Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010.
Oldalszám: 300
Ára: 2999
Esemény, kihívás hozzá:
Vörös és arany pöttyös-
Könyvmolyképzős könyvek
Értékelésem: 5*

Az írónő oldala ITT

Mindig olyan furának tartom, ha egy könyvről csak áradozásokba botlok. Vagy meghozza ez a kedvemet az elolvasásához vagy pedig eltaszít tőle. A csodálatos Waverley-kertről bár rosszat nem hallottam még, sőt, inkább csak nagyon pozitív véleményeket, mégse jött meg valahogy a lendület, hogy ténylegesen el is akarjam olvasni. Várakozott így a Kívánságlistámon, hogy majd egyszer rátaláljak, ha eljön az ideje.
Aztán Mónika gondolt egyet, jön a Karácsony, biztos tetszene nekem és meglepett vele. :o) És ahogy olvastam a kedves sorait éreztem, hogy most jött el az ideje.

Magáról a történetről sok minden nem maradt meg bennem mások bejegyzéseiből. Rémlett egy almafa, ami alá sok olvasó lefeküdt volna, meg egy fura női főszereplő is és ennyi. Így aztán szinte majdnem teljesen ismeretlenül kezdtem neki az olvasásának. Ráadásul hiába fordítottam meg a borítót, hogy majd a fülszövegből megtudok valamit, ott csak ajánlásokat olvashattam.
Aztán kinyitottam és éreztem, hogy ez a könyv most más lesz, mint a többi. ... Igazam lett. ...

Nehéz szavakba önteni, hogy miért is tetszett, mi fogott meg benne igazán, de nagyon élveztem az olvasását. Fura, mert igazán maga a történet nem nagy szám, de mégis van benne valami varázslatos, ami elbűvöl és a hatása alá kerülsz. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, nagyon tetszett. :o) Olyan volt, mintha az olvasása közben hazatértem volna.

Claire-nek hányatott gyermekkora volt, az édesanyja nem tudott egy helyben maradni. Így lényegében a kislány folyamatos utazások, félelem közepette élte a napjait. Aztán minden megváltozott, amikor megszületett a húga. Az édesanyja rájött arra, hogy most már le kell telepedniük, ezért visszatértek a szülői házba. De sokáig nem tudott maradni, lelépett, magára hagyva a két gyermekét.
Claire bár elveszítette az édesanyját és ezt a sebet mindig magában hordozta, de biztonságban érezte magát a Waverleyk otthonában. A nagymamája megmutatott neki mindent, megosztotta vele a Waverleyk csodálatos örökségét, ami másnak lehet átok lenne. A kislány felnőtt, a húga elhagyta a kisvárost, a nagymama meghalt, ő pedig élte a Waverleyk különc, magányos életét.  A kertben termő növényekből süteményeket készített, amik csodálatos hatással voltak az elfogyasztójukra, így a lakosok rendszeresen kértek tőle segítséget az ügyes-bajos problémájuk megoldásaiban.
Teltek múltak az évek, Sydney (ő lenne a húgica) menekülni kényszerült a kislányával a brutális férje mellől. És hova máshova mehetne, hol bújhatna el, ha nem a testvérénél, a rég nem látott Claire-nél?
A találkozásuk egyikőjüknek se volt olyan egyszerű, hisz sose volt jó a kapcsolatuk és már évek óta semmit se tudtak egymásról. Ráadásul Claire a sebeit továbbra is magában hordozza, Sydney pedig titokzatoskodik. De a kisváros sem felejt. Sydney visszatér és ezzel felborít mindent. ...

Megszerettem Claire-t és valahogy sajnáltam is. Olyan, mint egy sebzett kis madárka, aki aztán a felépülése után nem meri próbálgatni a szárnyait, mert fél attól, hogy újra megsérül. Az igazi kedvencem Evanelle volt. Olyan, mint egy jóságos nagymama. Magam elé képzeltem és arra vágytam, bárcsak én is kaphatnék tőle valamit és vajon mi lenne az?

Megjelenése:
Garden Spells (2007.)

A Waverleyk örökségét szintén elég nehéz megmagyarázni. Kicsit emlékeztetett a Méregnaplókra ilyen téren a történet. Szerettem volna magamba szívni a növények illatát, szerettem volna megdézsmálni az almafa gyümölcsét. És elgondolkodtam azon milyen jó lenne, ha lenne itthon mindig Búzavirág (pl. kapszulában), hogy megtaláljam a kulcsomat, amit az utóbbi időben folyamatosan elkeverek itthon. ;o)  
Milyen jó lenne, ha mindenre ott lenne a megoldás egy varázslatos kertben!

Érdekesnek tartottam az ecsetelgetést a különböző növényekből készült ételekről, a kedvem nem jött meg a megkóstolásukhoz. :o) Valahogy nem tudom elképzelni, hogy rózsaszirmot vagy ibolyát egyek.

A történet zseniális. Nehéz tényleg megfogalmazni, hogy miért is tartom annak, egyszerűen van egy varázsa, ami magába szippantott. Tessék elolvasni! :o)