredmény nálam mostanság. ;o) Nehéz lenne döntenem, hogy ezek közül melyik tetszett a legjobban - mert több 5 csillagos is volt közöttük -, de annak a kiválasztása, hogy melyik nyerte el legkevésbé a tetszésemet nem nehéz. A ​bolyongó lélek hatalmas csalódás volt. :o(
Nyereményjáték is kezdetét vette a hónapban, méghozzá az Ajánlj könyvet a figyelmembe! Még november 25-ig lehet küldeni ajánlókat, úgyhogy hajrá! Sok jó és érdekes ajánló érkezett be eddig, de ez senkit se lombozzon le, mert egy szuper könyvből lehet 1 példányt nyerni.
És nézzük akkor a statisztikát:
A 11 közzé tett bejegyzés közül az Üvegszilánkon ​táncolni-t olvastátok a legtöbben.
A hónapban a legolvasottabb könyves bejegyzésem az augusztusban közzé tett Zárt ajtók mögött volt. 
Forgalom tekintetében természetesen itthonról érkezett a legtöbb látogatás, de a Top3-ban benne van az USA és Németország is.

3 gondolat, amit novembertől remélek

  1. Nagyon-nagyon szeretnék valamit ebben a hónapban megkapni a sorstól, ami októberben nem jött össze. Tudom, elég titokzatos vagyok, de ha megkapom, időben úgy is megosztom majd, hogy miről is hablatyoltam ebben a bejegyzésben. ;o)
  2. Bele kellene húznom a Várólista csökkentésbe, ugyanis sajnos eddig vesztésre állok. :o( 3 kihívást vállaltam be erre az évre, ebből 2-t (Olvassuk el 2014 kedvenc könyveit, Gyereknek lenni jó) teljesítettem, de a Csökkentsd a várólistádat 2016-ban a kiválasztott 12 könyv közül eddig csak 7-et olvastam el. Végülis ha belehúzok, még van rá esély. :oP
  3. Lassan itt a december, így akarva akaratlanul az ember már elkezd készülődni az ünnepekre főleg úgy, hogy az üzletekben még el se pakolták a Halottak napjára kikészített koszorúkat, mécseseket, művirágokat, már kipakolva vannak a csoki Mikulások és a játékok. Számítok arra, hogy novemberben már kezdetét fogja venni bennem a karácsonyi készülődés. Az ajándékok nézegetése, tervezgetése, esetleg egy-kettőnek a beszerzése már.

2016. november 4., péntek

Sienna Cole - Laura Porter: Száz ​évvel utánad

péntek, november 04, 2016 0 Hozzászólás
Kiadta: Publio (2016.)
Oldalszám: 272
Forrás: szerző
Értékelésem:

Miről szólt?

Kate a férjével Londonba költözik, miután a férfi ott kapott egy remek álláslehetőséget. A kapcsolatuk jelenleg nem épp a legjobb időszakát éli, ugyanis hiába próbálkoznak jó ideje a babával, egyenlőre nem jártak sikerrel. Kate, hogy elterelje a figyelmét, beleveti magát az új otthonuk felújításába. A felújítás kellős közepén pedig igazi kincsekre bukkan: egy férfi ruhájára a XIX. századból, melynek a zsebében egy operajegy van, egy levelezésre, valamint egy naplóra. Nem kis megdöbbenésére egy szerelem bontakozik ki a szemei előtt olvasva a sorokat, mely sajnos a kezdetektől fogva halálra volt ítélve a társadalmi különbségek és az ármány, hatalom megszerzése miatt. 
Miközben Kate egyre jobban elmerül a múltban és úgy érzi, hogy a múltbéli férfi egyre közelebb férkőzik a szívéhez a szavaival, gondolataival, a kapcsolata a férjével fokozatosan úgy romlik meg még jobban. A férfi félrelép, majd Kate rájön erre. Vajon mit fog lépni? Harcol a házasságáért vagy épp ellenkezőleg, hagyja hogy a múlt teljesen maga alá temesse?

Hogy tetszett?

Vegyesek az érzéseim a történettel kapcsolatban, mert maga az elképzelés nagyon tetszett. Mármint ki ne találna izgalmasnak egy olyan történetet, melyben a főszereplő nő az új otthonában több, mint 100 éves levelezésre és naplóra bukkan? Ha ti lennétek a helyében, nem ugrálnátok örömötökben, hogy valakinek az életébe ennyi idő elteltével belekukkanthattok? Mert én igen. Izgalmas és bizseregtető egy ilyen elképzelés.

"Néha úgy érzem, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket, és összeroppanok a változás súlya alatt. De aztán azzal nyugtatom magam, hogy ennek így kellett lennie; hogy ez a rengeteg új dolog talán végre egy új életet is hoz magával." 

