Guillaume Musso: És azután ...

"Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. Azután... még egy esélyt kapott. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta őt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja; meg kell értenie, hogy miért jött vissza.
Hogy mi a küldetése itt a földön."

Szeretem Musso stílusát. A lágyságát, azt, hogy olyan dolgokra tud rádöbbenteni a könyvei olvasása közben, amik az orrunk előtt vannak, de egyszerűen a nagy rohanásban nem vesszük észre, nem figyelünk rá. Találunk mindig fontosabb dolgokat, csak látni ne kelljen.

A három eddig magyarul megjelent regénye közül ez tetszett a legjobban.
Azzal, hogy végig sírtam, gondolom nem mondok sokat. :o)

Amikor elkezdtem könyves blogot írni, megfogadtam, hogy húzok egy vonalat, nem engedem, hogy bárki is bepillantást nyerhessen a magánéletembe, a mélyebb érzelmeimbe. Most viszont kivételt teszek.
A könyv középpontjában a halál van. A sors, ami nem kerülhető el.
Van-e élet a halál után?
El tudjuk-e kerülni?
Félnünk kell-e tőle?
Nagyon sokszor meg kellett állnom az olvasása közben, mert a zokogástól nem tudtam folytatni. Rengeteg emléket hívott elő belőlem, ami az évek múltával leülepednek, nem fájnak már úgy.

Jó pár évvel ezelőtt elveszítettem egy olyan embert, aki nagyon közel állt hozzám. Hosszú szenvedés után pihent meg örökre. Mikor már nagyon beteg volt, falta az olyan könyveket, amik a halálból visszatértek emlékeiről szóltak. Őszintén szólva, csak most döbbentem rá, hogy azért olvasta, mert félt. Mert szüksége volt arra, hogy reménykedhessen a folytatásban, ha az életben már nem reménykedhetett. ...

A regény főszereplője, a 38 éves Nathan.
8 évesen kap még egy esélyt. Visszatér a halálból.
Éli az életét, eléri amit akar, de közben el is veszíti azt, ami igazán fontos. Mire pedig észhez tér, lehet, hogy már késő.
Kap egy segítőtársat a sorstól, egy Hírnököt, aki végig vezeti az útján. Többszörös fordulatok, szívbemarkoló jelenetek. És a végén egy olyan fordulat, amire egyáltalán nem lehetett számítani annak ellenére sem, hogy maga a történet eléggé kiszámítható.

Igen, közhelyekről ír, de mégis úgy át tudja adni, úgy meg tudta fogalmazni, hogy szíven üti az olvasót.
Igen, eléggé egy sémára épülnek a történetei, de még se tudom megunni.

Bele szoktatok gondolni a nagy rohanásban, az élet monitonításában, az állandó robotban, hogy igazából milyen szerencsések is vagyunk? Mert az igazi kincs, nem a nagy dolgok, hanem a kis aprók. A kis kavicsok. Nem pedig a sziklatömbök.
Musso mindig erre döbbent rá.

Tartalom: 5
Megjelenés: 2010 (2007)/2004
Eredeti cím: Et aprés ...

Az írótól olvastam még:
Ott leszel?
Visszajövök érted