Pernilla Stalfelt a gyerekek által sokszor feltett kérdésekre nem szentimentális válaszokat ad. Elmeséli, hogy egyszer minden élőlény meghal, még a legeslegnagyobbak is. A halál egészen váratlanul is érkezhet. Egyik nap még él a nagyapa, de másnap talán már nem találkozhatsz vele. Minden nagyon üres és szomorú ilyenkor. Keresi a lehetséges válaszokat arra, mi történik azután, hogy meghalunk. A választ senki nem tudja, csak aki már meghalt. Sokan úgy hiszik, hogy a lelkünk halálunk után Istenhez jut. Ki tudja, talán virág lesz belőlünk... Néhányan úgy hiszik, hogy csillagok leszünk az égbolton. Elmondja, mi történik egy temetésen, hogyan viselkednek az emberek, hogyan gyászolnak. Bemutatja,hogy Mexikóban például az emberek nem szomorkodni járnak ki a temetőbe, hanem, hogy ott vidáman piknikezzenek."
Pernilla Stalfelt jelenleg 49 éves és Svédországban, múzeumpedagógusként dolgozik. A Halálkönyvet 2001-ben a legrangosabb Német Ifjúsági Irodalom díjra jelölték.
Nagyon nehéz a gyerekekkel a halálról beszélni. Hogy lehetne megfogalmazni egy kicsinek, aki előtt ott az élet, hogy akiket szeretünk, azok nem mindig lesznek velünk. Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán kell-e erről beszélni és ha igen, akkor mikor? És hogyan? Mit mondjunk el, hogy mondjuk el? Mondjunk olyat, amiben mi nem hiszünk, de hátha neki úgy könnyebb lesz? Szóval nem egyszerű. ... Arra számította hogy a könyv kicsit meseszerűen, kicifrázva tárja majd az olvasó elé a halált úgy, hogy a kicsiknek befogadható legyen.
Amikor utánanéztem a könyvnek, csak úgy röpködtek a felháborító, morbid jelzők. Valahol én is ezt érzem, ugyanakkor meg értem, hogy szerette volna kifigurázni az írónő a halált, nem pedig félelmetes eseménnyé tenni és a nevetés útján eloszlatni a félelmeket. Felnőtt fejjel nekem néhol morbid volt- Gyerkőcöm még kicsi, hogy ilyen mesével traktáljam-, viszont olvastam másoknál, hogy a gyerekeknek tetszett. És ez a lényeg.
A halálról nehéz mesélni, fájdalmas lehet a felnőtteknek is, de sajnos igazán elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön szóba. Tán az a legjobb megoldás, amikor a szülő úgy érzi, eljött az ideje erről beszélni, olvassa el ezt a könyvet, majd döntse el, hogy odaadja-e a gyermekének. Úgy érzem, hogy a nagyobb gyerekek meg fogják érteni a mondanivalóját és a célját is. A kisebbeknek nyilván kicsit másképp kéne adagolni, nem ennyire tényszerűen a történteket.
A könyv igazán nem hosszú, tán fele-fele arányban képes és szöveges.
Megjelenés: Dödenboken (1999.)/ Halálkönyv ( 2006. Vivandra Könyvek)Oldalszám: 25
Ára: 1890
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése