Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Veronica Roth: A hűséges

Eredeti címe: Allegiant (2013.)
Kiadta: Cicero (2014.)
Oldalszám: 450
Értékelésem:
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.



Divergent #3

Egy időben nagy sorozatfüggő voltam, ezt viszont úgy értsétek, hogy egy rakás sorozatnak nekiálltam, de befejezni nem fejeztem be őket. Így jártam a Divergenttel is. Az első részét olvastam, a másodikat szándékomban állt, de végül csak nem került rá sor, hisz annyi más könyv jelent meg, hogy így elfelejtődött.
Aztán történt, hogy megnéztük filmben A beavatottat, gyorsan utána A lázadókat is és egyszerűen tudnom kellett, hogy mégis mi történt miután kiderült minden, így rohantam A hűségesért a könyvtárba. Szerencsém volt, pont bent is volt. Így történt hát, hogy kihagyva a második rész olvasását, egyből a harmadikkal folytattam a trilógiát.

"A Bátrak merészek, de kegyetlenek, a Műveltek értelmesek, viszont hiúk, a Barátságosak békések, ám passzívak, az Őszinték egyenesek, de meggondolatlanok, az Önfeláldozók pedig önzetlenek ugyan, ámde szeretnek kötözködni."

Bevallom, kicsit értetlenkedve vakargattam a fejemet a történet elején, hisz a film végéből kiindulva hirtelen azt se tudtam hol vagyok és mi történt, mert így számomra a harmadik rész egy nem várt fordulattal kezdődött. Aztán csak eljutottunk odáig amire számítottam, Tris, Tobias és egy maréknyi emberke átkerül a kerítés túloldalára. Megdöbbentem-e azon, ami várta őket a túloldalon? Igazából annyira nem, csak kicsit néhol értetlenkedtem. Ami viszont nagyon ütött, az Tris sorsa. Először azt hittem, hogy valami rossz vicc, de hát egyáltalán nem. Az írónő furcsán megcsavart mindent a végére.

Miért is adtam neki 3 csillagot? Olvasmányos volt, de néhol mégis ennek ellenére unalmas (igen, ezt rakjátok össze). Másra számítottam. Lehetett volna több izgalom, a vége pedig egyértelműen lehetett volna más!

0 megjegyzés: