Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Eredeti címe: Salt to the Sea
Kiadta: Maxim (2016.)
Oldalszám: 384
Forrás: kiadó
Értékelésem: 5

A fülszöveg

„A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.”

Hogy tetszett?

Eddig minden magyarul is megjelent történetét olvastam az írónőnek, így természetesen kihagyhatatlanná vált számomra a Tengerbe veszett könnyek is. Imádtam. Alig tudtam letenni. Egyszerre faltam volna, ugyanakkor húztam volna az olvasását, hogy még tovább tartson.
Nagyon megható történet, melyben egyszerre szerepel a halál, a veszteség, a kiábrándultság és az élet, a remény.

„Sírtam mert nem volt cipőm, aztán találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt.” 

Három olyan fiatal élete kereszteződik a történetben, akik valószínűleg ha nincs háború, nem nagyon találkoztak volna. De a sors összehozza őket, bajtársakká válnak és együtt próbálnak menekülni a szovjetek elől. Ugyanis ebben a történetben a betörő szovjetek a rémek, akik nőket erőszakolnak meg, gyermekeket ölnek meg. Mind a hárman ugyanarra felé menekülnek, a céljuk az, hogy feljussanak egy hajóra, ami reményeik szerint megmenti őket. Nem könnyű az útjuk a kikötőig, de végül elérik. És itt jön el az a pont, amikor az olvasó szíve összeszorul. Bíztam abban, hogy ennyi megpróbáltatás után végre minden rendben lesz a főszereplőkkel, de a fenéket. Jön az újabb sorscsapás, olyan hajóra szállnak fel, mely halálra van ítélve. Hallottatok már a Wilhelm Gustloffról? Nem? Hát én sem. És a Titanicról? Igen? Én is. Miért van az, hogy a Titanic katasztrófájáról nincs olyan felnőtt, aki nem hallott még, de a Wilhelm Gustlofféról, mely katasztrófájának során 6X annyian vesztették életüket, mint a Titanic katasztrófájaként, szinte alig-alig lehet hallani? A hajót egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette 1945. január 30-án. Több, mint 9000 ember végezte a jeges vízben, ugyanis naná, hogy szintén nem volt elegendő csónak. …

0 megjegyzés: