Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Szeretném majd ...

Április 11-én megjelenik Paulo Coelho új regénye Alef címmel.

"2006-ban Paulo Coelho spirituális válságba került: úgy érezte egyedül van, és lelki fejlődése megakadt. Ha követi Mesterének tanácsát - menjen egy olyan helyre, "ahová a szíve vágyik" -, talán rátalál a megoldásra és az előre vezető útra.
Több országban megfordult, végül Oroszországban találta magát. Úgy döntött, a hatalmas, 9288 kilométeres távolságot vonaton teszi meg. Három ember kísérte útján: egy Tao mester, orosz kiadója és egy különleges török nő, Hilal...
Útja az első állomástól kezdve spirituális kutatássá válik. A vonaton Coelho és Hilal hamarosan felfedezik, hogy sorsuk egyszer régen, egy másik időben és térben már összefonódott. "Hilal zöld szemébe tekintve" rátalál az "alef"-nek nevezett pontra, amelyben tér és idő egyesül. A vonaton Coelho ismét önmagára talált. Legújabb regényében a világszerte elismert szerző újra felfedezi az életet oly gyönyörűvé tevő csodákat és kincseket. Egy időn kívüli helyre követi a tökéletes szerelmet, és végigjárja a lélek útját."


Nagyon szeretem Coelho műveit, bár szerintem igazán akkor lehet megérteni a történetei üzeneteit, amikor amolyan agyalós korszakunkat éljünk. Amikor képesek vagyunk egy kicsit megpihenni, magunkba nézni és látni a sorok mögé, átvonatkoztatni a saját életünkre.

Részlet a regényből:
"Birodalmam ura

Na, ne!
Már megint egy szertartás? Már megint meg kell idézni
a láthatatlan erőket, hogy felfedjék magukat a látható
világban? Mi köze van ennek ahhoz a világhoz, amelyben
élünk? A fiatalok kijönnek az egyetemről, és nem
kapnak állást. Az idősek úgy mennek nyugdíjba, hogy
nincs pénzük semmire. A felnőtteknek nincs idejük
álmodni: reggel 8-tól délután 5-ig azért harcolnak,
hogy el tudják tartani a családjukat, ki tudják fizetni
a gyermekeik taníttatását, és szembenézzenek mindazzal,
amit a „rideg valóság” néven ismerünk.
Soha nem volt olyan megosztott a világ, mint most:
vallási háborúk, népirtások, a bolygó pusztítása, gazdasági válságok, depresszió, szegénység. És mindenki
azonnali megoldást vár legalább néhány problémára a
világban, vagy a saját életében. De ahogy haladunk a
jövő felé, a dolgok csak egyre sötétebbnek látszódnak.
Én meg itt egy olyan spirituális hagyományt akarok
folytatni, amelynek gyökerei a régmúltba nyúlnak
vissza, távol a jelen pillanat összes bújától-bajától?"
forrás:http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/alef

4 megjegyzés:

Könyvmoly írta...

Nagyon-nagyon-nagyon várom ezt a könyvet!

Timi és Blanka írta...

Nekem nem mindegyik könyve jött be. Sőt az kell mondjam, hogy amennyire kedveltem régen, most annyira kerülöm.
Volt olyan könyv amin rendesen végig szenvedtem (Veronika megakar halni), és olyan is amit pár oldal után dobtam félre. Néha nekem nagyon vallásos is. Ami tetszett tőle: A Zahír és az Alkimista.

Könyvmoly írta...

Én pont a Zahírt nem tudtam még végig olvasni tőle, és a Veronika az egyik kedvencem. Azt a könyvet egy nagyon mély időszakomban olvastam, és kirángatott belőle, valószínűleg ezért is az egyik kedcencem tőle

Niki írta...

Csatlakozom Könyvmolyhoz. :o)
Nekem a Zahír nem ment és a Veronikás az egyik kedvencem volt. Coelhot tényleg nem mindegy, hogy mikor veszel kézben. Ha jó időben, akkor segít átlendíteni a mélypontokon. De ha épp nincs rá szükséged, akkor előfordulhat, hogy untatni fognak a sorai.