Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Sophie Kinsella: Csörögj rám!

Eredeti címe: I've Got Your Number (2012.)
Itthon kiadta: Kelly Kiadó (2012.)
Oldalszám: 366
Ára: 2980
Forrás: saját
"Poppy Wyatt élete legboldogabb napjára készül, alig egy hét van hátra az esküvőjéig, amikor barátnőivel pezsgőzni megy egy elegáns szállodába. De az álomból hirtelen rémálom lesz, amikor egy tűzriadó miatti kavarodásban a gyűrű eltűnik, majd Poppy telefonját is ellopják. Pánikba esve járkál fel-alá a szálloda halljában, amikor váratlanul eldobott mobiltelefont pillant meg a szemetesben. Hurrá, mégis van telefonszáma, amit meghagyhat a szálloda személyzetének arra az esetre, ha megtalálnák a gyűrűjét! Egyetlen apró bökkenő van csak: a telefon tulajdonosa, Sam Roxton egyáltalán nem lelkesedik az ötletért. Vissza akarja kapni a telefonját, és annak sem örül, hogy Poppy olvasgatja az üzeneteit, sőt, némelyikre még válaszol is a nevében...
Sophie Kinsella ezúttal sem okoz csalódást rajongóinak, legújabb regénye fergeteges szórakozást nyújt mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket és a kacagtató jeleneteket."



Olyan hű de sok Kinsellat még nem olvastam, de akkor miért lettem annyira kíváncsi erre a könyvére? Mert nagyon megtetszett a fülszövege és bizony ciki vagy sem, de a borítóba is belezúgtam.
Egy nagyon humoros, romantikus, szórakoztató könyvecskére számítottam.
Igazam lett-e? Maximálisan.

Poppy már az elején belopta magát a szívembe. Na de ki ne így lenne ezzel, amikor azt olvassa, hogy szerencsétlen főszereplőnk elveszíti a jegygyűrűjét, ami ráadásul antik, családi örökség és hamarosan találkoznia kell a leendő apósáékkal, gyűrű meg sehol? És persze anyós pajtásék nem az amolyan tündi-bündi fajták, hanem tudósak, okosak, félelmetesek. Szóval már a legelején mély szimpátiát éreztem Poppy iránt és ezen azt se változtatott, hogy kicsit nekem olyan Beckys beütése volt, csak nem olyan "szőkén".
Viszont a vőlegényét már az elején se bírtam. Nem tipikus anyucika pici fia, de ugyanakkor érezni lehetett rajta, hogy hőn áhítja a szülői elismerést és nincs annyira oda Poppyért. Megfordult a fejemben, hogy most akkor lesz esküvő, nem lesz esküvő, hisz lesz egy harmadik férfi is a történetben, Sam, de akkor mi is lesz a történet vége? Poppy férjhez megy? És ha igen, akkor kihez? Bevallom nem bírtam ki és a könyv végére lapoztam, amikor feltűnt Sam is a történetben.
Már a kezdetek kezdetekor éreztem, hogy belőlük jó kis páros lehetne. Igaz, ment szinte a végéig a magázódás, meg többnyire telefonon tartották a kapcsolatot, miután Poppy kisajátította, de akkor is érezni lehetett, hogy jó kis karakter, nekik össze kéne jönniük.

Na és a humor? Az kérem szépen a helyén volt. Nem volt sok, nem volt kevés, pont az arany középút. 
"Antony az első, és a TÚLZÁS (74 pont) szót rakja ki. Wanda szava az IRÍDIUM (65 pont). Felix megoldása a KARIATIDA (80 pont). Magnus azt rakja ki, hogy KONTÚZIÓ (65 pont). Én pedig azt, hogy CICA (5 pont)."
És a romantika? Ne a csöpögős verziót képzeljétek el, inkább a nagyon lájtosat. Amikor nem is történik igazán semmi a két fél között, csak a hozzájuk vezető utat lehet olvasni. És ez jó, kellemes, várja az olvasó, hogy végre összejöjjenek, tetőzzön minden.

Kellemesen vicces, nagyon szórakoztató volt olvasni a történetet, ajánlom a figyelmetekbe.
Az SMS beszélgetésre meg plusz pont, nekem nagyon tetszettek.

2 megjegyzés:

~Johanna. írta...

a te ajánlásod alapján olvastam el, és nagyon tetszett, végignevettem az egészet!:D néha jobb ilyen könnyed, humoros sztorikat olvasni.:)
az SMS-ek nekem is külön tetszettek(a szürkében is imádtam az e-mailezéseket).
köszi.

Niki írta...

Örülök, hogy tetszett. :o) Emlékeim szerint ez volt az utolsó Kinsella könyv, ami tetszett nekem. ;o)