Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Ficsku Pál: Gyerekgyár

"Bulvár Kund harmadik feleségét a második nászútján ismerte meg. A másodikat meg az elsőn. A harmadikkal, Paulával nem ment nászútra. Mert tőle tényleg gyereket akart, a nászutak meg akarva-akaratlan rosszul sültek el. Történetünk főhőse, Bulvár Kund amolyan álhírekkel üzérkedő életművész, aki egy világ végi faluból spermavizsgálatra jár fel Budapestre. Gyereket akar ugyanis. Paulától. De a sors kifürkészhetetlen útjain megakadnak, és kénytelenek segítséget kérni a gyerekgyártól. Vizsgálatok, próbálkozások, türelemjáték... Közben részt veszünk egy maratoni kocsmalátogatáson, a faluban beszüntetik az álmokat, a nyelvrablók óvodás túszokat ejtenek, a Madách-influenza pedig tizedeli a várost."



Kb. fél éve megrendeltem a könyvet, de azóta is a polcon porosodott, valahogy nem jött meg a kedv az elolvasásához. Már bánom, hogy eddig vártam vele.
Érdekesen megírt történet, néhol szívfacsaró is. Örültem, hogy végre egy férfi szemszögéből is olvashattam a babavárásról. És most ne valami habos-babos gólyavárós történetet képzeljetek el, amiben minden tökéletes. Amikor csak csettintesz a gólyának és már száguld is a ház felé, csőrében a kis kék vagy rózsaszín pelenkás bébivel.
Ficsku Pál a meddőségről ír, a gyermek utáni vágyról, férfi szemmel.

Magyarországon, minden 9. pár meddő.
Ha gyermeket szeretnének, hosszú-hosszú kivizsgálások sora vár rájuk. Fájdalom, remény, reménytelenség, izgulás hónapról-hónapra, idegfelőrlés, esetleg a kudarc miatti eltávolodás.
Szerintem mindannyian tudnánk a környezetünkben csak 1 olyan párt mondani, akik hasonló problémával küszködnek, nem akar jönni a baba.
Erről a témáról női szemmel megírt, sok-sok könyvet lehet olvasni. De kevés a másik oldal szemszögéből megírt történet.

Ficsku Pál leírja min mentek keresztül, vizsgálatok, vetélés, majd a siker.
Néhol voltak a történetbe beleszőve olyan szálak amiket nem értettem, hogy is jöttek ide, de ettől függetlenül nagyon könnyen olvasható, rövid történet, egy kis humorral tűzdelve.

Olvastam, és újra átéltem azt a bizonyos 9 hónapot és a nagy napot. És persze sírtam.
Majd azon gondolkodtam, milyen furcsa is az anyai természet.
A pozitív teszteléssel kezdődik minden. Akkor elkezdesz sírni (jobb esetben az örömtől) és ez így is marad 9 hónapig. A szülés után egy ideig még rosszabb. Sírsz öltöztetésnél, a kis pampuska lábak láttán (Milyen édes már a borítón az a kis pici, ráncos talpacska, brühühü.), sírsz a pelenkacserénél (hisz 9 hónapig erre vártál), sírsz mindenen. Aztán azt hiszed, hogy ez majd elmúlik. A fenéket! Így maradsz a gyerkőc születése után 1-2 évig is, és gondolom életed végéig. A teszteléssel valahogy minden megváltozik. ;o)

Tartalom: 4
Megjelenés: 2006.

Ficsku Pál 1967-ben született.
"Azért lettem író, mert azt hitték, az vagyok. Azt hitték a csajok, hogy író vagyok. Nekem mindegy volt, nem akartam én semmit, csak a tizennyolc év szülői felügyeletéből és a katonaság horrorjából kiszabadulva „egy kis független nyugalmat”."
forrás: http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/ad/0/25943/ficsku.htm

2 megjegyzés:

Timi és Blanka írta...

Örülök, hogy ajánlottad ezt a könyvet :-)) Nekem 3 barátnőm jár ebben a cipőben. Nap mint nap, téma itthon is ... sajnálom őket. Mást tenni sajnos nem tudok. De ezt a könyvet mindenképp elszeretném olvasni :-))

Niki írta...

A legszomorúbb az, amikor hallhatjuk a hírekben, hogy X megölte a gyermekét, Y elhagyta, stb. és akkor mások meg mindent megadnának azért, csak hogy szülők lehessenek.