És akkor jöjjön a történet megvalósítása.
A karakterek számomra nem voltak maximálisan kidolgozva. Fogalmam sincs arról, hogy például hogyan néztek ki a szereplők. Vagy nem történt erre utalás, vagy átsiklottam felette, vagy elfelejtettem, de semmi se maradt meg bennem ezzel kapcsolatban. Olyanok voltak, mintha csak a gondolataikat hallanám és a cselekedeteiket látnám, de az arcukat egyszerűen nem. Ezen a téren nagy hiányérzetem maradt.
A leveleknek és a naplónak köszönhetően a történet két idősíkon játszódik. Az egyikben a jelenben vagyunk, a másikban a múltban. A történet elején egy ideig zavart a jelen modern nyelvezete összevetve a múlt régi nyelvezetével. Tetszik az ötlet, hogy a szerzőpáros a régi kort nem a mai nyelvezettel fogalmazta meg, hanem próbáltak egy kis régiséget belevinni, mintha tényleg egy XIX. századi leveleket, naplót olvasnánk, de ettől függetlenül ki kell hangsúlyoznom, hogy időbe tellett amíg nem találtam furának az ellentéteket és sikerült megszoknom, ráállnám a stílusra.
Ami tán a legnagyobb fejtörést okozta számomra, az Kate és a XIX. századi "lovag" közti "kapcsolat" volt. Úgy érzem, hogy a szerzőpáros azt szerette volna elérni nálam, mint olvasónál, hogy úgy érezzem Kate beleszeretett ebbe a férfiba, de ezt nem sikerült elérniük. Erőltetettnek éreztem azt egészet és furának ezt a légbőlkapott rajongást. Valahogy másképp kellett volna ábrázolni, részletesebben, mélyebben a Kateben kialakuló érzelmeket, mert így számomra csak az erőltetettség maradt meg bennem.

Mindezektől függetlenül a történet nem rossz, sőt. Van benne izgalom, titokzatosság, pusztán csak úgy érzem, hogy még finomítani kellene rajta, még egy kicsit dolgozni a karaktereken és az érzelmeken és akkor egy nagyon jó hazai történetet tarthatnának az olvasók a kezükben. Számomra így ebben a formában, közepes volt a történet.

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Azoknak akik kedvelik a könnyed, romantikusabb történeteket, valamint kíváncsiak egy hazai szerzőpáros munkájára.

Beszélgessünk

* Ha olvastad a könyvet, neked hogy tetszett?
* Hazai vagy külföldi szerzők munkáit olvassátok inkább? Ki a kedvenc hazai szerzőtök?

2016. november 3., csütörtök

Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk örökösnőt

csütörtök, november 03, 2016 0 Hozzászólás
Eredeti címe: To Catch an Heiress (1998.)
Kiadta: GABO (2015.)
Oldalszám: 300
Sorozat: A korona szolgálatában #1
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Miről szólt?

Blake a titkosszolgálatnak dolgozik és azt hiszi amikor elfogja Caroline-t, hogy egy kémnőt fogott el.
Caroline pedig úgy dönt, hogy inkább nem árulja el a szívdöglesztő férfinak, hogy azt se tudja miről beszél, mert így lehetősége van minél messzebb kerülnie az otthonától, ahonnan épp menekült, amikor a férfi elfogta. Caroline ugyanis egy gazdag, árva örökösnő, akinek a vagyonára a gyámja nagyon feni a fogát, a lánynak viszont már csak 6 hetet kell valahogy kibírnia, akkor betölti a 21. életévét és megkapja a vagyonát, "felszabadul". Így úgy dönt, hogy hagyja magát "elrabolni", ezzel is eltöltve valahogy a 6 hetet.
Blake a birtokára viszi a lányt és próbál mindent megtenni, hogy megeredjen a lány nyelve. Aztán persze kiderül, hogy Caroline nem a hírhedt kémnő, amire Blake egyik fele megnyugszik, mert akkor nem egy kémet kíván már jó ideje, ugyanakkor a feje is főni kezd, mert kezd valamit érezni a lány iránt, de ezt nem akarja bevallani önmagának sem.

Hogy tetszett?

Nagyon örültem amikor a könyvtárban megláttam ezt a könyvet, ugyanis a Hogyan fogjunk márkit nagyon tetszett, ráadásul a történet végén feltűnt Blake és Caroline, akik már akkor nagyon szimpatikusak voltak, kíváncsi lettem a történetükre.
Nem csalódtam Quinnben, szerintem a leghumorosabb történetét hozta össze ezzel a történettel, pedig aztán nem egy kötetét olvastam! :o)

"– Azt mondja, nem minden nap lakhat egy fedél alatt egy márkival.
– Hiszen egy gróf a férje – mondta James. – Mit számít az neki?
– Nem is érdekli igazán – felelte Blake –, csak össze akar minket hozni.
– Kit kivel?
– Minket egymással.
– Mindhármunkat? – kérdezte Caroline. – Az nem illegális?"

Imádtam a főszereplőket! Caroline nagyon édes, nagyon humoros. Blake egy fatuskó, de a múltját megismerve ez valahol érthető is.
A cselekmény is kellemes, izgalmas volt, úgyhogy csak áradozni tudok erről a kötetről. ;o)

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?

Quinn rajongóknak mindenképp! De ha nem olvastatok még semmit az írónőtől, akkor úgy érzem, hogy ez a kötet tökéletes kezdés lehet az ismerkedéshez.

Beszélgessünk

* Ha olvastátok már a könyvet, nektek hogy tetszett?
* Van kedvenc kötetetek az írónőtől?

2016. november 2., szerda

Várólistára 111.

szerda, november 02, 2016 0 Hozzászólás
Várható megjelenése: 10.25.

Miről szól?

Harry Potter élete sosem volt könnyű - és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskolás korú gyermek apjaként kell helyt állnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, ami nem hagyja magát eltemetni, legkisebb fiának, Albusnak meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel.
A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

Miért?

Sokat hozzáfűznöm szerintem nem is kell: imádom a Harry Potter sorozatot, így érthető módon kihagyhatatlan ez a kötet is. :o)