Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Juliette Benzoni "Marianne" sorozata

Juliette Benzoni 1920-ban született Párizsban. Romantikus, történelmi ihletésű könyvsorozatai vannak, amik mögött alapos történelmi kutatás és háttármunka áll. Történeteiben valós történelmi szereplők, helyszínek, események szerepelnek, de ezeket természetesen kénye kedve szerint csűri-csavarja, élve az írói szabadsággal. Leginkább azt szeretem a műveiben, hogy varázslatosan fogalmaz, elénk tudja tárni a történelmet, valós történelmi személyeket vonultat fel, épít köréjük történetet.
Úgy érzem, hogy az írónő megérdemli a figyelmet és nem tudom elégszer hangoztatni, hogy aki szereti a történelmi regényeket, ne hagyja ki a munkáit.

A fő-fő kedvencem az Államtitok, de most a Marianne sorozatát szeretném nektek összefoglalni.
6 részes, magyarul mindegyik 2005-ben jelent meg a Geopen Könyvkiadó gondozásában, de az írónő 1969 és 1974 között írta őket. Egy 15 részes francia TV sorozat is készült belőle 1983-ban.
A sorozat részeiről egyenként is írtam, lent a képekre kattintva eljuthattok az adott bejegyzésekhez, most összefoglalni szeretném a történetet.

A köteteket megszakítások nélkül, egymás után jó olvasni, ugyanis nem telik el idő vagy csak kevés közöttük. Ahol abbahagyja az egyiket, lényegében ott folytatja a másikat.

1793-ban veszi kezdetét a történet és 1812-ben fejeződik be. A főszereplőnk Marianne, akit a forradalmi Franciaországból menekít ki a keresztapja Angliába a nagynénjéhez, miután a szüleit kivégezték, mert hűek maradtak XVI. Lajoshoz és Mária Antóniához. A kislány ekkor még csak csecsemő. A vénkisasszony nagynénje magához veszi, féltve, óvva neveli fel.
Csakhamar 1809-ben találjuk magunkat, Marianne az esküvőjére készül. Igen ám, de a nászéjszakáján valami szörnyűség történik és neki menekülnie kell. Ekkor ismerkedik meg azzal a férfival, aki fontos szerepet fog játszani az életében.
Franciaországba utazik, kalandok sora vár rá és nem mellesleg, Napóleon szeretője lesz.
Ez a szerelem persze nem problémamentes, hisz ebben az időben Napóleon épp Josephine-től válik el (aki amúgy Marianne rokona) és készül feleségül venni Mária Antónia unokahúgát, Mária Lujzát. Ezt Marianne nehezen tudja elfogadni, ráadásul férjhez kényszerül a titokzatos toszkán herceghez, akit a hű szolgálóin kívül más még sose látott.
Aztán nagy fordulat következik be az életében, amit az olvasó reménykedve várt már. Napóleon is boldognak tűnik, hisz megszületett a várt trónörökös, de mivel a politikai helyzete nem épp stabil, arra kéri a nőt, hogy utazzon Törökországba, beszéljen a szultán anyjával (aki mellesleg szintén a rokona), hogy tartóztassák fel addig Oroszországot a háborújukkal, míg Napóleon beveszi Moszkvát.
A nő elindul a nagy útra, közben nagy kalandokat él át és egy számára megrázó dolog is történik vele, aminek a terhét cipelnie kell magával a továbbiakban.
A titokzatos toszkán férj nagy szerepet nem kap igazán a történetben, de amikor mégis, akkor mindig szeretnivaló szereplőként lép színre.

Miután Marianne teljesítette a feladatát, Moszkva felé veszi az irányt, ahol találkozik újra Napóleonnal. Teljesen más szemmel néznek már egymásra, ráadásul a nő is észhez tér, nagy döntést hoz meg. ...

Persze most gondolhatjátok, ha 6 kötetet ilyen röviden össze tudtam foglalni, akkor miért kellett 6 részben megírnia, nem lett volna elég egyben is? Nos, igazán nem. Mindegyik kötetnek megvan a maga jelentősége a sorozatban és így kapunk kerek történetet Marianne életéről és a korabeli történelemről is.
A kis ízelítőből is látni lehet, hogy szinte az egész korabeli Európát beutazhatjuk Benzoni segítségével és nagyon sok valós történelmi szereplőt is felsorakoztatott.

A sorozat nagyon jó indult, csak úgy faltam a sorait. Nagyon jól felvázolta az adott kort, mi miért történt, hogyan éltek az emberek, teljesen egész képet tár elénk, hogy közel érezzük magunkhoz, megértsük a történelemnek ezen részét.
Érdekes volt többek között Napóleonról is olvasni, akiről igazán annyi maradt meg bennem a tanulmányaim során, hogy alacsony, pattogó, harcias kis emberke volt. Az írónő kitér arra, hogy a nők szívét hevesen megdobogtatta, sok szeretővel "dicsekedhetett", akiket aztán bőségesen ellátott anyagi javakkal. De enyhén szólva féltékeny alkat volt és bizony ott volt benne az elfojtott agresszió is.
Josephine pedig alapjáraton egy elég szomorú szereplő. Őt amolyan csendes, finom nőnek tudom elképzelni, aki mindent elvisel, csak az imádott Napóleonának jó legyen. Szörnyű lehetett neki, hogy nem tudott örököst világra hozni, ezért bele kellett egyeznie a válásba, elfogadni, hogy a férfi akit szeret egy "anyaméhet" vesz feleségül, ahogy Napóleon jellemezte Mária Lujzát. És akkor a szeretők létezése se maradt előtte titokban.
Marianne pedig egy fiatal, heves, művelt lány, aki a szemünk előtt nő fel. Aki tisztában van azzal, milyen hatással van a férfiakra és él is ezzel, de a befejező részben végre kiteljesedik, igazán megér a története végére. Volt, hogy nem értettem a tetteit, sőt, néha egyenesen megvetettem a cselekedeteiért, de összességében olyan szereplő, akit kedvelni lehet. Az élete nagyon fordulatos és kalandos, néha már úgy éreztem, hogy túlontúl is fordulatos, ennyi minden a valóságban nem történhet egy emberrel.
Továbbá van még 2 főbb férfi főszereplőnk is, az egyik a titokzatos toszkán férj, a másik kiléte pedig egyelőre maradjon titokban, bár a részletesebb bejegyzésekből sejteni lehet, hogy milyen jelentősége is van Marianne életére nézve. A férjről olvastam volna többet is, nagyon izgalmas karakternek tartom.

A szerelmi szálakban többször is nem várt fordulat következett be, de kimondottan nem romantikus történetről van szó, bár tény és való, hogy nem marad ki belőle ez sem, hanem inkább történelmiről. (Bár volt, amikor másképp éreztem, de összességében inkább a történelem kap nagyobb szerepet.)

A negyedik résznél éreztem, hogy valahogy leszálló ágba helyezkedett a történet. Mintha már túlságosan el lett volna nyújtva, elfogyott az írónő lendülete és a további 3 kötetre már csak azért volt szükség, hogy teljes képet kapjunk a korabeli Európáról. Ekkor érezni lehetett, mintha túl lenne már bonyolítva a történet. Marianne is nagyon megváltozott. Visszaélt a szépségével, a tetteit már nem nagyon értettem. Nekem túl kihívó, kicsit olyan szirénes lett.

A befejező kötet pedig olyan fordulatot hozott, amire a szívem mélyén nagyon vágytam, de elképzelni se tudtam, hogy ekkora változás fog végbemenni Marianne érzéseiben. Teljesen letaglózott, szó szerint csak bambultam magam elé, majd nevetésben törtem ki.

Eltekintve a 4. és 5. kötet mélypontjaitól, egy nagyon kellemes, izgalmas, fordulatos, történelmileg hiteles, romantikus sorozathoz volt szerencsém. Élveztem az olvasását és ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen történeteket. Igaz, több ezer oldalról van szó, de annyira olvasmányos, magával ragadó, hogy igazán észre se veszi az olvasó, milyen gyorsan halad az olvasásával.

A történet történelmi hátteréről ITT írtam.
A képekre kattintva pedig eljuthattok az adott részről szóló bejegyzéseimhez.
1. rész- Napóleon szerencsecsillaga
691 oldal
röviden: Marianne életének felvezetése, származása, menekülése és megismerkedése Napóleonnal.









2. rész- Az ismeretlen toszkánai
469 oldal
röviden: Napóleon az esküvőjére készül Mária Lujzával, Marianne pedig férjhez kényszerül a titokzatos toszkán herceghez.









3. rész- Négy tenger vándora
572 oldal
röviden: Ebben a kötetben nagy változás következik be Marianne érzéseiben. Napóleon trónörökösének a megszületésével ér véget ez a rész.








4. rész- Válaszúton
525 oldal
röviden: Firenzében, Velencében, Görögországban játszódik.










5. rész- A lángoló babérkoszorú
410 oldal
röviden: Törökországban játszódik.










6. rész- A remény
459 oldal
röviden: 1812-ben, leginkább Oroszországban játszódik. Minden szál lezárása.

0 megjegyzés: