Follow Us @nikikonyvesem

2011. április 14., csütörtök

Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz

Lilian H. AgiVegaról (írói álnév) tudni lehet, hogy évek óta fanfiction íróként olvashatóak a történetei a neten. A fanfiction az a műfaj, amikor a rajongók tovább írnak egy már meglevő műt a saját képzeletük szerint. Így pl. botlottam már bele a Twilight folytatásába Rosalie szemszögéből is.
AgiVeganak ez a könyv egy nagy váltás lehetett. Saját történet, saját kitalált karakterek. Ráadásul azt is meg kell említeni, hogy az írónő képeket is készít, rajzol ill. fényképez és nem mellesleg "hazai".

Először a könyvről Nima bejegyzésében olvastam. Felkeltette az érdeklődésemet és bár kicsit szkeptikus vagyok az "új" magyar ifjúsági regények íróival szemben, erre a regényre igazán kíváncsi lettem.

Elég kritikusan kezdtem neki az olvasásának. Rá kellett hangolódnom a történetre. Sellők, tündérek szerepelnek benne, az igazi bukkanót nekem mégis az okozta, hogy a főszereplők egy része magyar volt. Ezt az elején kicsit megemészthetetlen találtam, át kellett rá állnom, az elején hátráltatott az olvasásban. Aztán úgy a 250. oldal körül azt vettem észre, hogy már nem is figyelek arra, hogy magyarok, nem zavart egyáltalán. Szükség van ilyen történetre is itthon és miért is ne? Nyilván először a külföldi olvasóknak is fura, ha a saját országukban játszódó fantasyt olvasnak.

A történelmi hátteret nagyon érdekesnek tartom. Atlantiszról nem hiszem, hogy sokat kéne írnom. Arról a szigetről van szó, ami állítólag elsüllyedt, bár az évek során már a létezését is megkérdőjelezték. Néha a kutatók felkiáltanak, hogy megtalálták, aztán kiderül, hogy még sem, így már nem vagyok képben az új hírekkel.

A történet Atlantisz elsüllyedésével kezdődik, amiben nagy szerepük volt a tündéreknek. Az atlantisziak egy fejlettebb emberi kultúra volt. Míg ők már űrhajókkal közlekedtek, addig Európában kőbaltás emberek rohangáltak. Tudtak varázsolni és a tündéreket rabszolgasorsban tartották. Ahogy erre számítani lehetett, a tünde rabszolgák fellázadtak és elpusztították Atlantiszt. Az atlantisziak egy varázslat miatt sellőkké alakultak át, így tudták túlélni a katasztrófát.
Eltelt 10 ezer év. A sellők szépen éldegélnek, a múltjukról már semmit se tudnak. Az egyik szereplőnk a sellő herceg Azaész, amolyan macsó rosszfiú.
A másik szálon a tündérek életéről olvashatunk, akik Írországban az emberek között élnek és a mai napig nem felejtettek. Az itteni szereplőnk Aengus, aki amolyan lázadó trónörökös-féleség.

Van egy harmadik szálunk. Lilla az édesapjával, Lantos Aladárral és a szerelmével, Ricsivel Írországba utazik. Ez a lány érettségi ajándéka az édesapjától. A szerelméről Ricsiről pedig tudni kell, hogy piszok gazdag és piszok beképzelt.

Na, egy napon ájult fiút találnak a parton, aki magához térve sellőkről beszél, aztán még a tündérek is feltűnnek a színen. A helyzet bonyolódik, gyilkosság történik a tündérek között, az atlantisziakat gyanúsítják, háború kezdődik.
És természetesen a szerelmi szál se maradhat ki egy ifjúsági regényből. ;o)

Azt kell írnom, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz a történet és bizony valahol büszke vagyok, hogy hazai az írónő, ugyanis vetekszik szerintem a külföldi első könyves fantasy ifjúsági regények íróinak a munkájával a Második Atlantisz.
Nagyon jól kidolgozottnak tartom a történetet, nem összecsapott, de még sincsenek unalmas leírások benne. Fordulatos, néha tán túl pörgős is. Több szálon fut a cselekmény, van benne szerelmi szál, de egyáltalán nem esett túlzásba az írónő. Néha olyan Ariel-es volt a történet, csak fordított verzióban. :o)
És mivel gyilkosságok is szerepelnek a történetben, nem hagyhatom ki ezt a részét sem. Érdekes volt a megoldása, egyáltalán nem gondoltam a tettesre.
A karakterek jól kidolgozottak, de úgy érzem, hogy a nagy pörgésben igazán elvesztek, hogy milyenek is ők. Mindegyik szereplőhöz társítani lehet egy fő tulajdonságot, de számomra nem a karakterük maradt meg bennem, hanem az események. Mintha igazán az lenne a fontos, nem pedig a szereplők milyensége. Megtalálható közöttük a rossz fiú, a macsó rossz fiú (aki nem is olyan rossz), a jó kislány, a kicsit butácska kislány, a tapasztalatot sugárzó édesapa, a lázadó fiú, a törtető és így tovább.

Nem tudok róla rosszat írni. Ifjúsági regény, él a műfaj adta szabadsággal. Szórakoztató, aranyos, olvasmányos és kikapcsolt. Nagyon kíváncsi lennék a folytatásra. ;o)
,5

Megjelenés: Második Atlantisz- A tízezer éves varázs (2010. Aba Könyvkiadó- Atlantic Press Kiadó)
Oldalszám: 474
Ára: 2690
ITT a képeit tudjátok megnézni az írónőnek.
ITT pedig bele tudtok olvasni a könyvbe.
ITT pedig a könyv honlapját találhatjátok meg.
Kép forrása

Nincsenek megjegyzések: