Follow Us @nikikonyvesem

2010. november 5., péntek

Nyilas Misi vs. Harry Potter?

Nyáron már szóba hoztam a kötelező olvasmányokat, majd a Tizenhárom okom volt ...-nál újra felvetődött a téma.
Már akkor nekiálltam ennek a bejegyzésnek, de olyan szerteágazó kérdések vetődtek fel bennem, hogy hanyagoltam a boncolgatását. Majd gondoltam, itt az ideje a folytatásnak. ;o)

Teljesen véletlenül belebotlottam egy indexes fórumba. Még nem olvastam végig az összes hozzászólást, de már maga a címe is elgondolkodtatott.
Egri csillagok, A kőszívű ember fiai és társai helyett Harry Potter? És akkor ez lenne az első felvetődött kérdésem is. Kéne változtatni, újítani a kötelező olvasmányok listáját?
Első nekifutásra tiltakozást éreztem. Na de kérem! És mi lesz akkor Nyilas Misivel, és Gergővel meg Vicával? Hová fog jutni a társadalom, ha őket elfelejtjük, helyette minden gyerek bújni fogja a kviddics szabályait?
Ugyanakkor utána el is gondolkodtam. Megoldás lenne?
Egyáltalán, amikor azt írom, hogy egyre kevesebb gyerek olvas, akkor tényleg így van, vagy csak a saját "körömben" tapasztalom így?
És ha tényleg így van országos viszonylatban, akkor mit lehetne tenni? Egri csillagok helyett Harry Potter megoldás lenne?

Lehet abban valami, hogy a mai fiatalok egyszerűen olyan távol vannak már a régi kötelező olvasmányok történeteitől, hogy egyszerűen unalmas nekik, igazán maguk elé se tudják képzelni azt a kort.
A mai tizenévesek már nem a grundok korában nőttek fel, sőt, számukra a törökök, de még az 1848-as forradalom is dinoszauruszkorban volt (mint ahogy én is megkaptam pár hónapja a 14 éves unokahúgomtól, hogy amikor én születtem, még kőkorszak volt, és dinoszauruszok rohangáltak. Na köszi.).
Ők egy más Világban nőnek már fel.
Boka unalmas nekik, most Edward a menő. Két külön világ. Az ő szemükben nem az az izgalmas, ha az egri várat meg kell védeni a törököktől, hanem, ha Bellát kell megvédeni a vámpíroktól.

Ugyanakkor kommentben már felvetődött a másik kérdés, hogy annak a korosztálynak való-e az adott olvasmány egyáltalán, akiknek el kéne olvasniuk? Erre az egyik felem azonnal rávágta, hogy "mi is ezt olvastuk, és kétlem, hogy depisek lennénk miattuk". De aztán megszólalt a másik felem. "Örülnél, ha az ötödikes gyereked Kincskereső kisködmönt olvasna?" Persze, ha akarná, akkor olvassa, helyes. De annyira szomorú, ott a halál, zokogtam a végén. Akarom, hogy ő is találkozzon ezzel az érzéssel? Persze, a mai fiatalok már nagyon edzettek, de anya vagyok. És egy anya többnyire, bármennyire is tisztában van azzal, hogy nem tarthatja védőburokban a gyerekét, azért tolná annak az idejét, hogy olyan dolgokról olvasson, amik szomorúak. Kell erről is olvasniuk természetesen. De mikor? Akkor amikor kiadják az adott kötelező olvasmányt vagy inkább később?

És ha Egri csillagok helyett pl. Harry Potter lenne a kötelező olvasmány, ez hanyatláshoz vezetne-e? Igazából nem hiszem, ha okosan lehetne csinálni.
Minden gyerek szereti a mesét. Erre még jobban rá lehet segíteni, ha a szülő rendszeresen mesél nekik, és látja, hogy a szülő a saját szórakoztatására is olvas.
Én rettentően vártam, hogy végre megtanuljak olvasni, úgy éreztem, hogy csak is varázslat lehet, ahogy azok az ismeretlen betűk szavakká, mondatokká állnak össze előttem.
Minden gyerekben el van ültetve a magocska, de táplálni kell őket. És bizony a kiadott kötelező olvasmány nem kis feladat. Sok áll, bukik rajta.

Ha bemegyünk egy könyvtárba és megkérdeznénk a gyerekrészlegen, hogy hányan vették ki az utóbbi időben pl. az Egri csillagokat, és hányan a Harry Potter (ha már folyamatosan velük pedálozok) valamelyik kötetét, lehet, hogy az Egri csillagokról úgy fújnák le a port, de a Harry Potter-ra még mindig előjegyzés lenne.
Változik a Világ, de ha azon múlik, hogy felkeltsük a gyerekek érdeklődését a könyvek felé, akkor igen, változtassunk.
Nem azt mondom, hogy Nyilas Misi menjen a süllyesztőbe, jaj, de hogy is! Szüntessük meg a "kötelező" fogalmát okosan.

Gyerkőc hamarosan 2 éves lesz. Már ott tartunk, hogy bizony van, hogy ő akarja kiválasztani a ruháját, amiben megyünk a játszótérre. Így bizony egyszer már akadt a kezébe egy pár sima zöld zokni, egy pár kék mackóssal. Piros póló kakaó foltokkal, és egy fehér 62-es nadrág, amit ki tudja honnan halászott elő. ... És itt jött a csavar.
Rendben, válaszd ki te, mit szeretnél felvenni. Itt van 3 pár zokni, 3 póló, 3 nadrág. Tessék! Ezek közül választhatsz. Gyerek örül, mert ő döntött, de biztos ő volt az? Hisz mindegyikből a 3-at én raktam ki.
Miért ne lehetne ugyanezt a könyveknél is megcsinálni? Jól van gyerekek, itt egy lista, válasszatok ki egyet, amelyik nektek a legjobban tetszik (legyen akár első helyen rajta a Harry Potter és hátul Nyilas Misi) és olvassátok el nyáron.
Megoldás lenne? Ha teljesen nem is, mert ez a kevesebben olvasnak dolog ennél azért összetettebb mint hogy mi a kötelező olvasmány, de igen. Lehet, hogy emiatt többen olvasnának. Egye fene már olyan sokat hallottam Harryről, dicsérik is, elolvasom.
És Nyilas Misinek se kell porosodnia, hisz mindig vannak és lesznek olyan gyerekek, aki le fogják venni a polcról, mert érdekelni fogja őket. Főleg, ha anya és apa mesél nekik a történetről. Na meg ha a tananyag is felhívja rájuk a figyelmet rendesen, nem csak úgy kutyafuttában.

És akkor itt jönne az oktatás szerepe. Ebbe mélyebben belemenni nem akarok (tán majd, máskor). Nem vagyok tanár, igazán nem is tudom, hogy áll össze egy éves tanrend, mi alapján határozzák meg, hogy 1 év alatt mit kell a gyerekeknek megtanulniuk. De mikor a napokban láttam egy riportot, ami arról szólt, hogy a gyerekek egyre kevesebbet sportolnak, mert nincs rá idejük a tanulás, a sok lecke, különórák miatt, azért rendesen összefacsarodott a szívem. Mikor legyen a gyerek gyerek, ha nem akkor, amikor az?
Természetesen kell tanulnia, kell, hogy legyen lecke is, de kell, hogy legyen idő arra is, hogy gyerek lehessen. Amikor én voltam kicsi, volt erre idő, és 10 évesen még babáztak a lányok, nem pedig plázákban vásárolgattak és fiúkkal randiztak. Változik a Világ, nagyobb az elvárás. Rendben. De vannak olyan tantárgyak, amikben igenis nem szabadna rohanni. Idő kéne arra, hogy a gyerekek megértsék, lehessen beszélgetni róluk. Nem mindegy, hogy az alapok mennyire szilárdak. És szerintem ehhez a listához tartozna az irodalom is.
Olyan tanrend kéne, ahol át lehetne venni, beszélgetni rendesen a régmúlt és a mostani könyvekről is, amik az adott korosztályba tartoznak.

Az oktatás mellett viszont nagy szerepe van a szülőknek is. Ők is beszélgethetnek ezekről a könyvekről a gyerekeikkel, felhívhatják rájuk a figyelmet, olvashatják együtt. Ez amolyan közös érdek lenne.
Nem tudom másnak mit jelent az olvasás, de nekem gyerekkorom óta a pihenést. Ezzel zárom a napot. Ilyenkor megszűnik minden, megnyugszom, kitisztul a fejem, nincs gond és baj, csak az előttem megjelenő történet, egyszerűen repülök.
Mindent meg kéne tenni, hogy egyre több fiatal érezze ezt át, egyre többen olvassanak, ne pedig siralmas statisztikákat olvashassunk. Legutóbb pl. igaz, egy 2006-os statisztikába botlottam bele, de siralmas volt. Az alapján Magyarország lakosságának 60% 1 év alatt egyetlen könyvet se olvasott el. Remélem ma már azért jobb a helyzet. :oS

Nektek erről mi a véleményetek? Mi lehetne a megoldás, hogy a fiatalok többet olvassanak?
Esetleg mikkel váltanátok fel a régebbi kötelezőket/ajánlottakat?

Szeretném mindenkinek megköszönni a szavazatokat, jól esett, hogy szavaztatok, időt szántatok erre.
Íme az eredmény. A többség az arany középút híve lenne.



ui.: És amúgy imádom Harry-t. De az Egri csillagokat is. ;o)

15 megjegyzés:

FFG írta...

Először is: a post nagyon remekre sikeredett, és pontosan kiemeli a lényeget.
Igen, a mai fiatalok nem szeretnek olvasni, és ezért hibáztatható az iskola a kötelező olvasmányaival, vagy az, hogy maguk a szülők nem nevelik rá a gyerekeiket az olvasásra, ugyanakkor rengeteg az egyéb tényező, ami miatt a gyerek nem a könyvet választja (gondolok itt a számítógépre, tévére stb... ami eltereli a figyelmüket, és jobban vonzza őket)
Nekem is elment a kedvem az iskolában attól, hogy olvassak, és ezért egyetlen kötelezőt sem voltam hajlandó kézbe venni, helyettük viszont olvastam minden mást, mert azt én választottam, mert az a szabad választásomon múlt...
Volt egy magyartanárom, aki a nyári szünet előtt körbeküldött egy papírt, azt mondta, mindenki írjon rá egy szerzőt, és egy könyvet, amit nyáron el fog olvasni, és hogy bizonyítsuk, tényleg elolvastuk, fogalmazást kellett írnunk belőle a tartalomból, és hogy nekünk mit jelentett stb... Hozzá tenném, ez nem mostanában volt, mikor a gyerek mindent leszed az internetről, szóval kibújni ez alól kicsit nehezebb volt, mint manapság... De a gyerek megválaszthatta, mit olvas. Abban a tanévben olvastam a legtöbb könyvet. Kb. 1 hónapig vettünk egy olvasmányt (vagy kicsit tovább), de játékosan dolgoztuk fel, és a tanár csak beszélgetett velünk a könyvekről, szóval sokkal kötetlenebb volt (kár, hogy csak 1 évig tartott :( ) Azt mondta, azért olvassuk el az általa kijelölt könyvet, hogy mindenki hozzá tudjon szólni a témához, mert mindenki véleményére kíváncsi...
Azt hiszem az a baj a kötelezőkkel, hogy mindenki olyan mereven áll hozzá, mivel a tanár elvárja, hogy például érettségin, felelléskor, dolgozatba ne a saját szavaidat használd ha egy adott könyvről/versről beszélsz, hogy neked mit jelentett, milyen benyomást tett rád stb..., hanem magolj be egy a tanár által leadott elemzést az adott regényhez és kész... (és még csak a könyvet sem muszáj olvasni hozzá, hogy tudj róla beszélni, mert mindent alád pakolnak).
A másik: mindenki azt mondja: áh, nem olvasom el, mert az sok időt vesz el, inkább megnézem filmen, mert az max. csak 2 óra
Hiába bizonygatjuk, hogy a film nem ugyanaz, aki nem szeret olvasni, lerendezi ennyivel, és a fantázia is eltűnik az ilyen hozzáállás miatt a gyerekekből.
Volt olyan magyartanárom, aki beszélgetősre vette a figurát, hogy na, tudunk e hasonló példát hozni például az Üvöltő szelek egyes szituációihoz... Rengeteg ötlet eszembe jutott, mely könyvekben olvastam hasonlókat, de bármit hoztam fel, az nem tetszett neki, és olyan hanghordozásban közölte velem, hogy "ezek túl modernek ide", mintha azt akarná mondani, hogy "amit te olvasol, az nem is rendes olvasmány". Azért azt hiszem, egy ilyen is el tudja venni az ember kedvét attól, hogy könyvet fogjon a kezébe, ha például ezt egy fiatalabb gyerekkel játsszák el. Elvégre, ha valakinek folyton azt hajtogatják, hogy semmirevaló, amit csinál, előbb-utóbb el is hiszi, nem? Fiatal korban meg különösen érzékenyek ilyenre a gyerekek...

Niki írta...

Köszönöm és azt is köszönöm, hogy leírtad a véleményedet.
Szerencsés vagy, hogy ilyen magyar tanárod volt, aki így állt a kötelező olvasmányokhoz, ez is jó megoldás lehetne. Beszélgetés, beszélgetés, ez nagyon fontos lenne.
És igen, anno nem nagyon voltak rövidített változatok a kötelező olvasmányokból. Így, ha jobb jegyet akartál, bizony el kellett olvasnod. (vagy más olvasónaplóját átnézned)
És igen, abban is igazad van, hogy kevés tanár engedi, hogy a tanuló kibontakozzon, elmondhassa a saját véleményét, érzéseit, amik nem feltétlenül azok, amik le vannak írva a tankönyvekben. Hiba elnyomni. Hagyni kell, hogy a tanuló kifejthess a véleményét, át lehessen beszélni. El kell fogadni, hogy mások vagyunk, mást szűrünk le egy-egy történetből. De ha az oktatásban nem fogadják el a más véleményt, akkor milyen alapon várja el a társadalom, hogy a való világban is toleráns legyen az a generáció, ami így nőtt fel.

Szanik írta...

A múlt hét óta én is gondolkodom már ezen a kérdésen (a szavazáskor elkezdtem rajta rágódni), és szerintem az lenne a helytálló, ha valamilyen középutat találnának a tanárok. Lehetne az általános iskolában mondjuk több Harry Potter, melynek köszönhetően a gyerekek egy része biztosan megszeretné az olvasást. S ha ez már megtörtént, akkor lehetne beilleszteni Jókait és Gárdonyit. Így talán már nem idegenkednének annyira a könyvek gondolatától is. Sőt szerintem az utóbb említetteket ráérnének elővenni csak a középiskolában, míg az általános arról szólna, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást, nem pedig követelményekkel állítanák őket szembe.
Viszont azt se feledjük, hogy nem csak az iskolának, de a szülőknek is nagy szerepe van ebben. Márpedig azok a szülők, akik maguk sem olvasnak, valószínűleg a gyerekeiket sem fogják noszogatni.
Most már csak az a kérdés, lesz-e valaha megoldás erre, a tanárok hajlandóak lennének változtatni?

Mary Alexa Drown írta...

Nem tudom. Talán én is inkább azt mondom, hogy maradjunk a régieknél. Ha a gyerek meg mást IS akar olvasni (Harry Potter, Twilight) (pl. én is ezt csinálom) akkor válaszon a könyvesboltban egy könyvet vagy menjen könyvtárba és olvasa.

Niki írta...

Szanik: Na igen, mert amit általánosban tanítanak, ugyanazt átveszik még egyszer középiskolában is.

Mary Alexa Drown: És akkor szerinted mit lehetne tenni, hogy többen olvassanak? Mi lehetne a megoldás?

Timi és Blanka írta...

Szia!
Jó a post :-))
Nem is tudom, hol a hiba, talán az egész ott van elrontva, hogy mindent olyan gyorsan akarnak a gyerekek fejébe beleverni. Barátnőm kisfia most kezdte az első osztályt. Szeptember végén beszéltem vele, akkor azt mondta már a 10. betűnél tartanak az ABC-ből. Fogalmam sincs hogy ez gyors vagy lassú, de ő azt mondta, hogy este még órákat ül a gyerekkel és magyaráz neki. Majd 1 óra magyarázat után, rámutat a kérdéses betű helyett egy másikra.
Alapvetően ott a hiba, hogy nem is tudnak olvasni a mai fiatalok. A magyar diákok fele funkcionális analfabéta. Vagyis azt sem tudja mit olvas. Ezért untatja, fárasztja, nem érdekli. Egy ilyen gyereknek, mindegy mit adsz a kezébe, nem fogja elolvasni.
Egyébként, nem tudom, hogy én voltam ilyen szerencsés egykoron, (30 éves múltam) de nem Jókaival és Gárdonyival kezdtünk az általános iskolában, hanem Oz a csodák csodájával, Lassie-vel. Olvasó naplót pl. muszáj volt Lessieből írni. És egy csomó aranyos mesekönyvre is emlékszem első osztályból, mint a Gőgös Gúnár Gedeon, Ablak Zsiráf ... stb. Imádtam. Szóval én azt mondom, meg kell a gyerekeket tanítani rendesen olvasni, és nekik való kedves, érdekes mesékkel kezdeni az olvasásra nevelést. Otthon kell kezdeni, mindenki a tanároktól várja, de szerintem otthon kell az alapokat megtanítani a gyereknek. A tanároknak nincs mindenre és minden gyerekere külön idejük. Sajnos.
Egyébként az ötlet jó, a gyerekek választhassanak. Én már most ezt csinálom a 2 éves gyerekemmel a Libriben, maga választ mesekönyvet. Talán annyit módosítanék, hogy egy tanévben 1 kötelező olvasmánynak lenni kellene. A többi maradhatna ajánlott. Legalábbis nálunk anno az volt a gond, hogy havi 1-2 könyvet simán feladott az irodalomtanár. Az szerintem sok volt az egyéb más tanulni való mellett.

f-andi írta...

Szia!
Én szeretek olvasni, a gyermekem nem annyira. Én sok kötelező olvasmányt nem szerettem, de mindegyiket elolvastam. Módosítanám a kötelezőket, de nem feltétlenül a HP.javára, hanem a rövidebb lélegzetvételűek javára, és a magyar irodalom javára. Az a tény, hogy nincsen idő a II. Vh. utáni irodalom tanítására, az érdekes tény (ha a középiskolás korosztály tanulmányait vesszük figyelembe). Egyébként alsó tagozatban nem adható kötelező olvasmány csak ajánlott, de sok tanítónéni ad a nyári szünetre. Nálunk másodikban egy ajánlott a Két Lotti volt (aminek első oldalát nem is értette a lányom).
Mindenképpen kellene változtatni, de úgy, hogy lenne egy-egy db. egész országra kötelező, és egyébként a tanár választhatna az osztályt figyelembe véve.
Mindenesetre elgondolkodtató poszt!

Mary Alexa Drown írta...

Szia! Szerintem az is megoldás lenne ha egy órán olvastatnak pl. egy fejezetet és utána fogalmazást kell róla írni. Nálunk nem sajnálják az NSZ-es órákat szóval ennyit csak megtehetnének.

Niki írta...

Sziasztok! Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeteket.

Timi és Blanka: Igen, sajnos így van. A mai fiatalok jelentős része nem tud szöveget értelmezni, egyszerűen azt se tudják mit olvastak. Biztos ez is összetett probléma lehet, de az is baj, hogy nagyon gyorsan haladnak, nagyon sok mindent akarnak az iskolában a gyerek fejébe verni. Az alapok nem szilárdak, és így nehéz rá építkezni.
Igazából nem emlékszem arra, hogy mi anno milyen gyorsan haladtunk az ABC-vel, de úgy emlékszem, hogy az 1. osztályban max. szavakat tanultunk meg írni az év végére, és 2.-ban jöttek az egyszerű mondatok. Emlékszem, hogy napokig tanultuk szépen leírni a kis "a"-t, majd a nagy "A"-t, aztán folytatva a sort.
Szerintem, olyan 5 év lehet köztünk a korkülönbség. :o) Nálunk az Óz, Lessie már szóba se került. Vukkal indítottunk majd Tüskevárral folytattuk.
Ablakzsiráf, Gőgös Gúnár. :o) Ez nekem is volt.
Ált. suliban .-től évente 1 kötelező olvasmány volt. Ha jól emlékszem 8.-ban tán 2.
Gimiben már befigyelt az évi 30 is, de magyar tagozatos voltam. :o)

f-andi: Nem csak irodalomból nem nagyon tanítják a II. vgh. utáni irodalmat, de pl. történelemből is csak átfutják, pár lecke és ennyi. Ami viszont szomorú.
Nem tudom, hogy jelenleg, hogy működnek a kötelező olvasmányok. Nekem anno 3.-tól minden évben volt. Tesóm 10 évvel később kezdte a sulit, neki is már 3.-tól volt.(Vagy 2.-tól neki?)

Mary Alexa Drown: Igen, az jó dolog lenne, ha mindenhol átbeszélnék az órákon a kötelezőket, esetleg közösen is olvasnák (ha az egészre idő nem is lenne, akkor legalább 1-2 fejezetet). Így biztos, hogy több diáknak lenne fogalma arról, hogy miről is szólt az adott olvasmány.

berenice írta...

Sziasztok!
Szerintem rugalmasabban kellene hozzá állni a kötelező olvasmányokhoz. Az jó, hogy vannak! Nekünk is 3. osztálytól volt minden évben 1-2-3 olvasmány. Lehetne minden korosztályhoz egy paletta, amiből a gyerekek választhatnak - mondjuk 5-6 könyv, a tanár úgyis mindet ismeri, neki teljesen mindegy, hogy egy-egy osztályban 20 gyerek ugyanabból a témából ír-e olvasónaplót, dolgozatot vagy néhány különbözőből.
A klasszikus magyar és világirodalomból, valamint a kortársból a mostaniaknál a gyerekek számára lehetne érdekesebb, de ugyanolyan színvonalú regényeket választani, mint amik mosta vannak. Nem kell Alkonyat és Harry Potter. De például Tolkien Babó (Hobbit) c regényét biztos szívesen olvasnák a Kőszívű ember fiai helyett (bocs attól, aki ezt szerette, én nem értettem és nem is érdekelt, de végig rágtam magam rajta). Sok könyv van, amit nem is az életkor szerint adnak meg - nálunk 2-ban a Kisherceg volt az ajánlott olvasmány, amit a mai napig tapasztalok, hogy ezt még mindig adják alsó tagozatosoknak, pedig ez nem gyerekeknek íródott. És ezek csak egy-egy példák voltak.

Könyvmoly írta...

Nehéz kérdés, még nehezebb a válasz. Alsó tagozatban inkább mesésebb, játékosabb olvasmányok kellenének. És egy kedvcsináló hozzáállás -tanuljunk megy együtt olvasni, érteni, élvezni a történeteket. A szülők szerepe pedig nem elhanyagolható, nem lehet minden feladatot az iskolára, a tanárokra hárítani.

Nancy írta...

Valószínűleg az is belejátszik, hogy rohanva tanulnak , és így tényleg nincsenek meg a szilárd alapok. Ezért később is nyögvenyelősen megy a tanulás, persze, hogy nem akar majd olvasni, mert számára az is egy külön küzdelem. Bár ezen a gyakorlás még segíthet. Azonban szerintem az a legnagyobb probléma a kötelezőkkel hogy kötelezőnek hívják őket. Saját példámból tudom, hogy gimnáziumban az "ajánlott" listáról jóval több könyvet olvastam el, mint a "kötelezőről". Abban sem vagyok biztos, hogy ha a Harry Pottert vagy a Twilight-ot kötelezővé tennék, akkor elolvasnák. Mert hát , ha kötelező, akkor az "ciki" és borzalmas, meg most "menő", de mi lesz később, mondjuk úgy 5 év múlva? Persze, nem ártana modernizálni egy kicsit a listát, de igenis régebbi műveket is olvassanak, ne csak a modern idők irományait bújják. A kettő össze sem hasonlítható sem nyelvezeti, sem tartalmi szempontból.
Másik meg az, hogy minden művet meg lehet szerettetni a diákkal vagy legalább az érdeklődését fel lehet kelteni (ami már nagyon nagy szó), csak meg kell találni azt a bűvös kapcsot.
És ha egy 70. éve felett járó, idős, de annál lelkesebb irodalomtanárnak sikerült aktualizálni Az ember tragédiáját, úgy (vagy más egyéb klasszikus művet), hogy ittuk a szavait, akkor egy fiatalabb irodalomtanárnak ez nem jelenthet gondot.

Niki írta...

Sziasztok!
Berenice: Igen, a lényeg az lenne, hogy választhassanak, ők dönthessenek, és olyan olvasmányok is legyenek a listán, ami frissebb. Természetesen nem feltétlenül Harry Potter vagy Twilight, de pl. Fehér Klára műveit hiányolom a kötelezők közül.
A Kisherceg az, ami persze, szép és jó, hogy a gyerekek hamar megtanulják, hogy "Jól csak a szívével lát az ember" de igazán nem is értem, miért olvastatják velük, mivel az író nem gyerekeknek írta tudtommal.

Könyvmoly: Igen alsóban lehetne sok-sok rövidebb, szórakoztató mese, amit aztán jól kibeszélhetnének, eljátszhatnák, stb. És megtanulnának közben magabiztosan olvasni a kicsik.

Nancy: Na igen. Az a gyerek, aki akadozva, nehezen olvas, nem nagyon akar majd szenvedni az olvasással.
És hát igen, a "kötelező" mindig utálatos dolog. :o)

Nima írta...

nagyon jó kis poszt, érdekes gondolatokat vetettél fel benne. elolvasva a kommenteket, azt hiszem, nagyjából ugyanazt gondoljuk. nagy hévvel vetettem rá magam a posztodra, de már mindenki leírt mindent, amit én is írtam volna.:)

valahol ott az igazság, hogy a szülőn nagyobb itt a felelősség, mert a tanár összességében foglalkozik a tanulókkal, és ebbe nem biztos, hogy belefér az, hogy a kételkedőket meggyőzze, jó olvasni. meg nem is biztos, hogy ezt feladatának érzi, elvégre tananyag, tetszik, nem tetszik, úgyis olvasniuk kell.
viszont hogyan tudná akárcsak az olvasó szülő is meggyőzni a gyerekét egy könyvről, hogy jó, ha neki magának sem tetszik? én pl óvakodtam bármilyen jelzővel minősíteni a kincskeresőt, mert a gyereknek el kellett olvasnia, és nem akartam, hogy rossz szájízzel fogjon bele. és nem értem, miért olvastatják velük, nincs rá épelméjű ok. helyette olvashattak volna mást, ami sokkal jobban érdekli őket.
gyerekemnek szerencséje van (meg nekem is), mert időközben találtunk pár olyan könyvet, amit nagyon szeret olvasni, tehát tudja, hogy lehet ebben élvezet is. de mit érezhet az a gyerek, aki nem lát mást az olvasásból, csak azt, hogy szenvedés, és nem csak neki, de még a szereplők sem képesek másra, csak szenvedésre, fájdalomra?
sztem egyik gyerek sem kíváncsi a nyomorra, a szegénységre, és nem is kell ezzel 9 évesen szembesülniük.

úgyhogy egyetértek, mindenképpen változtatni kellene, én szívfájdalom nélkül kihúznám a listáról a kincskeresőt is, meg a légy jó mindhaláligot is, a pál utcai fiúkkal meg az egri csillagokkal együtt.

Niki írta...

Szia! Láttam, hogy nálatok a Gyerkőc a Fairy Oak-ot szereti. Igaz, csak az első részt olvastam, de nagyon kis aranyos történet. A Kincskereső kisködmön helyett biztos szívesebben olvasnák el a gyerekek.
Így pl. ezt is ajánlani lehetne. Vagy nem olyan rég olvastam a Tűzkönnyet. Az is agyon aranyos kis történet volt.
De ott van még a Mi, szemövegesek, vagy a Fecskék és fruskák, stb.