A. O. Esther: Elveszett lelkek

Kiadta: Decens Magazin
Média Kft. (2012.)
Oldalszám: 443
Sorozat: Összetört glóriák
Ára: 3990
Forrás: írónő

"Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben? Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem - de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát? Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora - szövetségesei sorait erősítve - teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme. Két össze nem illő lélek és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot."

Összetört glóriák #1

Egy keddi nap volt, amikor kézhez vehettem a könyvet. Kinyitottam a barna borítékot és csak ámultam. Annyira letisztult, finom, elegáns a könyv borítója, hogy nagyon sokáig csak nézegettem. A lánynak hihetetlenül kék a szeme, a csillagok ragyognak a haján, annyira tiszta, angyali. Ráadásul keménytáblás és még saját könyvjelzője is van, szóval a kivitelezés csillag ötös.
Pár nappal később neki is kezdtem az olvasásának.

A történetet Sophiel szemén keresztül követhetjük nyomon. A lány egy angyal, aki emberi alakot öltve érkezik a Földre, hogy teljesítse szent küldetését.
Ebben a Világban a bukott angyalok is a Földön élnek, de léteznek manók, tündérek és élőholtak is. Elijah az egyik bukott, aki a sötét angyalok vezére, az igazságosztó.
Azonnal egy végzetesnek tűnő összecsapáskor találjuk magunkat a történetben, amikor is Sophiel és Elijah néz farkasszemet egymással. A lány a mennyek oldalán áll, a férfi pont az ellentétes oldalon, ellenségek. De mégis amikor Elijah megpillantja a lányt, valami örökre megváltozik benne és képtelen a végső csapást a lányra mérni.
Sophiel elmenekül, méghozzá a manók kis birodalmában lel menedéket és szép lassan elismeri magának is, hogy az érzései változni kezdenek. Angyalként nem ismerte a szerelmet, a testi vágyat, de emberként érezni kezdi, hogy valami változik benne és ez a sötét angyalnak köszönhető.
Vajon mi lesz a sorsuk? Egymásra találhat a jó és a rossz angyal? És ha igen, akkor mi lesz a jó sorsa? Hogy fogják ezt fogadni a többiek? És a rossz, az tényleg rossz? Egyáltalán mi is a lány szent küldetése? ...

Egy sorozat vette kezdetét az Elveszett lelkekkel, méghozzá egy első könyves szerző tollából.
Nem vártam sokat a történettől. Végig az lebegett a szemem előtt, hogy az írónőnek ez az első regénye, nyilván lesznek bukkanói, ez még csak amolyan próbakör. Így még nagyobb volt az örömöm, amikor azt tapasztalhattam, hogy egyáltalán nem lehet érezni a kezdők sete-sutaságát a történeten. Ha nem tudnám, meg se mondanám, hogy A. O. Esther első könyvét tartottam a kezemben.

Jól kidolgozott, precíz, igényes történet, minden a helyén van. Látszik benne a sok munka, az odafigyelés, a gondozás, a szeretet és a lélek. Nagyon élveztem az olvasását, két nap alatt befaltam, ami 443 oldal esetében még akkor is nem semmi teljesítmény, ha amúgy gyorsan falom a könyveket. Nem akartam letenni, tudni akartam mi lesz a vége, mi lesz az angyallány sorsa.

Sophielt nem nehéz megkedvelni, őt tartom a legkidolgozottabb karakternek. Láttam magam előtt ezt a földöntúli szépséget, akiből sugárzik a kedvesség és az ártatlanság, nagyon hamar rá tudtam hangolódni az érzéseire, gondolataira.
A másik főszereplővel viszont egy kis problémám akadt. Elijahot nem sikerült annyira elképzelnem. Ha rá gondoltam, akkor egy magas, csuklyás alakot láttam csak, valahogy nem öltött testet.
Maga a cselekmény nagyon fordulatos. Kezdődik minden egy összecsapással, majd hirtelen a manók birodalmában találjuk magunkat, aztán a lány fogságba esik, utána már Elijah szolgája lesz, újabb összecsapás, szóval az írónő nem sokáig hagyja, hogy folydolgáljon a története. Izgalmat, fordulatot csempészett bele, amikor csak lehetett.

Nagyon olvasmányos, jól van megfogalmazva, összerakva, sikerült látnom a világot. Az elején éreztem egy kicsi vontatottságot, de aztán ez is elmúlt, mintha csak belelendült volna az írónő az írásba.
Jók a leírások, nagyon részletgazdagok, sőt, a könyv egyik erősségének is tartom, hogy semmit se kapkodott el a szerző. Mindent próbált nagyon részletesen lefesteni az olvasónak, mindenre kitérni. Nyilván, ennek egyfelől megvan a maga bukkanója is -hisz vontatott lehet tőle a történet és néha az is volt-, ugyanakkor meg ezek nélkül nem lenne olyan szép egész, mint amilyen lett.
Igazából nem tudok rosszat írni a történetről. Az egyetlen dolog amit fel tudok hozni, hogy nekem Elijah nem jelent meg az olvasás közben, valahogy nem öltött alakot, nem láttam őt és az elején kicsit vontatott volt. De más negatívumot nem tudok említeni.

Szerettem olvasni és szerintem ez nagy szó. Többször említettem már, hogy van egyfajta előítéletem a mai magyar szerzőkkel szemben, ami az utóbbi időben kezd lebomlani, az írónő ezen csak segíteni tudott.

Nagyon jó nyitó kötet, messzemenőleg az elvárásaimat túl lépte az írónő, izgatottan várom a folytatást, ami tavaszra várható.
Könnyed történet, leheletnyi romantikával (na jó, tudjátok, én szeretem az erotikusabb részeket, titkon bízom abban, hogy a folytatásban lesz egy kis fülledt erotika), csak ajánlani tudom a figyelmetekbe.

Ajánlom a figyelmetekbe: 
Ismerd meg az Összetört glóriák írónőjét, A. O. Esthert!