Follow Us @nikikonyvesem

2013. november 16., szombat

Cora Carmack: Színjáték

Szakítópróba #2

Cora Carmack Szakítópróbája nem nyerte el maximálisan a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy nincs kész, mintha csak egy novella lenne, és nagyon hiányoztak az igazi érzelmek. A szenvedély, a romantika, a levegő izzása, a főszereplők egymás agyának húzása. De mindezektől függetlenül olvasmányosnak találtam, végig fenn tartotta az érdeklődésemet és gyorsan haladtam vele. Viszont abból a történetből kiindulva, nem vártam többet a Színjátéktól egy közepes, romantikus NA történetnél. Kellemesen csalódtam, ugyanis a sorozat második része jobbra sikeredett, mint az előző.

Cade-t az előző részben már megismerhettük. Ő az a srác, aki Bliss második legjobb barátja volt, és évekig reménytelenül szerelmes a lányba. A kikosarazása elég érzékenyen érintette. 22 éves, tipikusan amolyan "aranyos, szomszéd fiú típus". Kisfiús a mosolya, mindig tudja mikor, mit kell mondania, jófiú, kedves, gyengéd, stb. Olyan pasi, akiért sok nő összetenné a két kezét.
Az előző részben ott maradt abba a története, hogy jelentkezett a Temple Egyetemre másoddiplomás képzésre, ezért elutazott Philadelphiába.
A Színjáték ott veszi kezdetét, hogy a fiú már 3 hónapja jár a mesterképzésre, de még mindig nem sikerült beilleszkednie az új életébe. Ráadásul továbbra se tud túl lenni Bliss-en. Örül a lány boldogságának, de azért vérzik a szíve rendesen.
Épp egy kávézóban ül -miután összefutott Blissel és Garrickel-, nézi a többi vendéget, amikor megakad a tekintete Maxon.
Max szintén 22 éves, és egy együttesben gitározik, illetve énekel. A zene a mindene, de másodállásban táncol is a bárban. A lány tipikusan egy zabolátlan, vad csajszi. Élénkvörös haj, tetkók, piercingek, minden amitől vadnak tűnik, de úgy, mintha egy ötvenes évekbeli poszterlány testébe lenne zárva. De ez a vadság csak a látszat. Max a múltjából, hatalmas fájdalmat cipel magával, amin még majdnem 10 évvel később se tud túllépni, bár a szülei se segítenek neki ebben.
És ha már szülők. Távol élnek egymástól, semmit se tudnak arról, hogy az addig tökéletes, szurkolólányos, szőke hajú kislányuk, vörös démonná alakult a távollétükben. Így enyhén szólva sokkot kap a lány, amikor a szülők bejelentik, hogy váratlanul meglátogatják őt. Méghozzá olyan váratlanul, hogy csak pár perce van a találkozóig. Ekkor Max körbenéz a kávézóban, találkozik a tekintete Cade pillantásával, és megszületik a fejében az ördögi terv. Odamegy a fiúhoz és megkéri őt, játssza el, hogy a barátja, mert hát egy tökéletes kislánynak, csak is tökéletes, jófiú barátja lehet.
Cade-nek tetszik a lány, így belemegy a játékba. Igen ám, viszont a szülőknek annyira szimpatikus lesz a fiú, hogy a kis színjáték nem arra a pár percre korlátozódik, folytatást követelnek. És miközben Cade és Max játssza a szerelmespár szerepét, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Igen ám, de vajon a sebeik nem fognak a boldogságuk útjába állni?

 
"Még sohasem jártam olyan lánnyal, mint ő, és valószínűleg ő sem randizott még olyan sráccal, mint én."

Nos, az írónő szerencsére nem húzta az időt, gyorsan bemutatta Cade-et és Maxot, majd a 27. oldalon fel is tűntek a szülők. Humoros volt ez a találkozás, Cora Carmack megalapozta a történet hangulatát, és arra számítottam, hogy végig a humor lesz a jellemző a kapcsolatukra. De ez nem így lett. Miután mosolyogtunk jó nagyokat, onnantól kezdve inkább a keserű hangulat uralkodott a történeten. Amit megértek, hisz Max szomorú emléket cipel magával, de nekem a történet kezdeti könnyedsége, humora után, túl nagy szélsőség volt a komolyság és a komorság, amivé alakult a Színjáték.
A történet váltott nézőpontként épült fel. Piros pont az írónőnek, mert jól kezelte a váltásokat, nem okozott számomra problémát, hogy összekutyultam volna, kiről is olvasok éppen.

Ami Max-el történt, az szörnyű tragédia. Többször éreztem azt vele kapcsolatban, hogy olyan, mint aki épp fuldoklik, és csak a feje van kinn a vízből. Kapálódzik, hol elmerül, hol feljön a víz felszínére. Nagyon sajnáltam őt, ugyanakkor kb. a történet 2/3-ától elég erőltetettnek éreztem már a problémáját és a vele járó menekülését. Szerencsére nem voltam ilyen helyzetben (és ne is legyek!), nem tudom hogyan élném meg, de a vége felé akkor is untatni kezdett a melankóliája.
Cade pedig egyszerűen imádnivaló. Tipikusan olyan pasi, akit az anyukák örömmel látnának a kislányuk mellett. Lehet tőle olvadni, lehet szeretni.

Maga a cselekmény bejött. Nagyon tetszett, hogy ebben a történetben fordított karakterek vannak, elüt az eddig olvasott NA történeteimtől. Ugyanis Max a "rossz kislány", Cade pedig a "jó fiú".
Tetszett az ál párkapcsolat, bár természetesen nem értettem ezzel egyet, de megértettem Maxet, hogy kitalálta ezt az egészet. (Ez előtt a könyv előtt fejeztem be a "Játék a házassággal" c. regény olvasását, amiben meg ál házasság van.) Megértettem, hogy ki akart törni a szülei által rákényszerített tökéletes kislány szerepéből, meg is tette, de félt felvállalni a szülei előtt ennek a következményét. Megértettem -pár percig-, hisz azért vannak olyan szituk, amikor felnőttként se olyan könnyű a szülők elé állni, hogy "Anya, nézd, mondanom/mutatnom kell valamit!", de utána azért elég erősen elagyaltam azon, hogy nem komplikálja-e túl az egészet. Hisz felnőtt nő, felnőtt emberekkel meg azért a szülők másképp viselkednek. De aztán felrémlett előttem, mit szólnék ahhoz, ha egyszer majd a 22 éves fiam hazaállítana tetkósan, piercingesen, holott addig "jó fiú" volt, hát lehet, hogy első körben infarktust kapnék a sokktól. Szóval egyfelől megértettem a félelmét, másfelől nem, néztem olvasóként, felnőtt nőként, de anyaként is az egészet, és hát igen, nem egyszerű szitu. Mindenki másképp reagálna egy ilyen helyzetben.
Élveztem a köztük levő szikrát, ami az első pillantástól élvezhető. Vágytam arra, hogy végre komolyra forduljon a kapcsolatuk, és nem lepődtem meg az események alakulásán. Kiszámítható volt, de ez nem zavart egyáltalán.

Milyen is akkor a Színjáték? Először is egy NA történet. Másodszor a műfajából fakadóan, könnyednek tűnik, de mind a két fél sebeket cipel magával -különösen Max-, ez meg rányomja a bélyegét a történetre. Olvasmányos a történet, az elején humoros, de utána inkább a keserűséget lehet rajta érezni. Ugyanakkor mégis könnyed, romantikus, aranyos. Nagyon gyorsan lehet haladni vele, lényegében másfél nap alatt befaltam, nagyon olvastatta magát.

Kinek ajánlanám a figyelmébe a Színjátékot? Az NA kedvelőinek. De azok se hagyják ki, akik olvasták a Szakítópróbát és elnyerte a tetszésüket! Sőt, azoknak is ajánlom a figyelmükbe, akiknek nem jött be annyira Bliss és Garrick románca, mert szerintem Max és Cade története erősebb, jobb lett. Itt már nem éreztem azt, hogy nincs kész, és az érzelmek is a helyükön voltak. A szenvedély lehetett volna több, de Cade jófiú karakteréből kiindulva, tán pont ennyi volt a tökéletes. A humort viszont megtarthatta volna végig az írónő!

A sorozat 3. része Bliss legjobb barátnőjéről fog szólni, akit szintén a Szakítópróbában megismerhettünk már. 
___________________
Eredeti címe: Faking It (2013.)
Kiadta: Content 2 Connect (2013.)
Oldalszám: 336
Sorozat: Szakítópróba #2
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:
 

Képek forrása: 1, 2., 3.

31 megjegyzés:

mayertimi írta...

Nekem anno tetszett a Szakítópróba, olyan lájtos, könnyű olvasmány. Talán 1 nap alatt el is olvastam. Ezt sem fogom kihagyni :-D
Jó poszt!

Niki írta...

@mayertimi: Ha bejött a Szakítópróba, akkor szerintem ez is tutira be fog. ;o) Szerintem jobb lett, mint az előző, bár tény és való, hogy nekem Blissék története annyira nem jött be.
Amúgy tudtad, hogy decemberben megjelenik magyarul B. és G. novellája?

mayertimi írta...

Kicsit fura nekem ez a vadóclány és jófiú felállás ... inkább a másik verziót kedvelem. Talán azért, mert én sem vagyok az a nagyon vadóc típus.

Nem, nem tudtam (B.G. novella). Nagyon renitens vagyok ezen a téren, mert nem követem naprakészen a kiadók megjelenéseit. Inkább sodródom az árral. Bár most hogy mondod, át kellene néznem, hogy miket lehetne beszerezni, mert többen kérték, hogy írjam össze a karácsonyi ajándék listámat :-))

Niki írta...

@mayertimi: nekem nagyon tetszett, hogy itt kivételesen nem a fiú volt a "rossz". :o) Végre valami más, új, különleges volt ilyen téren. ;o)

Niki írta...

@mayertimi: karácsonyi listát én is tudnék írni. ;o) Ha úgy érzed kevés könyv szerepel rajta, csak sikíts, és segítem bővíteni. :oP

mayertimi írta...

hahaha :-DD bármilyen segítséget szívesen veszek :-)))

Niki írta...

@mayertimi: A herceg mindenképp szerepeljen a listán! ;o)

mayertimi írta...

Már olvasom :-)))))

Niki írta...

@mayertimi: Ó te jó ég, és csak így mondod??? :o) Mesélj!

mayertimi írta...

:-DDDDD (most nagyon röhögök :-))
Az a helyzet, hogy még várj 1-2 napot, aztán mesélek.
Csak az elején vagyok a könyvnek és az elmúlt 2 estém mindenről szólt, csak nem az olvasásról.
(sajnos :-(( )

(Az 5 éves beteg, az 1 éves fogzós beteg :-(((( )

Niki írta...

@mayertimi: UH szegények, betegecskének gyors gyógyulást, fogzócskának fogacskát, neked pedig olvasást!

mayertimi írta...

Köszönjük!

Reiszt pedig I.M.Á.D.O.M.
Olyan szinten rátudtam hangolódni 1-2 oldal elolvasása után a Hercegre, hogy az valami elképesztő. Nem lehet letenni a könyvet, megőrülök, hogy olvashassam. És egyre jobban szeretem a karaktereket. Mindet, már Sorent is. :-D
Nora fantasztikus, a dumája. Kész vagyok ... igazi gátlástalan nőszemély!
Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, pedig még el sem olvastam a könyvet és az elején vagyok. <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

Niki írta...

@mayertimi: mondtam én, hogy még S.-el is ki fogsz békülni! ;o) És majd a vége! Ó, az nagyon ütős lesz, de nehogy hátra lapozz! ;o)

mayertimi írta...

Már most is teljesen elvagyok varázsolódva. Olyan feszültség van bennem, egyfelől megállás nélkül olvasni szeretném, de aztán eszembe jut, hogy a 4. rész még nem jelent meg. (Ugye?) és akkor mi lesz velem? Mit fogok én kezdeni ... Komolyan nem találok szavakat, és nem értem, hogy tud egy könyv ennyire megbolondítani. Pedig itt nincs cuki rózsaszín lávsztori. Csak perverz 30-as-40-es karakterek ... :-D

Niki írta...

@mayertimi: nem, nincs 4. rész még magyarul, majd csak jövőre várható. :o(

mayertimi írta...

óóóóóóó, tudtam én, hogy nem kell sietnem ezzel a Herceggel :-)

Niki írta...

@mayertimi: Mintha lehetne vele nem sietni, ha egyszer nekikezd az ember. :oP

mayertimi írta...

Csak akkor fordulhat elő, ha hullafáradt vagy :-)

mayertimi írta...

Ja igen, akartam már mondani, hogy ha elolvastam, akkor kellene egyet csevegni róla ... de NAGYON SPOILERESEN :-DDDD

Niki írta...

@mayertimi: Remélem jobban vannak már a gyerekek!

Niki írta...

@mayertimi: :oDDD OK, írj majd, ha végeztél vele!

mayertimi írta...

Jaj ne is mond, nem akartam itt panaszkodni, de a tegnap estét kórházban töltöttük a kicsi teljesen befulladt. Hmmm ... kivagyok :-((
De most megyek és átadom magam Tiffany csodás perverzeinek :-DDD

Niki írta...

@mayertimi: Ó, szegényke! :o( Kruppos vagy annyira náthás? És hogy van, minden rendben van már?

mayertimi írta...

Gégegyulladása van, és kruppos tüneteket produkált. Bent akartak tartani minket éjszakára (kórházban) de saját felelősségre hazajöttünk, igaz egy db szabad ágy sem volt az osztályon.
Még a kh-ban kaptunk gyógyszert az inhalálni kellett. De nem kívánom senkinek azt a 10 percet (ketten fogtuk le az üvöltő gyereket ... stb) a másik kint várakozott a kórház folyosóján, mert nem jöhetett be az osztályra. Szóval szép szombat esténk volt. Itthon már minden jobban ment, kapott mindenféle gyógyszert, meg alváskor megy az UH-os párásító salvus vízzel nos, most már jobban van. Köhög meg ilyesmi, de legalább nem hörög és fullad. :-)

Niki írta...

@mayertimi: Ez nagyon nem hangzik jól. :o( Tesóm is kruppos kiskora óta, hát voltak nagyon durva esetek az évek során. :o( Remélem már teljesen jól van a picilány!
(Egy szabad ágy se volt? Ó te jó ég, melyik kórházba voltatok, hogy ennyire tömve volt?)

mayertimi írta...

A váci kh-ban :-( De rendesek voltak, nem panaszkodom. Ott akartak minket tartani, mert aggódott a dokinő, de én nem akartam a gyerekkel egy műanyagszéken éjszakázni. Hát teljesen még nincs jól, köhögni köhög, de nem fuldokol. Most inkább az a baj, hogy végre szakad fel neki a sok trutyi és most ez irritálj és nem tud könnyen elaludni, ahogy lefekszik ingerli és köhög. Na mindegy, majd csak jobban leszünk ...

Niki írta...

@mayertimi: Az már jó, ha rendesek voltak, anno régebben csak rosszat hallottam a kórházról, de az elmúlt években pozitív véleményekbe botlottam, meg nagyjából ezt tapasztaltam én is.

mayertimi írta...

Na, csak nem a szomszédban laksz? :-D

(kb. egy éve történt, tök vicces volt. Egy követőm a fotós oldalamon - évek óta lájkolgatott kommentelt - (de nem tudtam, hogy ki az) egyszer azt írja nekem kommentben: "Hallottam tegnap nagyon sírt a pici, mikor kint kávéztam a teraszon". Én meg néztem, mint Rozi a moziban, és kérdeztem, hogy Te meg hol laksz??? Kiderült a szembelévő házból a szomszéd :-DDD

Niki írta...

@mayertimi: :od Nem, nem a szomszédban. :oD De területileg mi is ehhez a kórházhoz tartozunk. ;o)

mayertimi írta...

Na, majd priviben megírom mi hol lakunk :-DDD

Niki írta...

@mayertimi: :o)