Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Juliette Benzoni: Marianne V.

Ha nem olvastad a negyedik részt, SPOILERt találhatsz az alábbi bejegyzésben!

A Válaszúton ott ér véget, hogy Marianne-nak döntenie kell, a szerelmével marad vagy pedig teljesíti Napóleon küldetését és Törökországba utazik, hogy rávegye a szultán édesanyját- aki mellesleg rokona a fiatal nőnek-, tartsák fel Oroszországot a háborújukban, így addig Napóleon csapatokat indíthat Oroszország elfoglalása ellen.
Az egész kötet Törökországban játszódik, egész jól bemutatja az országot, de egyre inkább érezni lehet, hogy a sorozat leszálló ágba helyezkedett. Nem tudott annyira megfogni, magába szippantani és Marianne igazán nem volt szimpatikus ebben a részben.
 
Ugyebár Velencében történt vele egy szörnyűség, aminek a "terhét" cipeli magával, ez pedig egy magzat a szíve alatt. Elutasítja az anyaságot, úgy néz a benne növekvő gyermekre, mint egy utálatos teremtményre, aki csak gonosz és csúf lehet. Ez nálam kiverte a biztosítékot. Elhiszem, hogy szörnyű lehet, ha valakit többször is megerőszakolnak, majd gyermeke fogan és a terhessége csak az átélt borzalmakra tudja emlékeztetni, de én egyszerűen nem tudtam az ő szemszögéből nézni az eseményeket, csak az ártatlan picikéből, aki nem tehet arról, hogy milyen körülmények között fogant meg, aki nem kérte, hogy megszülethessen. Engem a sírógörcs kerülgetett, ahogy magam elé képzeltem az újszülöttet, sír, remeg a hirtelen hidegtől, ismeretlentől, vágyik az édesanyja ölelésére, melegségére, szeretetére, aztán még csak egy pillantást se vet rá. Majd, mint aki jól végezte dolgát, a gyermekét magával viszi a férje, ő pedig éli világát és az útját Oroszország felé veszi.

Már megint ott tartok, hogy nem értem ennek a kötetnek sem az értelmét. Van egy 410 oldalas könyvünk, aminek a lényege igazán az lenne, Marianne hogyan éli meg azt, hogy édesanya lesz. Úgy érzi az olvasó, hogy ennek a kötetnek nagyon fontosnak kéne lennie, hisz ez hatalmas fordulópont a főszereplő életében, de mégis olyan, mintha csak mellékszál lenne. "Marianne édesanya lesz, na bum." és ennyi. Mindez persze kiegészítve a küldetésével.

Kíváncsi leszek a VI. kötetre, a befejező részre, ami történelmi szempontból az 1812-es oroszországi hadjárat idején fog játszódni. Remélem, hogy fog szó esni a kisbabáról és a titokzatos (jobban mondva annyira már nem is titokzatos) toszkán férj is nagyobb szerepet fog kapni, mert nagyon megkedveltem. Ellenben Marianne szerelme viszont egyre inkább közömbös karakter számomra. Arról nem is beszélve, hogy míg eddig Marianne is pozitív szereplő volt a kötetekben, most amolyan nyafka kislánynak tudnám jellemezni és ez nem nagyon nyerte el a tetszésemet.


Megjelenés: Les Lauriers de flammes/ Marianne V.- Lángoló babérkoszorú (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 410
Ára: 2490

0 megjegyzés: