Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu

A Második Atlantisz kisebb fejtörést okozott nekem, ugyanis az volt az első olyan olvasott történetem, ami fantasy, egyes szereplői magyarok és hazai szerző tollából született meg. (A folytatása ráadásul egy részben Magyarországon is játszódik.) Fura volt olvasni, hogy magyar szereplők futnak össze sellőkkel, tündérekkel, hisz valahogy így az egész közelebb került hozzám, kézzel foghatóbb lett, ugyanakkor pont emiatt kicsit nehéz volt megemészteni. De mikor sikerült ezt "feldolgoznom", magam is megdöbbentem, hogy mennyire a cselekmény hatása alá kerültem. Pörgős, fordulatos volt, néhol úgy éreztem, hogy túl fordulatosra is sikeredett. Ezek után érthető módon nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon mivel fog előrukkolni az írónő a folytatásban. Titkon féltem attól is, hogy a második kötetben veszít a lendületéből, de hála az égnek ez nem következett be.
Az elveszett tündérfalut nem tartom sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint A tízezer éves varázst. Ugyanolyan pörgős, fordulatos, az olvasó nem nagyon unatkozik az olvasása közben. Tán, jobban kidolgozott, jobban felépített is.

Kiadó: Aba Könyvkiadó-
Atlantic Press Kiadó
Megjelenés: Az elveszett tündérfalu-
Második Atlantisz II. (2011.)
Oldalszám: 566
Ára: 2690
Az első részről ITT írtam
Értékelésem: 4*
Az írónő oldala ITT
Az első kötetben lelepleződik előttünk a nagy titok, Atlantisz nem pusztult el, pusztán csak egy varázslat miatt a sziget elsüllyedt és a lakói sellőké változtak át. A tündérek sem a mesekönyvek kitalált szereplői, hanem bizony az atlantisziak rabszolgái voltak, akik fellázadtak uraik ellen. Ez vezetett a sziget elsüllyedéséhez és a lakók sellővé alakulásához. Ezen a szálon megismerhettük a macsó sellőherceget Azaészt, akit én magamban csak AzÉsznek szoktam hívni. ;o)
A másik szálon folytatódott a tündérek története, akik Írországba menekültek és telepedtek le. A folytatásban olvashatunk egy kisebb kolóniáról is, akik még Atlantisz elsüllyedése előtt megszöktek és a Pilisben leltek otthonra. Az írországi tündérek közül a fontos szereplőnk a tündérherceg Aengus. A nagy dumás, csajozós kis hercegecske, aki a folytatásban szerelembe esik a pilisi Csengével. Na de persze ez se fog ám olyan könnyen és minden fordulattól mentesen bekövetkezni, mindenesetre a romantikát kedvelő olvasók romantikus igényei kicsit kielégülhetnek Aengus és Csenge történetét olvasva.
A harmadik szálon pedig az embereket követhetjük nyomon. Elelt, az édesapját és Ricsit, a lány beképzelt barátját.
Az elveszett tündérfalu cselekményét tekintve 10 év telt el az első rész óta. Elel felnőtt, összeházasodtak Azaésszel, gyermekük egyelőre nincs, de a herceg nem is nagyon vágyik egy kis sellőbébire. Mint már említettem, Aengus találkozik Csengével, de a történetet bonyolítja, hogy Azaészt meg akarják ölni, na meg Spiro feltalál amolyan teleportáló szerkentyűt és feltűnik a színen a féltestvére, akinek a létezéséről eddig nem is tudott. Ipari kémkedés, árulás, cselszövés, szerelem, izgalom, az elveszett tündérfalu, bébik, halottak feltámasztása, varázserő elvesztése, mindezekről olvashatunk a második részben. ...

Egy kicsit akadozva indult a történet, meg is ijedtem, hogy ez végig így fog majd maradni, de úgy a 200. oldal környékén felpörgött a cselekmény, onnantól kezdve már észre se vettem, hogy milyen gyorsan haladtam az olvasásával. Eltekintve az elején a mélyponttól- ami leginkább abból fakadt, hogy meg kellett emésztenem, 10 év telt el az első rész óta, a szereplőink felnőttek és ez olyan fura volt-, jó kis történet. Kimondottan tetszik, hogy nagyon sok fordulat van benne, több szálon fut a cselekmény és szerintem mindegyik jól ki van dolgozva. A karakterek most se jöttek annyira át, még mindig inkább a cselekményt érzem kidolgozottabbnak, de mivel egyik se volt már ismeretlen számomra, így könnyebben magam elé tudtam képzelni őket.

Így utólag nagyon örülök annak, hogy a szereplőink felnőttekké váltak, ennek megfelelően felnőttes problémákkal találták szembe magukat. És az is nagyon tetszett, hogy Ricsi újra felbukkant. Nélküle valahogy üres lett volna a kötet. A vége is szuper lett, erre vártam, ezt szerettem volna olvasni az első résztől kezdve. ;o)
Bár a szereplőink ebben a részben felnőtt éveiket töltik már, mégis valahogy megmaradt ifjúsági irodalomnak a történet. Nincs benne olyan esemény, amit az ifjú olvasók ne olvashatnának.
Olvasva a kis kitekintőt, hogy mire lehet számítani majd a trilógia befejező kötetében, készüljetek arra, hogy ott plusz 6 évvel kell majd számolnunk. ;o) Én már előre dörzsölöm a tenyeremet, hogy vajon milyen izgalmakkal és fordulatokkal fog minket meglepni az írónő. Remélem, hogy szerelmi téren is minden úgy alakul majd, ahogy remélem. ;o)

0 megjegyzés: