2013. november 29., péntek

Julia Quinn: Csókja megmondja

írta: Niki közzétéve: november 29, 2013

A Bridgerton család #7

Bár A Bridgerton család 5. és 6. kötete számomra elég lagymatag volt, ennek ellenére természetesen folytatni szerettem volna a sorozatot. Kíváncsi voltam/vagyok a sorban következő, utolsó 2 "gyerek" szerelembe esésére, na meg megkedveltem Quinn stílusát. Féltem az újabb csalódástól, ugyanakkor olvasva mások véleményét róla, többen megnyugtattak, hogy ez jobb lesz, mint az előző két rész. Igazuk lett, de azért nem hozta az első 4 rész szintjét. :o( Ráadásul végig azon kattogott az agyam, hogy ismerős a szitu, valamelyik gyereknél hasonló probléma volt, mármint, hogy az apa megtagadta a gyerekét, de nem ugrott be elsőre, hogy kiről volt szó, így vissza kellett olvasnom.
Nos, Gareth története eléggé emlékeztet a sorozat első részében megismert Simon történetére (Daphne, a legidősebb lány férje). Őt is megtagadta az apja, de a történet "pikantériája" most jön, ugyanis Gareth nem más, mint az előző kötetekben megismert Lady Danbury unokája. (Mondjuk lehet, hogy erre már volt célzás az előző részekben, de nekem nem rémlett.) Kellemes meglepetés volt, hogy az idős hölgy rokonságba kerül majd így a Bridgertonokkal, sőt olyan kellemes hír volt számomra, hogy örömmel dörzsöltem össze a tenyereimet, "Ez jó lesz!" hümmögésekkel magamban. ;o)

A történet hol máshol venné kezdetét, mint a hírhedt Smythe-Smith esten, ahol derült égből villámcsapás, megjelenik Gareth. Időben Colin és Penelope esküvője után 1 évvel vagyunk, 1825-ben.
Gareth híres nőcsábász, Hyacint pedig a furfangos Bridgerton lány, aki nem mellesleg 22 éves, és a 3. szezonját tölti. Nem nagyon érdeklődnek utána a férfiak, ugyanis a lány eléggé okos, és hát ezt nem is titkolja.
Gareth érdeklődését elég hamar felkelti a fiatal lány, ráadásul egy ügy miatt eléggé összekovácsolódnak. Majd jön a döbbenet, a férfi megkéri a lány kezét. De vajon miért? Egyszerűen csak így akar megfelelni az apjának, vagy pedig tényleg beleszeretett a lányba?

Ebben a kötetben Quinn újra hozta a formáját, de azért túlzásba nem esett. Kellemes volt, humoros is, romantikus is, de valahogy még sem az igazi. Nem volt olyan, mint az első 4 kötet.
Elolvastam, kedves, aranyos, kellemes volt, de Hyacint története még se ... valahogy nem tett rám akkora hatást. Jobb volt, mint az előző 2 kötet, de azért még nem az igazi.
_______________