Juliette Benzoni: Marianne I.

Először úgy terveztem, hogy csak 1 bejegyzés lesz, amiben összefoglalom majd az egész sorozatot, jobban átlátva az egészet, de úgy érzem úgy lesz mégis a legjobb, ha részenként is kitérek rájuk. Benzoni megérdemli a figyelmet és nem tudom elégszer hangoztatni, hogy aki szereti a történelmi regényeket, ne hagyja ki az írónő műveit.
Történeteiben valós történelmi szereplők, helyszínek, események szerepelnek, de ezeket természetesen kénye kedve szerint csűri-csavarja, élve az írói szabadsággal. Én leginkább azt szeretem a regényeiben, hogy varázslatosan fogalmaz, elénk tudja tárni a történelmet, valós történelmi személyeket vonultat fel, épít köréjük történetet.

Az előző bejegyzésemben felvezettem a könyv történelmi hátterét.
A történet 1793-ban veszi kezdetét. Angliában, egy nemesi vénkisasszony birtokára titokzatos látogató érkezik. Egy pap, karjában egy csecsemővel, akiről azt állítja, hogy nem más, mint az úrnő Franciaországban férjhez ment húgának a kislánya. A kis Marianne szülei királypártiak voltak, önként, kéz a kézben sétáltak a vérpadra.
A nagynéni magához veszi a kislányt és sajtjaként neveli fel. Marianne megtanul vívni, úszni tanul a hideg patakban, tud vadászni, lovagolni, több nyelven beszél és varázslatosan énekel.
Majd a történet 1809-ben folytatódik. A lány az esküvőjére készül, rajongva néz a leendő férjére, nagyon szereti őt. A nagynéni meghal, de halála előtt ígéretet vesz a paptól, hogy az esküvő nem marad el.
A nagy nap megtörténik, Marianne repes a boldogságtól, de a nászéjszakáján minden pokollá változik. A fiatal lánynak Franciaországba kell menekülne, ahol reményei szerint 2 rokonát is megtalálja majd. Édesapja testvérét és magát Josephinet, akinek az unokahúga. Kalandok sora vár rá, de a sors nagyon kegyes hozzá. Megismerkedik a szerelemmel (de biztos azt szereti, akit tényleg neki szánt a sors?) és a sorsa kereszteződik Napóleonéval is. A "korzikai"val, akiről gyermekkorában csak rosszat hallott. ...

Olvasmányos, fordulatos, rengeteg valós történelmi személlyel. Nagyon jól felvázolja az adott kort, mi miért történt, hogyan éltek az emberek, teljesen egész képet tár elénk, hogy közel érezzük magunkhoz, megértsük a történelemnek ezen részét.
Érdekes volt többek között Napóleonról is olvasni, akiről igazán annyi maradt meg bennem a tanulmányaim során, hogy alacsony, pattogó, harcias kis emberke volt. Az írónő kitér arra, hogy a nők szívét hevesen megdobogtatta, sok szeretővel "dicsekedhetett", akiket aztán bőségesen ellátott anyagi javakkal. De enyhén szólva féltékeny alkat volt és bizony ott volt benne az elfojtott agresszió is.
Josephine pedig alapjáraton egy elég szomorú szereplő. Őt amolyan csendes, finom nőnek tudom elképzelni, aki mindent elvisel, csak az imádott Napóleonának jó legyen. Szörnyű lehetett neki, hogy nem tudott örököst világra hozni, ezért bele kellett egyeznie a válásba, elfogadni, hogy a férfi akit szeret egy "anyaméhet" vesz feleségül, ahogy Napóleon jellemezte Mária Lujzát. És akkor a szeretők létezése se maradt előtte titokban.
Marianne pedig egy fiatal, heves, művelt lány. Tán egy kicsit túlságosan is ártatlan és naiv, na de az élet biztos megedzi majd őt a sorozat további 5 kötetében, hisz az életét követhetjük majd nyomon.
És van még egy szereplő, akibe én már az első pillanatban "beleszerettem". A kiléte legyen titok, olvassátok el a kötetet. ;o)

Nem kimondottan romantikus történetről van szó, bár tény és való, hogy nem marad ki belőle, hisz a főszereplő nem más, mint egy nagyon szép fiatal nő, aki előtt férfiak/birodalmak heverhetnek, de nem a romantika van a középpontban, hanem a történelem. Szóval a romantikus történetet nem kedvelők is próbálkozhatnak vele. ;o)

A sorozat következő része: Az ismeretlen toscanai
Megjelenés: Marianne- Une étolie pour Napoléon (1969.)/Marianne I.- Napóleon szerencsecsillaga (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 691
Ára: 2490