 |
| Eredeti címe: Outlander- Dragonfly in amber (1992.) Itthon kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2012.) Oldalszám: 992 Ára: 3999 Forrás: kiadó Az előző részről: ITT Kinek ajánlom a figyelmébe?: aki még nem olvasta az első részt, annak ajánlom a figyelmébe. Aki pedig olvasta, az ki ne hagyja a folytatását se! |
Outlander #2
Nagyon vártam az Outlander második részének a magyar megjelenését. Amikor kézbe vettem és láthattam, hogy bizony Gabaldonra most se mondhatom majd, hogy szűkszavú volt, kellemes borzongás futott végig rajtam. Lassú, szépen felépített, izgalmas, erotikus történetre számítottam. Alig vártam, hogy folytatódjon Claire és Jamie élete a sorokon keresztül.A Szitakötő borostyánban két részből áll. Maga a jelen -vagyis 1968-, keretet ad a történetnek. Ezzel kezdődik és ezzel is ér véget. A múlt pedig olyan, mintha egy bölcsőben feküdne pihe-puha ágyon, miközben védelmezi a jövő biztonsága.Vagyis nem lesz minden oda, nem fog minden elveszni, van JÖVŐ.
Hirtelen elveszettnek éreztem magamat a könyv elején, amikor feltűnt a színen Claire és a lánya Brianna az 1960-as években. Álljon csak meg a menet! Te hogy kerülsz a "jelenbe"? Hol vannak az eltelt évek? Hol van Jamie?
Aztán persze minden kocka a helyére került még az elején (na jó, majdnem minden), megnyugodhattam és így átadhattam magamat teljesen a folytatásnak.
Ezt a kötetet is elég lassúnak találtam, ráadásul furcsa módon a végén azt konstatálhattam, hogy az egész cselekményt igazából pár mondatban össze lehetne foglalni. Ugyanakkor még se volt unalmas, mert csak faltam-faltam a sorokat.
Tudom, ez elég ellentmondásos, de annyira kellemes volt olvasni, annyira élethűen sikerült az írónőnek mindent megfogalmaznia, hogy olvasás közben egyáltalán nem zavart a lassúsága. Csak miután befejeztem a könyvet és összefoglaltam magamban, miről is olvastam, akkor döbbentem rá, hogy a majdnem 1000 oldalban lényegében pár sor összefoglalásról van szó.
Történelmileg nagyon jól kidolgozottnak tartom ezt a részt is, bár a skót klánok idejében még mindig nem vagyok jártas. De annyira jól sikerült ábrázolnia az adott kort és a személyeket is Gabaldonnak, hogy én bizony mindent elhiszek az írónőnek ezek után, akár még porszívót is tukmálhatna rám.
 |
| forrás |
A két nő felkeresi Roger Wakerfield-et, aki az első részből megismert tiszteletes örökbefogadott fia. Claire egy kis nyomozásra kéri fel a fiatal férfit.
Mindeközben kiderül, hogy Brianna semmit se tud a származásáról, viszont Claire úgy érzi, hogy eljött az ideje annak, hogy megtudja, ki a valódi apja, ezért mesélni kezd.
Ezzel a mesével pedig folytatódik Claire és Jamie kapcsolata 1744-ben.
A nő épp a gyermeküket várja, miközben Franciaországba tartanak, hogy megállítsák Stuart Károlyt, hátha sikerül elkerülni a katasztrófát. Vajon sikerrel fognak járni?
Nem olyan erotikus, mint az első rész, ilyen téren Gabaldon visszafogta magát. Viszont mintha Jamie jobban kinyílt volna, jobban bele lehetne látni a lelkébe. Ráadásul arra is nagyobb rápillantást kapunk, hogy mi történt közte és Randall között.
Többek között azt is szeretem az írónőben, hogy sikerül emberivé tenni a szereplőit, nem pedig csak az olvasóknak odavágott érzelmekkel felruházott karaktereket hoz létre. Arról nem is beszélve, hogy az adott kort mesterien sikerült szavakkal lefestenie.
A két főszereplőt (vagy jobban mondva hármat, hisz ha úgy nézzük, Brianna is kezd főszereplővé alakulni) továbbra is nagyon kedvelem. Azt mondjuk nem értem, hogyha Jamie tényleg olyan hű de nagy szám, hogy minden nő olvadozik hatalmas termetétől és voltak azért kalandjai, hogy lehetett szűz az első részben, de mindegy. Elkönyveltem, hogy erkölcsös férfi, akárkinek tényleg nem adta a szüzességét. ;o)
Örültem, hogy Gellis Duncan "felbukkant" újra a színen, még mindig olvasnék többet róla.
Kíváncsian várom a harmadik rész magyar megjelenését, remélem nem kell rá sokat várni. ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése