Follow Us @nikikonyvesem

2010. november 7., vasárnap

Maryrose Wood: Méregnaplók

"A tizenhat éves Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, aki szenvedélyesen kutatja a gyógynövények titkait. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja. Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a rejtélyes látogató neve Gyom, és a jelek szerint nem csak a nevében kötődik a növényekhez. Kicsoda ő és mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött? A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülöző regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is."



Ez az a könyv, amiről már a megjelenése előtt ódákat hallhattunk. Félve, csak úgy belekukkantva, vigyázva, hogy semmi "poént nem lelőve" futottam át a bejegyzéseket, és vártam, hogy eljöjjön az én időm is. Mónikának köszönhetően hamarabb jött el, köszönöm, hogy kölcsön adtad! ;o)

Mire számítottam? Egy könnyed ifjúsági regényre, egy olyan világról, amiről nagyon eddig nem olvastam. Egy kis szerelem, misztikum, stb.
Mikor megérkezett a könyv, először a borítóját csodáltam meg, gyönyörű. Majd kinyitottam, és olyan jó volt olvasni a bloggerek ajánlóit. Hirtelen, kézzelfoghatóvá váltak, mintha ott lettek volna mellettem.

219 oldal az egész történet, nem hosszú, de szerintem pont jó. Nincsenek benne fölösleges ideghúzások, úgy jó, ahogy van.
Más, mint a legtöbb ifjúsági regény. Olyan hangulata van amitől nehéz elszakadni, ami magával ragad. Nem mondhatom azt, hogy teljesen elvarázsolt, de közben mégis a hatása alá kerültem, megfogott.

Norinnál olvastam, hogy alig várja, hogy fűben ücsörögve is elolvashassa a történetet. Miközben olvastam, beugrott ez a gondolata, és szinte láttam is magamat, kint ülve egy rét közepén, vadvirágok között, és igen. Norinnak igaza volt. Ezt a könyvet csodás lehet kint a szabadban olvasni.

Számomra a főszereplő, nem a 16 éves Jessamine volt, hanem Gyom.
Igen, kérdezhetitek, milyen név ez? Szerintem nagyon találó, és annyira szívfacsaró.

"Tökéletes név egy hozzád hasonló nem kívánt hajtásnak."


A fiú annyira ártatlan, romlatlan, úgy át tudott jönni a lelki gyötrelme, vívódása a szerelméért a sorokon keresztül, hogy felér egy nagyon szép szerelmi történettel.
Jessamine számomra mellékszereplő volt, akire csak azért volt szükség, hogy Gyomot megismerhessük.
Az apa pedig. ... Szörnyű. :o(

Jessamine az apjával él, aki gyógynövényeket nevel, és egy elzárt kertben gyűjti azokat a növényeket is, amik mérgezőek.
A lány magányos, az apáról pedig már az elején kiderül, hogy szinte fanatikus a növények terén. Fontosabbak számára, mint a saját lánya.

Aztán megérkezik Gyom, a lánnyal egyidős fiú.
Igen, szerelem szövődik közöttük. Tiszta, ártatlan. De a fiú valami olyasmit tud, amire az apának nagyon fáj a foga.
Meddig képes elmenni, hogy megszerezze?

És mire képes a szerelem?
Szívfacsaró.

Megvolt a történetben az ártatlan szerelem, a misztikum, a mese, a gótikus légkör. Varázslatos volt. De leginkább ártatlan. Gondolom így, utólag.
De mikor olvastam, éreztem, hogy nagyon komoly kérdéseket boncolgat a felszín alatt.

Úgy gondolom, hogy kihagyhatatlan és kíváncsian várom a folytatást.

Tartalom: 5
Megjelenés: 2010.
Eredeti cím: Poison Diaries

Maryrose Wood évekig színészkedett, rendezett és színpadi író is volt.
A Poison Diaries-t három részesre tervezi.
Honlapja: http://www.maryrosewood.com/
http://poisondiaries.com/

Nincsenek megjegyzések: