Follow Us @nikikonyvesem

2015. szeptember 30., szerda

Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!

Eredeti címe: Forgive Me, Leonard Peacock (2013.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014)
Oldalszám: 268
Értékelésem:
Valami olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít.
Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától.
Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira.
Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek.
Sőt, néha még jó is.

A Napos oldal írójának új regénye titkos zugokba enged betekintést. Egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek… ahogy az a kamasz fiúk elméjében lenni szokott.

 
Nem értem miért van az, hogy igazán katasztrofális könyvekről egy rakás véleményt, bejegyzést lehet találni a blogokon, de az igazán jókról meg csak elvétve lehet hallani. Nos, a  Bocsáss meg, Leonard Peacock! az igazán jó kategóriába tartozik, de alig hallottam, olvastam róla. Leginkább Jay Asher: Tizenhárom okom volt ...- jára emlékeztetett. Tudjátok, az volt az a sztori, melyben a főszereplő lány öngyilkos lett és 13 embert tett felelőssé a haláláért.
A Bocsáss meg, Leonard Peacock! komolyabb, mint a Tizenhárom okom volt, de az üzenete szerintem ugyanaz. Kezdjük viszont az elején.

Leonardnak nagyon elcseszett életet szánt a sors. Az apja lelépett gyerekkorában, az anyja pedig túlságosan nem foglalkozik vele. Igazi barátai nem nagyon vannak és valahogy az egész srác nagyon fura. (Vagy épp ő a normális, és akik körülveszik, azok a furák.) A 18. születésnapja van és elhatározza, hogy véget vet az életének, de nem csak a sajátjának, hanem bosszút is áll valakin.
4 csomagot készít elő, melyeket szeretne átadni 4 olyan embernek, akiket a barátjának tekint. A megajándékozottak között van egy iráni fiú, akit az iskolatársaik kiközösítettek, egy nagyon vallásos fiatal lány, akivel az utcán ismerkedett meg, egy tanára, aki holokauszt órákat tart az iskolában és számomra az egyetlen igaz barátja egy idős szomszéd bácsi, akivel Bogart filmeket szoktak együtt nézni. Őszintén szólva leginkább az érdeklődésemet a tanár keltette fel, mert van egy titka: sose fedi fel a karját, mindig takarja. Nos, mire is gondoltam? Először is nagyon átsiklottam afelett, hogy a tanár fiatal, így arra gyanakodtam, hogy megjárta a náci koncentrációs táborokat és ennek a jelét próbálja titkolni azzal, hogy sose mutatja meg a karját, de erről szó sincs. Igaz, valamilyen szinten köze van hozzá, de nem olyan értelemben.

Na de ott tartottunk, hogy elkészül a 4 csomag és Leonard a 18. születésnapján átadja az ajándékokat a 4 kiválasztottnak. Nem mindegyik átadása sikerül jól, van aki megsértődik, más értetlenkedik, de csak a szomszéd és a tanár kezdi el kapizsgálni, hogy itt valami baj van készülőben.
És vajon kit szeretne a fiú magával vinni a halálba? Egy iskolatársáról van szó, aki valami szörnyűséget tett vele. Csak a vége felé derül ki, hogy mi is történt köztük. Hogy gyanakodtam-e arra, mi történt velük? Egyáltalán nem, teljesen más verzió játszódott le a fejemben.
És hogy mi lesz a vége? Olvassátok el!

Amire a könyv felhívja a figyelmet az az, hogy milyen sok fiatal nem kapja meg otthon a kellő figyelmet, szeretetet, törődést és mindez hová vezethet. Sok-sok "elcseszett" élet van a Földön, akik valamilyen szinten egy-egy ketyegő bombák, amik bármikor robbanni képesek.
Valamint úgy érzem, nem véletlen, hogy egy tanár is központi szerepet kapott a történetben. A tanárokra is nagy felelősség hárul a problémák időben való észrevételével kapcsolatban. Még a gimiben egyszer azt mondta a kémiát oktató idős tanárunk, hogy tanárnak lenni hivatás és úgy érzem, ebben teljesen igaza van. ...

Nincsenek megjegyzések: