Robin Maxwell: Ó, Júlia!

Nagyon szeretem Robin Maxwell könyveit és már csak a Signora da Vinci hiányzik, hogy elmondhassam, olvastam az összes művét. Zseniálisnak tartom, ahogy meg tudja az olvasó előtt jeleníteni a múltat, a történelmi szereplőket. Ahogy megragad a történet elején és egyszerűen nem enged el. Falod, falod a sorait, szinte kín letenni, elszakadni az olvasásától. Majd mikor befejezed, szomorúan sóhajtasz fel, mert olvastad volna még tovább is.
Ugyanígy éreztem az Ó, Júliával kapcsolatban is. Megfogott és nem eresztett.

Kicsit félve kezdtem neki, hisz nem kis fába vágta a fejszéjét az írónő, újraírta Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliát.
A szerelmesek történetének több verziója is olvasható, más-más tollából. Hatással volt a zenére (legalább 24 opera íródott rá), a képzőművészetre (számos alkotást ihletett) és a filmiparra is. Az első hangosfilmben 1929-ben szerepelt a darab. Az alapszálat pedig több regény is feldolgozta. Legutóbb Suzanne Selfors Mentsük meg Júliát! c. ifjúsági regényében olvashattam Júliáékról.
Némi változtatást eszközölt most Robin Maxwell, például a helyszínben, a szereplők vezetéknevében, korában. Néhány szereplőt más névvel tüntetett fel, vagy épp új szereplőket mutatott be, de ezeket valahogy figyelmen kívül is hagytam. Számomra arról a Rómeóról és Júliáról szólt a történet, akikről Shakespeare tollából is olvashattam.

Az Ó, Júlia! története 1443-ban veszi kezdetét és több valós történelmi személyiséget is felvonultat. Többek között Cosimo de' Medicit, Lucrezia Tornabuoni-t, aki Júlia legjobb barátnője volt a történetben és az ő apósa Cosimo. Illetve Júlia vőlegényének a családja, a Strozzik sem kitalált történelmi szereplők.
Úgy érzem, hogy az írónőnek maximálisan sikerült elénk festenie az adott kort.
Nagyon tetszett, maximálisan lekötött és reménykedtem, hátha ebben a történetben más lesz a szerelmesek sorsa, még akkor is, ha már meg vagyon írva.

Különleges volt így egy kicsit átírva is olvasni a történetet. Valahogy jóval emberibb lett. Rómeó férfiként, Júlia nőként viselkedett, nem pedig csak szerelmes bakfisként. Az írónő által kitalált háttérrel pedig egy egész kerek történetet kaptunk, hússá-vérré vált szereplőkkel. Akik vágyakoztak egymás iránt, akiknek a testük is reagált a másikra, akiknek a sorsuk igazán meg volt írva a csillagokban.

"- Dante és az ő Beatricéje-mormolta.- Egy tökéletes világban a lány nem halt volna meg, s ők ketten összeházasodtak volna."

Egy tökéletes világban, tán Rómeó és Júlia sorsa is másként alakult volna.
Szerintem kihagyhatatlan ez a regény. Sőt, én bizony ajánlott olvasmánnyá is tenném, amikor sorra kerül a Rómeó és Júlia a tantervben.

A 18 éves Júliának kilátásban van az eljegyzése, ami rettegéssel tölti el. Viszolyog a leendő férjétől, de tenni semmit se tud. Az apjának és a férfinak az üzleti egyesülésének a megpecsételése lenne ez a házasság, ami mind a 2 családnak fellendülést okozna.
Egy bálom megismerkedik Rómeóval, azonnal szerelemre lobbannak. De a két család haragban áll egymással. Rómeónak köszönhetően a békülési folyamat kezdetét veszi, a szerelmesek bizakodni kezdenek, hátha minden jóra fordul. De a Júliának szánt férj nem retten vissza semmitől, hogy elválassza őket.
Vajon hogyan ér véget a történet?
Az írónő mennyire írta át Shakespeare tragédiáját?

Megjelenés: O, Juliet (2010.)/ Ó, Júlia! (2010. Tericum Kiadó)
Oldalszám: 285
Ára: 3570
Az írónő oldala ITT.