Könyvesem: 2014

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2014. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 7., péntek

Aliza Barak Ressler: Kiálts kislány, kiálts!

Niki augusztus 07, 2015 0 Hozzászólás

Kiadta: Polgart Könyvkiadó Kft. (2001.)
Oldalszám: 261

Hű, ez a szegény könyvecske valamiért nagyon sokáig maradt piszkozatban. Több, mint 1 éve írtam. Változtatás nélkül, most teszem közzé. :o)

Többször hangoztattam már, hogy nagyon érdekelnek a holokauszttal kapcsolatos könyvek. Legyen szó visszaemlékezésről vagy regényről, én már kapok is egy ilyen történet után.
Ez a könyvecske nem épp mostanság került a kosaramba, de valamiért még se vettem le a polcról eddig, hogy na akkor most nekiállok.

Nem írhatom, hogy egyedülálló történet -hisz nem tudhatom-, de az tény és való, arról még nem olvastam, Szlovákiában hogyan üldözték a zsidókat, ott mi történt a zsidóüldözés időszakában. Többnyire német vagy lengyel visszaemlékezésekről hallottam eddig, szlovákiairól még nem. Ebből a szemszögből nézve különösen érdekes volt az olvasása.
Ami még különleges volt benne -bár nem egyedülálló, gondoljunk csak Anna Frankra-, hogy egy tizenéves lány szemén keresztül ismerjük meg a történteket. Itt nincs szó koncentrációs táborról, hanem a menekülésről, bujkálásról, a táborok elkerüléséről és az így való túlélésről.

Hosszan nehéz erről a kötetről írni, és nem is tudok, de mindazoknak ajánlom a figyelmükbe, akiket szintén érdekel ez az időszak.

2015. július 20., hétfő

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Niki július 20, 2015 0 Hozzászólás

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Ambrózy báró esetei
Oldalszám: 336

Ambrózy báró esetei #1

Hol is kezdjem, hol is kezdjem, annyi mindent szeretnék megfogalmazni a könyvvel kapcsolatban, de nem tudom mi legyen az eleje és mi a vége, ráadásul félek, hogy valamit kihagyok majd nagy lelkesedésemben. :o)

31 éves vagyok és faltam ezt a könyvet. Vonattal, metróval, busszal, villamossal közlekedtem ("hála" a Nyugati pályaudvar lezárásának) az olvasása során a munkahelyem és a lakóhelyem között. Nos, olvastam minden egyes pillanatban utazásaim közben, akár még állva is a metrón. Mindig vártam, hogy elővehessem a táskámból és belecsöppenhessek a XIX. század legvégébe, vagy épp a XX. század legelejébe.

Mili egy igazi tűzről pattant fiatal lány, aki az eltűnt nővérének nyomába ered, de közben bajba keveredik. Nagyon szimpatikus szereplő és neki köszönhetően kellemes humorral szőtte be a történetet az író.

"– Látom a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
(…)
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
A fiatalember bambán bámul vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el."

A másik főszereplőnk maga a fiatal Ambrózy báró, aki szívesen végez nyomozásokat ráérő idejében. A két szereplőnk szála egy véletlen balesetből kifolyólag összetalálkozik és onnantól kezdve el se engedik egymást. Gondolom most mindenki számít egy kis romantikára, nos, bevallom őszintén bízom abban, hogy a folytatásban lesz rá esély, mert egyenlőre ott tartunk, hogy a főszereplők fújnak egymásra, mint ahogy a macska a kutyára szokott. :oP

Nagyon szerettem, hogy visszarepülhettem a múltbéli Budapestre, ismerős helyek, utcák jelentek meg a történetben. Imádtam, hogy valós szereplők jelentek meg a könyv oldalain még akkor is, ha amúgy fikció volt a hozzájuk kitalált cselekmény, de akkor is, valahogy kézzelfoghatóvá vált az egész ennek köszönhetően.
DE (!) a legnagyobb imádatom tárgya a Donnert cirkusz beleszövése volt a történetbe. Pár hónappal ezelőtt volt szerencsém részt venni ennek a vándorcirkusznak az egyik előadásán. Maga az előadás nem volt olyan hű de nagy szám, de amikor a cirkuszcsalád felbukkant a történetben, valahogy átértékelődött bennem a leszármazottak műsora és ismerősként köszöntek vissza nekem az ősök a lapokról.
Nagyon szerettem olvasni a történetet. Maga a krimi szál egyszerű, fiatalos, nem túl bonyolult, egy leheletnyi romantikus fílinget is érzek, de számomra nem is ezek adták a történet varázsát, hanem a múlt felelevenítése. Böszörményi Gyula fantasztikusan elém tárta, lefestette ezt a kort. Imádtam.

2015. július 1., szerda

A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe

Niki július 01, 2015 0 Hozzászólás

Maggie Young maga volt a hétköznapiság.
Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.
Aztán jött A Fiú.
Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.
Aztán jött A Lány.
Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében.
Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen.
De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben.
Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned.

Eredeti címe: Find You in the Dark (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Utánad a sötétbe #1
Oldalszám: 408

Utánad a sötétbe #1

A könyv borítója hívta fel a figyelmemet erre a könyvre, mert nagyon beszédesnek találtam. Más blogosok, molyok véleményei nem maradtak meg bennem, így a fülszövegre hagyatkoztam csak, amikor végül a kosaramban landolt.
Mire számítottam? Tipikus NA regényre, lelki sebekre, eltemetett múltbéli fájdalmakra, majd persze a főszereplők happy endes összeborulására.
Mit kaptam? Nagyon nem azt kaptam a történettől, amire számítottam és nagyon nem értem ezt a jelenlegi 77%-ot a molyon. Nyilván ízlések és pofonok, meg hangulatember lévén lehet, hogy rossz passzban olvastam, de ez a könyv egy nagy semmi. Egy nulla.

Bár NA regényre számítottam, ez a történet YA, fiatal tizenéves szereplőkkel.
A fülszöveghez sokat hozzá tenni nem akarok, meg igazából nem is tudok, mert nagyon könnyen és gyorsan össze lehetne foglalni a történetet pár mondatban.
Adva van a 2 tini főszereplőnk, akik közül a fiú küzd a démonaival. Tán Clayton lehetne Maggie számára a tökéletes tini szerelem, ha a fiút néha nem húzná le a "sötét örvény", amikor is előbújik belőle a másik énje.

"Bárcsak felfogtam volna, mennyire nehéz is a felszínen maradni, amikor ennyi érzés húz le a mélybe!"

Poént lelőni nem szeretnék, hogy mi baja is van a srácnak, már csak azért sem nehogy valaki az "értékelésem" végén a fejemhez vágja, hogy nem értem meg ezt a betegséget, mert ha megérteném, akkor látnám ebben a könyvben a jóságot és a szépséget, amit nyilván nem látok. Így már most leszögezem: igen, szerencsére nem ismerem testközelből ezt a betegséget. Nem Clayton problémája miatt nem tetszett a könyv, hanem amiatt, ahogy ezt az írónő megírta.

Lássuk akkor: karakterábrázolás nincs, a szereplők siránkoznak, nyavajognak, a srácot úgy elhajtottam volna az első 20 perc után, hogy ihaj, egyszerűen nem tudtam a történetet elfogadni.
A szereplők koraérettek voltak, a probléma meg bár komoly lenne, de egyszerűen nem éreztem azt, hogy tényleg akkora hű, meg há lenne.
Többször abba akartam hagyni az olvasását, nem is tudom miért folytattam. :oS Ez a könyv kimondottan olyan, amit nem ajánlanék még csak könyvtári kölcsönzésre sem, teljesen időpocsékolás.

Két jó dolgot tudok csak kiemelni:
1. a borító nagyon szép
2. néha lehet benne szép gondolatokat találni. Persze mindegyik már lerágott csont az élet okosságairól, de legalább van ebben a 408 oldalban pár olyan sor, ami elgondolkodtathatja az olvasót.

"A legtökéletesebb emlékeket a legfájdalmasabb elfeledni."

* kép forrása

2015. június 29., hétfő

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Niki június 29, 2015 0 Hozzászólás

Hm. Nehéz kérdés, hogy mit is írjak a könyvről, mert sok gondolat cikázik a fejemben éppen.
Írhatnék arról, hogy már eleve a könyv borítójának a „Ne beszélj!” fílingje megalapozta a hangulatomat, de ennek ellenére nem vártam sokat tőle. Úgy álltam hozzá, hogy egy hazai YA könyvecske lesz, ami problémákat akar bemutatni kis hazánkban. Semmi extra, de remélhetőleg jó könyvecske lesz, mert hát a téma jó.
Ennek ellenére nagyon nem vagyok elégedett, sőt, eléggé elkeseredett. Többször be akartam fejezni az olvasását, egyedül csak azért tartottam ki, mert érdekelt, hogy mi lesz a vége, meddig lehet még facsarni és nem épp pozitív értelemben.
Kezdjük ott, hogy értem én a könyv üzenetét és helyes, hogy írnak róla, kell is, mert igen, létezik az iskolai terror. Jó volt a téma, csak a megvalósítás valahogy nem.
A szereplők korával volt, bár tán nem is inkább a korukkal, mert a gimnázium teljesen jó helyszín, inkább a fő probléma azzal volt, hogy ezek a 14-15 éves fiatalok miket cselekedtek. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy úgy isznak ahogy, és a szex annyit ér nekik, amennyit. Ebben a korban valahogy számomra hiteltelen volt az egész. Hozhatnék fel példákat, de szerintem felesleges. 14-15 évesekből valahogy ezt még nem nézem ki. 18-19 vagy idősebb korosztályból igen, de belőlük azért még nem.
Maga a két szál is jó lehetett volna. Petra „bántalmazása”, akiről kiderül a titok és Dávid meleg szála. Mi is volt a baj? Nem tudtam sajnálni Petrát, magának csinálta a bajt. Persze felnőtt fejjel az élet más, mint gyerekként, na de azért 14-15 évesen nem olyan kislány már valaki, hogy ne tudja felmérni a hazugságait. Persze senki se számít arra, hogy utána terrorizálni fogják és nyilván ezt nem szabadna, de egyszerűen nem tudtam sajnálni a lányt és ez szerintem hatalmas baj volt.
Dávid meleg szála pedig egyenesen zavart. Semmi bajom a saját nemükhöz vonzódókkal, ezt már most határozottan kijelentem, de igen, zavart amikor arról olvastam, hogy egy 14-15 éves fiú kielégíti kézzel a másikat. És a kora miatt.
Tán a történet fő problémája a szereplők kora volt. A cselekedeteikhez idősebbeknek kellett volna lenniük. Hiteltelenek voltak, néha teljesen logikátlanok. Hol felnőttesek voltak, hol meg a koruknál is fiatalabbaknak feleltek meg.
A másik nagyon zavaró dolog a túl sok fordulat. Értem én, hogy az író mindent bele akart adni, ez helyes, de van amikor a sok az inkább már sokk.
Jó lehetett volna, de nem így.

"Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve."

2015. március 28., szombat

Ute Glaser: Trükkláda szülőknek

Niki március 28, 2015 0 Hozzászólás

Megnyugtatok minden kedves kétségbeesett szülőt, akik este gyerekneveléssel foglalkozó könyvet bújnak kialvatlan állapotban -miközben a gyerek sír a szobájában, hogy nem akar este 11-kor aludni, a szülő meg magában azon agyal, hogy mit rontott el-, nincs ezzel senki se egyedül.
Aki pedig nem tapasztalt még ilyen kétségbeesést, ne bízza el magát, ha nem most, de később még tapasztalhatja, akár nagyszülőként is. ;o)

Minden gyerkőc külön személyiség, és ahogy ez a kis személyiség bimbózni kezd, a szülő felkötheti a nadrágját. Ilyenkor jönnek jól a trükkös könyvek. Nem biztos, hogy a benne olvasottak mindenkinek beválhatnak, de kisebb-nagyobb átalakításokkal hátha, ráadásul sokszor rávilágítanak a problémákra, melyeket meg kéne oldani.

A könyv 9 fejezetből épül fel.
Szó van benne a világos, érthető kommunikáció fontosságáról, a következetességről, az étkezési-alvási problémákról, a fürdés nehézségének megoldásáról, utazásról, stb. Csupa olyan szituációkat és kérdéseket boncolgat, amikkel szerintem előbb-utóbb minden kisgyerekes család találkozik, úgyhogy ajánlom a figyelmetekbe. :o)
________________
Eredeti címe: Die Eltern Trickkiste (2011.)
Kiadta: Sanoma Media (2012.)
Oldalszám: 191
Ára: 3500 Ft
Forrás: kiadó

2015. január 31., szombat

Demcsák Zsuzsa: A másik életem

Niki január 31, 2015 0 Hozzászólás

Nem mondom, hogy minden előítélet nélkül kezdtem neki a könyv olvasásának, mert akkor hazudnék. Végigfutott bennem, hogy na tessék, itt van egy újabb közismert médiaszemélyiség, aki könyvírásba kezdett, nehogy már ez kimaradjon a repertoárjából. Aztán a másik felem egyből kontrázott erre, hogy ácsi-ácsi, olvastam, hallottam Demcsák Zsuzsa magánéleti nehézségeiről a médiában, tudom miről szól a könyve, ne legyen bennem akkora előítélet, próbáljak elvonatkoztatni attól, hogy ismert személy, igyekezzem csak a könyvet és a benne leírtakat figyelembe venni. Úgy érzem, hogy ez már az első oldalakon keresztül sikerült, ugyanis elismerésem a szerző felé, nagyon jól meg tudta fogalmazni a gondolatait, átadni az érzéseit. Elfeledtette velem, hogy nap, mint nap lehet látni a TV-ben, hogy a sajtó egy időben tőle zengett. Annyit éreztem csak, hogy itt van egy nő, aki megosztja a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait másokkal, és próbál ezáltal segíteni a sorstársainak.

Nehéz téma. Nehéz róla beszélni és gondolom nehéz róla írni is. De őszintén tegyétek fel magatoknak a kérdést: hány olyan személy él a közvetlen környezetetekben, akikről tudjátok, hogy ki vannak téve a családon belüli erőszaknak, vagy épp utólag -esetleg egy válóper után- megtudtátok róluk, stb.? Szerintem nagyon kevesen vannak olyanok, akiknek senki se ugrana be így hirtelen, hogy igen, Jolánkát egyszer láttam egy monoklival, Gizike pedig sírva mesélte a lépcsőházban egyszer, hogy miket él át a férje által.

A könyv nagyon jól végigvezeti a lelki hátteret, amikor a megalázott fél először tagadja önmaga előtt is, hogy baj van, nem normálisak a verések, majd eljut a felismerésig. Aztán a nagy lépés megtételénél ott van a félelem, a gyermekek utáni harc esetleg, a küzdelem az egyedülállóként való helytállás miatt az életben, majd az újrakezdés.

Igazából mindenkinek ajánlom a könyvet, de azoknak, akik hasonló szituációban élnek, mint Zsuzsa élt, azoknak mindenképp!
____________________________
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 224
Ára: 3490
Forrás: kiadó
Értékelésem:

2015. január 17., szombat

Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem

Niki január 17, 2015 0 Hozzászólás

Az írónő már a Tiéd az életemmel is bizonyította számomra, hogy érdemes odafigyelni a munkájára. Így amikor még csak a várható megjelenése előtt volt ez a könyv, már akkor felkerült a "muszáj majd elolvasnom" listámra.
Nem csalódtam, Sara Rattaroban, megint alkotott.

A Tiéd az életemben a főszereplő egy édesanya volt, aki nem találta a helyét a Világban, majd egy telefonhívás felhívta a figyelmét arra, hogy mi az igazán fontos az életében: a gyermeke.
Nehéz megfogalmazni, hogy a Tökéletlen szerelemnek ki az igazi főszereplője. Egyszerre éreztem azt, hogy egy édesapa, aki a házasságában már túl van a lángoláson, kezd öregedni, majd az életében felbukkan az első szerelme. Tudjátok az, ami többnyire nagyon heves, és a vége nem happy end. Viszonyt kezd, bele se gondolva abba, hogy az addig békés élete mennyire felborulhat. Ugyanakkor főszereplő a kisfia is, aki siket. Nehéz belegondolnunk, milyen lehet az élet a kisfiú szemszögéből, és milyen lehet a vele élőkének. De főszereplő lehet az édesanya is, aki bármire képes, hogy a gyermekeinek megadja azt a szeretetet és törődést, amire szükségük van. Az egész élete nem szól másról, mint hogy magát a többedik helyre helyezi. Aztán jön a krakk, kiderül a férj félrelépése.
Meg lehet-e bocsátani a megcsalást?
Hogyan ingatja meg ez a bizalmat?
Egyáltalán van-e visszaút?

"Gyerekként még tudunk bocsánatot kérni. Amikor meglökünk valakit, vagy ráöntjük a vízfestéket, vagy miután hisztizünk. Úgy mondjuk ki, mint egy varázsigét, ami mindent helyrehoz. Később már nem ilyen könnyű, a szó önmagában nem elég, hinnünk is kell benne."

Nehéz összefoglalni azt is, hogy miről is szól igazán a Tökéletlen szerelem. A múlt lezárásáról? Hogy kapaszkodunk a múltba, az emlékekbe, és közben nem vesszük észre a lábunk előtt heverő igazi kincset? Hogy sokszor nem becsüljük meg egymást? Vagy egyszerűen csak az volt a célja az írónőnek, hogy belepillanthassunk egy olyan család életébe, ahol fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek? ... Nem tudnám konkrétan megmondani, szól erről is- arról is, főszereplő ez is- az is. Egy a lényeg:
Sara Rattaro megint úgy dolgozott fel egy egyszerű témát, hogy az elgondolkodtató és mély lesz. Olyan egyszerűen fogalmaz, hogy pont ettől az egyszerűségtől lesz hirtelen nagyon szép, drámai.
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe!
_________________
Eredeti címe: Non volare via (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 260
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

2014. december 23., kedd

Timo Parvela: Ella Lappföldön

Niki december 23, 2014 0 Hozzászólás

Nagyon kedvelem Timo Parvela "Ella" sorozatát, így ciki avagy sem, de amikor Gyerkőcnek böngészgettem a könyvtár gyerekrészlegén mesekönyveket és megpillantottam az általam még nem olvasott újabb részt, hát bizony azonnal belekerült a kosárba. Aztán persze mosolyogva nyugtázta a könyvtáros néni, hogy reméli ez a könyv is tetszeni fog a Gyerkőcnek a Gőgös Gúnár Gedeon mellett, mire én kicsit félve vallottam be, hogy az Ellát bizony magamnak vettem ki, mert nagyon bejöttek az előző részek is. ;o)
És hát most se csalódtam.
Persze hozzátartozik a történethez, hogy gyermekirodalomról van szó, így a cselekmény, a humora is ennek megfelelő, de ha sikerül a felnőtt olvasónak újra gyermeknek lennie, akkor Parvela humora szerintem mindenkit magával tud sodorni.Úgyhogy én felnőtt olvasóknak is ajánlanám a figyelmükbe ezt a sorozatot. Kisiskolásoknak meg aztán pláne. ;o)
________________________

Kiadta: Pongrác Kiadó (2013.)
Oldalszám: 136
Ára: 2600
Forrás: könyvtár

2014. december 6., szombat

Beth Revis: Túl a végtelenen

Niki december 06, 2014 0 Hozzászólás

Túl a végtelenen #1

Emlékszem, ez volt az egyik olyan könyv kb. tavaly ilyenkor, aminek a megjelenését nagyon vártam a Könyvmolyképző Kiadótól. Tán hamarabb is sor került volna az olvasására, ha ez az évem nem olyan rohanósan alakul, mint ahogy alakult, na de ami késik, az nem múlik ugyebár. ;o) Tény és való, hogy nem tudtam az olvasásával olyan gyorsan haladni, mint ahogy szerettem volna, de ez nem változtat azon, hogy nagyon kellemes olvasmányhoz volt szerencsém. Egyetlen dolog zavart csak a történettel kapcsolatban, hogy nagyon emlékeztetett a Ragyogásra.

Fülszöveg: "Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?

A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?

A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni."

Elgondolkodtató a téma, amit az írónő próbált a YA műfaján belül körbejárni. Lényegében ugyanazok a kérdések motoszkáltak a fejemben olvasva a Túl a végtelenent, mint a Ragyogás esetében. Milyen lenne egy űrhajón élni, távol a Földtől? Mennyi időnek kéne eltelnie, hogy hiányozni kezdjen? Milyen lenne úgy élni, hogy tudod, soha nem fogsz célba érni, nem fogod a lábadat az új otthonod földjére tenni?
Aztán persze jöhetnének a "komolyabb" kérdések is. Mi történne, ha egy űrhajón lázadás, háború törne ki? Vagy ha elromlik, akkor mi lesz az utasokkal? Kérdések, kérdések.

Olvasmányos, érdekes, izgalmas kötet, a vége felé egy nagyobb csattanóval, amire azért nem számítottam, de kellemes borzongással töltött el, hogy vajon ez mikhez fog vezetni a trilógia következő köteteiben. ;o)
___________________

Eredeti címe: Across The Universe (2011.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 534
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem:

2014. november 23., vasárnap

Katie Ashley: A javaslat

Niki november 23, 2014 0 Hozzászólás

Az ajánlat #2

Februárban még arról írtam, milyen jó, hogy hamarosan megjelenik ez a könyv, mert Az ajánlatot nagyon szerettem olvasni. Most pedig, hogy végre befejeztem az olvasását -igen, végre-, jöjjön hát a bejegyzésem róla. Igaz, egy mondatban is el tudnám intézni az egészet: kár volt érte.

Az ajánlat egy nagyon kellemes romantikus történet volt. Igaz, voltak benne számomra kicsit érthetetlen dolgok, de ettől függetlenül kellemes olvasmány, szimpatikus szereplőkkel. Na de a folytatása. :oS

Ott maradt félbe a történet, hogy Emma és Aidan sikerrel jártak, a nő teherbe esett. Mindennek szépnek és jónak kellett volna lennie, mert érezhetően kötődni kezdtek a főszereplőink egymáshoz, de aztán a pasi beparázott és elkövetett egy hatalmas hibát, ahogy pedig lennie kell, lebukott. Emma pedig érthető módon faképnél hagyta.
Hetek teltek el, Emma és Aidan külön élnek, a kapcsolatot se tartják. Aztán rosszul lesz Aidan apja, és a kórházban a főszereplőink újra találkoznak. A vonzalom továbbra is kölcsönös, Aidan pedig nem hagyja ki a kínálkozó lehetőséget, hogy megpróbálja bebizonyítani a nőnek, benőtt a feje lágya és tudja, hogy mekkora hibát követett el. Ugyanis Emmat az orvosa ágynyugalomra ítéli, Aidan pedig elvállalja, hogy ápolja a kényszerpihenő alatt. A terve persze az, hogy ezalatt az idő alatt visszaszerzi a gyermekének az anyját, mert hát végre leesett neki, hogy szerelmes belé. ...

Jó kis sztori lehetne a fentiek alapján, ugye hogy ugye? Csak hát igen. :oS Az agyamra mentek a szereplőink. Feszt nyavajogtak, nyivákoltak és igazán semmi se történt a kötetben, egyszerűen untam. Hiányzott belőle a lendület, az élet, meg úgy egyáltalán az érzelmek. Mindaz, ami az első részt jóvá tette -különösen a szerethető karakterekre célozva-, a folytatásban odalett. A szerethető embereinkből kiakasztó karakterek lettek, így alig vártam, hogy végre a történet végére érjek.
Tipikusan az az eset, amikor kár volt egy ilyen folytatásért, mert bizony átértékelte bennem az első részt is.
_____________________

Eredeti címe: The Proposal (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 336
Ára: 3499
Sorozat: Az ajánlat #2
Forrás: saját
Értékelésem:

2014. október 18., szombat

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Niki október 18, 2014 2 Hozzászólás

A csábítás kilenc szabálya az egyik legszórakoztatóbb történelmi-romantikus regény volt, amit jó ideje olvastam már. Egyszerűen minden megvolt benne, és pont a kellő mértékben, amire szüksége van ennek a műfajnak a kedvelőjének.
A szereplők bájosak, szerethetőek, és bár maga a történet már ismerős, hisz 88 ezren írták már meg A rút kiskacsa történetét, Sarah Maclean mégis újat tudott mutatni.

Lady Calpurnia hihetetlenül bájos karakter. Tény és való, hogy egyszerűen elképzelni nem tudtam őt milyen is lehet, mert bár többször van arra említés, hogy nem épp a külsejével hódít, de a személyisége a hangsúlyosabb és ez teszi igazán szerethetővé. Az írónő rajta keresztül mutatta be, hogy nem a külsőség a fontos, hanem a belső érték, és igazán az tesz mindenkit széppé és varázslatossá.
Gabriel pedig az ilyen romantikus történetekben már megszokott karakter. Vonzó, gazdag, minden nő álma és naná, hogy ha tetszik neki, ha nem, bizony beleszeret a szürke egérkébe. Persze az ehhez vezető út egyáltalán nem zökkenőmentes, na de pont ezzel érte el az írónő, hogy a történetének egy oldalát se untam, hanem szívem szerint faltam volna.

Lady Calpurnia 28 éves és vénkisasszony. Hiába művelt, kedves, szórakoztató, csak olyan férfiak legyeskedtek eddig körülötte, akik inkább a vagyonára vágytak, mint sem rá. Calpurnia viszont romantikus lélek, vágyik a szerelemre, a szerelmi házasságra, így inkább választotta a vénlányságot, mint a boldogtalan házasságot. Beletörődött sorsába, de eljön az a pillanat amikor úgy érzi, hogy nincs már veszíteni valója, miért is ne tehetne meg olyan dolgokat, melyekre igazán vágyik? Így létrehoz egy listát, 9 ponttal, melyen persze csupa olyan dolog szerepel, melyet egy előkelő hölgy nem tehetne meg. Na de Calpurnia nem táncol vissza, elkezdi pontról pontra való váltani az álmait, ezzel pedig felhívni magára annak a férfinak a figyelmét, akiért már 10 éve epekedik a szíve. ...

Kellemes az évődés a főszereplők között, a romantika egyáltalán nem csöpögős, aki kedveli az erotikusabb leírásokat, az megkapja, de nem átesve a ló túloldalára. És ami a történet egyik legnagyobb plusz pontja, az a kellemes humor, ami nagyon feldobta a kötetet.

Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek ezt a könyvet! :o)
_________________________

Eredeti címe: Nine Rules to Break When Romancing a Rake (2010.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 496
Sorozat: Love By Numbers #1
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem:

2014. október 11., szombat

Rövid szösz az elmúlt időszakban olvasott könyveimről

Niki október 11, 2014 2 Hozzászólás

Én tényleg próbáltam nekiállni hosszabb bejegyzésnek is, külön-külön taglalva az olvasmányélményeimet, de egyszerűen most a rövid szöszös bejegyzéses időszakaimat élem, így most egy egyveleggel jelentkezem, viszont ígérem, hogy igyekszem visszarázódni egyrészt a rendszeres jelentkezésbe, másrészt a hosszabb értékelésekbe. ;o)

Az elmúlt hónapokban olvasási, majd blogolási válságban szenvedtem, ami végre úgy tűnik, kezd tovaszállni.
Kezdetben egyszerűen egy könyv se tudott lekötni. Pedig olvasni szerettem volna, sőt, vágytam arra, hogy magába tudjon szippantani egy-egy történet, de egyszerűen nem jártam sikerrel. Nekikezdtem ennek, nekikezdtem annak, de nagyon hamar azon kaptam magamat, hogy azt se tudom miről olvasok, sőt, nem is olvasok, csak bámulom az adott oldalt, a gondolataim pedig teljesen máshol járnak. Bevallom, hogy amilyen könyvmoly voltam, annyira könyvkerülő lettem. Hónapok teltek el úgy, hogy könyvet se vettem a kezembe.
Aztán kezdett visszajönni a kedv, és örültem annak, hogy végre be is tudok fejezni egy-egy olvasmányt. Viszont jött az újabb probléma, egyszerűen nem akartam írni róluk, nem születtek komolyabb méretű gondolatok a fejemben az adott olvasmányról. Egyszerűen csak nyugtáztam a végén, hogy ez jó, avagy sz.r volt és ennyi.
Most ott tartok, hogy írni szeretnék, szeretnék visszatérni a blogéletbe, de hosszabb elmélkedés még mindig nem megy. Nincs hozzá kedvem. Így amíg visszarázódom, be kell érnetek a rövidebb szöszökkel. Remélem, hogy azért ezeket is szívesen fogjátok olvasni. ;o)

Nézzük akkor, hogy miket olvastam az elmúlt időszakban, melyekről nem írtam még az oldalon:

Hű, nagyon nagy bajban vagyok a Szerelmi csatározások sorozat második részével, a Beteljesült vágyakkal.
A sorozat nem volt ismeretlen előttem, pont ezért is emeltem le a polcról, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Tudtam, hogy történelmi romantikus lesz, kellemesen fog izzani a szenvedély, egyszerű történet lesz, a hangulatomhoz is pont illett, ilyen történetre volt szükségem. Mi is a baj akkor? Az, hogy eltelt jó pár hét és fogalmam sincs, hogy miről szólt a könyv. Olyan szinten nincs, hogy úgy kellett a fülszöveget átolvasnom, mielőtt beillesztettem, mert semmit se tudtam feleleveníteni belőle, pedig eskü, hogy olvastam. :oP Sőt, tudom, mert az érzés megmaradt, hogy nem volt rossz, bár annyira elájulva se voltam tőle, de ne kérdezzetek, hogy mi is volt a problémám, mert arra sem tudnék válaszolni már, hogy miről szólt, hát még erre a kérdésre.
Ezek alapján túl mély nyomot nem hagyott bennem. Egyszer jó volt, elment, gyorsan felejthető. Legalábbis számomra.

"Roslyn Loring úgy akar férjhez menni, hogy képes legyen előbb magába bolondítani a jövendőbelijét. Csakhogy nem tudja, hogyan kell boldoggá és bolonddá tenni egy férfit. Kiszemeli ezért a hírhedt nőcsábászt és agglegényt, Derw Moncriefet, hogy tanítsa meg neki a szerelmi csábítás fortélyait… A hercegről az a hír járja, hogy ő London legcsodálatosabb szeretője. A férfi elkezdi tanítani a lányt a szerelemre, a testi gyönyörök élvezetére. Egy felejthetetlenül forró és szenvedélyes éjszaka után a pajzán tanítómester és Roslyn rádöbben arra, hogy a lecke a gyönyörről milyen könnyedén válik igazi szívszerelemmé…"

Ezt követően pedig rákattantam újra a Könyvmolyképző Kiadó ilyen-olyan pöttyös könyveire, kisebb-nagyobb sikerekkel.

Kezdtem a sort az Elválaszt az idővel.

"Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
Anna és Bennett normál körülmények között sosem találkozott volna: a lány 1995-ben él Chicagóban, míg a fiú 2012-ben San Franciscóban. Csakhogy Bennettnek megvan az a különleges képessége, hogy átutazzon időn és téren; így keveredik Anna életébe, és vele együtt a kalandok és lehetőségek egészen új világa tárul fel a lány előtt.
Ahogy azonban a kapcsolatuk egyre jobban elmélyül, szembe kell nézniük a valósággal: az idő bármikor visszaszólíthatja Bennettet oda, ahová tartozik. Annál is inkább, mert egy váratlan tragédia hirtelen mindet megkérdőjelez, amiben addig hittek, Anna és Bennett pedig arra kényszerül, hogy az idővel versenyt futva feltegye magának a kérdést: vajon meddig lesznek képesek feszegetni a sors határait? Milyen áldozatokat kell hozniuk, hogy együtt maradhassanak? És a legfontosabb: szerelmük vajon kiállja-e az idő próbáját?
Az Elválaszt az idő friss, izgalmas és nagyon romantikus. Lenyűgöző és ígéretes bemutatkozó regény az ifjúsági irodalom egy nem mindennapi, új egyéniségétől."

Nem volt rossz egyáltalán, de b.sszus, jobbra számítottam, ez van. Kellemes volt, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, de valamiért újra hiányérzetem maradt. Úgy érzem, hogy bár az alapötletet kismillióan megírták már, átszőtték a saját verziójukra -legyen szó akár az Időutazó feleségéről, vagy épp Musso történeteiről-, jobbat is össze lehetett volna hozni.
Hangsúlyozom, hogy kellemes történet, egyszerű, már az elejétől kezdve ért mindent az olvasó, túl nagy meglepetés nem éri az oldalakkal való haladás során, de sokat azért senki se várjon tőle.

Ezt követően folytattam a sort a Szeretni bolondulásiggal. Megmondom őszintén, ez volt az a könyv, ami már akkor se tett rám nagy hatást, amikor még csak a várható megjelenések közt volt. Nyugtáztam, hogy jönni fog, de túlzottan nem lelkesedtem be. Viszont a megjelenése után sorra botlottam bele ,jó véleményekbe róla, így bevallom, hogy ezek hatással voltak rám, és én is nekiálltam. Véleményem?
Röviden annyi, hogy elolvastam. Ennyi. Eltelt pár nap és azt se tudom már lényegében, hogy miről szólt. :o( Pedig a memóriámmal semmi probléma nem lett az eltelt hónapok alatt, egyszerűen csak nem gyakorolt rám semmilyen hatást. Tipikusan az az eset amikor nyugtázza az olvasó, hogy "na igen, ez is megvolt és ennyi".
El fogom-e olvasni a folytatást? Őszintén? Kétlem. Legalább lehetett volna benne több titokzatosság, már az elején tudni lehet mindent, és emiatt baromi csalódott voltam.

"A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül."

Újabb Könyvmolyképzős könyvvel folytattam a sort, és hát ez sem az én könyvem volt, pedig ennek kimondottan vártam a megjelenését és sokat vártam tőle. Ez pedig A rossz lányok nem halnak meg.
Egész végig miközben olvastam, egy másik könyv járt a fejemben, amire nagyon emlékeztetett, de a címét ne kérdezzétek, mert totál nem ugrik be. (Ezek után már le nem mosom magamról, hogy feledékeny lettem, tudom.) :oP Lényeg a lényeg, hogy másra számítottam. A feszültség jó volt benne, bár lehetett volna erősebb, de akkor is a fene essen bele, itt is hiányérzetem maradt, és a vége felé bizony kicsit nyögve-nyelősen olvastam már, hogy érjek már a végére.
A karakterábrázolás se sikerült a legjobban, gyenge szereplők voltak, nem tudtam őket elképzelni, az érzelmek sehogy se jöttek át, a romantikával való próbálkozás pedig siralmas volt, semmilyen romantikus fíling nincs ebben a történetben, csak lenni akar.
Nem tipikusan az a könyv, amit olvasásra ajánlanék, inkább az, amire azt mondanám, hogyha nincs más, akkor essetek neki.

"A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?"

De hogy senki se mondhassa, hogy "rászálltam" a Könyvmolyképzős könyvekre, megsúgom, hogy jelenleg is ilyet olvasok, és tetszik. ;o)

2014. szeptember 4., csütörtök

Julia Quinn: Esküvő lesz

Niki szeptember 04, 2014 4 Hozzászólás

Bridgerton család #8

Ó, hogy én mennyire szeretem Quinn stílusát! Az tény és való, hogyha egyhuzamban falok be tőle több kötetet, akkor csömöröm lesz a habos-babos stílusától, hiába humoros és kellemes, de azt el kell ismernem, hogyha ilyen történetre vágyom, akkor egyből az írónő jut eszembe és ez a sorozata. És hát igen, már nagyon a vége felé közeledek, az Esküvő lesszel kipipálhatom a Bridgerton család 8. kötetét.

Ebben a részben a legkisebb fiú került sorra, Gregory. Az előző kötetek alapján a fiú nagyon mély nyomot nem hagyott bennem, így akkora lázzal nem estem neki a történetének, de egészen kellemes, olvasmányos és persze humoros volt. Quinn ilyen téren szerintem utánozhatatlan, az eddigi tapasztalataim alapján.
Magáról a romantikus szálról sokat írni nem akarok, meg valahogy hiába jött vissza az olvasási kedvem, az írási kedvem még nem az igazi -hosszan valahogy nem tudok még írni-, így be kell érnetek egy nagyon rövid ajánlással: aki szereti a történelmi, habos-babos romantikus történeteket, kellemes humorral megírva, az semmiképp se hagyja ki a Bridgerton család sorozatot! Aki pedig már a 8. rész elolvasása előtt áll, nehogy nekem abbahagyja a sorozatot! ;o) Nem a legjobb kötet, de vétek lenne itt abbahagyni vagy épp kihagyni, szóval hajrá. ;o)
_________________
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2011.)
Oldalszám: 424
Ára: 2290
Sorozat: Bridgerton család 2.
Forrás: saját
Értékelésem: ****

2014. augusztus 29., péntek

Susan Donovan: A kitartott nő

Niki augusztus 29, 2014 0 Hozzászólás

Komolyan, ne kérdezzétek miért vettem meg ezt a könyvet anno, tán valamilyen akció vonzhatott, de magam se értem így visszagondolva. Nyilván úgy gondoltam, hogy szórakoztatóan romantikus, hamupipőkés történethez lesz majd szerencsém ha elolvasom, és hát ... na igen.

Adva van egy 30-as egyedülálló családanya, 3 gyerekkel, lelépett férjjel, lestrapált élettel. Egy fodrászatban dolgozik, próbál lavírozni a gyerekek és a munkahelye között, kisebb-nagyobb sikerrel.
Jack az ilyen történetek többségében megismert főszereplő férfi karakter. Szexis, gazdag, szépfiú. 30-as, aki élvezi az életet és esze ágában sincs lekötnie magát. Igen ám, de pályázik a szenátori címre, és ekkor a kampánymenedzsere előrukkol a hatalmas ötlettel: szükség van egy átlagos nőre mellé, és akkor nyerhet. Gondolom kitaláltátok, ez az átlagos nő lenne az egyedülálló anyukánk, Sam.
Eddig minden szép és jó, ott a lehetőség a történetben. Naná, hogy a szereplők közt izzik a levegő, nem sokáig várunk az első forróbb jelenetre sem. És itt jön a bökkenő, amikor is valami nagyon elcsúszott az írónő tollával, mert hibákat hibákra halmozott.

Eddig a stílus teljesen befogadható volt, de bejött a szövegkörnyezetbe a furán oda nem illő vulgaritás.
Majd olyan fordulatok történtek, melyek annyira elcsépeltek már, hogy ettől siralmassá vált az egész.
A történet 1/3 egész jó volt, de utána nagyon leszálló ágba ereszkedett az egész.
Nincs azzal baj, hogy tucattörténet, attól még lehetne jó és izgalmas, csak pusztán jobban kellett volna megírni. Így felejtős, 1X olvashatós és teljes áron nagyon NEM megvevős kötet.
_____________________
Eredeti címe: The Kept Woman (2006.)
Kiadta: Kelly Kiadó (2008.)
Oldalszám: 286
Ára: 2980 Ft
Forrás: saját
Értékelésem: **

2014. augusztus 15., péntek

Katherine Webb: Homály

Niki augusztus 15, 2014 0 Hozzászólás

Negyedjére is megrendezte Lobo a várólista csökkentést, én pedig nem maradhattam ki belőle. ;o) Most pedig jövök is, a harmadik olvasott könyvemmel a listámról.

Fülszöveg: "Egy ismeretlen, első világháborúban elhunyt katona holttestére bukkannak Belgiumban. A férfinál két drámai hangvételű levelet találnak egy Hester Canning nevű asszonytól, amelyek felkeltik Leah, a szabadúszó újságíró érdeklődését. A lány elhatározza, hogy kideríti a halott férfi személyazonosságát, és felfedi a levelek mögött húzódó történetet. A nyomozás szálai egy vidéki parókiára vezetnek, 1911-be. A kutatás során Leah egyre jobban megismeri a történések középpontjában álló fiatal és naiv Hestert, akinek a nyugodt életét fenekestül felforgatja egy váratlan vendég érkezése. A megnyerő és jóképű Robin Durrant, az okkult tudományok szakértője azért érkezik a faluba, hogy tanulmányozza a környék szellemi lényeinek az életét, és örök halhatatlanságra tegyen szert azzal, hogy lefotózza őket. Célja elérése érdekében semmitől sem riad vissza, még a csalástól sem. Hester a Robin iránt érzett vonzalom és gyűlölet között vergődik, és egyre jobban eltávolodik lelkész férjétől, bár próbálja megérteni a férfi újkeletű lelkesedését az okkultizmus és furcsa rajongását Robin iránt. Miközben Leah szép lassan felfejti, mi is történt azon a forró, fülledt nyáron, egy rég eltemetett titokra és egy sötét bűnre bukkan. - Katherine Webb (Örökség) legújabb regénye egy asszony története, aki egy titkokkal és szenvedéllyel teli világban próbálja megtalálni a boldogságot."

Miért került fel a Homály a listára?: Többnyire pozitív értékelésekbe botlottam bele a könyvről, és ez felkeltette a figyelmemet. Másrészt érdekelnek a világháborús történetek.

Mire számítottam a könyv elolvasása előtt?: Könnyed romantikára, egy elfeledett titokra és világháborús élményekre.

És mit kaptam?: Az első oldalaktól kezdve magával sodort a történet, és nagyon sajnáltam, hogy nem volt arra lehetőségem, hogy hamarabb végezzek vele, mint ahogy.
Két idősíkban játszódik, hol 1911-ben, amikor is felbukkan Robin Hesterék otthonában és ezzel felbolygat mindent, hol 2011-ben, amikor Leah nyomozni kezd a megtalált levelek után, a szálak pedig 1911-be vezetnek. A múltban még van egy mellékszál, Hesterék szolgálólányának története, aki nyilván azért kapott nagyobb szerepet, mert valamilyen szinten köze lesz a történtekhez.

Mi az, ami tetszett a történetben?: Lényegében minden. Bár, tán a vége felé nagyobb "ütésre" számítottam volna.

Mi az, ami nem tetszett a történetben?: Kicsit kiszámítható, és emiatt veszített a maximális érdekességéből.

Összességében milyen a Homály?: Kellemes, könnyed, kiszámítható olvasmány. Maga a világháború olyan értelemben szerepet nem nagyon kap.
_______________

Eredeti címe: The Unseen (2011)

Kiadta: General Press Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám:430
Ára: 3900
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

3/12

2014. augusztus 11., hétfő

Margóra: Louisa Young- Drágám, tudatom veled...

Niki augusztus 11, 2014 0 Hozzászólás

A Margóra kimondottan rövid szöszös bejegyzés! Nem tartalmaz bemutatást, hosszabb értékelést, csak pár soros véleményt.

Eredeti címe: My Dear I Wanted to Tell You (2011.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám:428
Ára: 3499
Forrás: a Könyvfalók blogon keresztül, a Bookandwalk.hu-tól

Fülszöveg: Tudatom veled, még mielőtt táviratot kapnál, hogy augusztus 21-én beutaltak a 36-os számú tábori kórházba egy kis sebesüléssel...
Most kényelmesen fekszem az ágyban, és a legjobb sebészek meg ápolónők megteszik értem mindazt, amire szükségem van.
Majd írok, hogy miként boldogulok, de innen már nem, mert arra számítok, hogy rövidesen elhagyom a támaszpontot.
Szeretettel,
Riley Purefroy

1917 augusztusa
Egy levél, két szerelmes, egy borzasztó hazugság.
Háborúban mindig az igazság az első áldozat...

A véleményem tömören:

kattintásra megnő!

2014. június 15., vasárnap

Margóra: Katy Evans: Real- Valós / Tracey Graves Gravis: Kötelék

Niki június 15, 2014 4 Hozzászólás

Tudom-tudom, már megint nagyon eltűntem, de még minden a szokásos. Olvasni olvasok, de leülni és írni, sem az időm nem engedi, sem az energiám, de bízom abban, hogy hamarosan vissza tudok majd térni, legalább feleannyi lendülettel, mint február előtt. ;o)
Most viszont összerinttyentek egy rövid kis szöszt a legutolsó olvasott két könyvemről.

Kezdtem az egészet a Valóssal. Miért is vettem kézbe? Megmondom teljesen őszintén, ahogy olvasgattam mások véleményeit, annyira negatív visszhangot kapott szerencsétlen könyv, hogy tudni akartam tényleg olyan katasztrófa-e. Na meg tán valahol bíztam abban, hátha felráz és kedvet kapok a róla való íráshoz.
Szóval katasztrófára számítottam és arra, hogy a végén fél, max két csillagot adok majd neki az értékelésnél. Hármat kapott, pedig nem indult jól a kapcsolatunk. Egyáltalán nem tökéletes a kötet, meg az elején totál olyan, mintha a Gyönyörű sorscsapás koppintása lenne, nagyon sok a közös elem, meg bele lehet kötni a karakterekbe, az eseménybe, meg sok egyébbe, mégis összességében azt kell mondanom, hogy a műfajában nem katasztrófa történet, közepes. Elolvastam, nem volt rossz, nem vertem a fejemet a falba, azt viszont elismerem, hogyha fel kéne idéznem totál az eseményeket, hát akkor bajban lennék vele, vagyis felejtős a történet. Egyszer olvashatós olvasmány, amiben van aztán minden. Bunyó, erőszak, szex, gyengébb karakterek, néhány furcsaság, de azért nem egy Blackstone-affér szerencsére. :oP

A Köteléknek pedig pont azért álltam neki, mert olyan sok pozitív véleményt olvastam róla. Kíváncsi voltam arra, én is odáig leszek-e érte, mint sokan mások.
A történetet már vagy ismeritek, vagy nem, röviden olyan, mint A kék lagúna. Tudjátok, az az 1980-as film, amiben Brooke Shields feltűnt. Csak ebben nem gyerekként kerülnek a partra a szereplőink, hanem már felnőttként/majdnem felnőttként, és megvan benne a csavar, hogy nem egy idősek, ugyanis a női főszereplőnk 30 éves, míg a férfi 17. De persze ahogy sejteni lehet, az idő és a magány összehozza majd őket. A kérdés az, hogy amikor megmenekülnek, akkor a társadalom hogyan fogadja majd a kapcsolatukat, és egyáltalán hogyan tudnak túlélni?
A történet nagyon olvasmányos és érdekes volt, az első oldalaktól kezdve magával sodort. Nem a letehetetlen kategória, de akkor is öt csillagos, és bátran ajánlom a figyelmetekbe, ha tökéletes kikapcsolódásra vágytok. :o)

2014. június 2., hétfő

Shannon Hale: Austenland- Vakáció Mr. Darcyval

Niki június 02, 2014 0 Hozzászólás

Austenland #1

Szerintem nincs olyan romantikus lelkületű női olvasó, aki ne lenne oda a Büszkeség és balítéletért, illetve ne csorgatta volna a nyálát a BBC-s minisorozatot látva. Ugye, hogy ugye? ;o) Én nem csinálok belőle nagy titkot (nem rejtem sem a könyvet, sem a DVD-t a virágcserépbe- érti, akinek értenie kell majd), hogy úgy a könyvet, mint a BBC-s verziót nagyon szeretem. Persze jöhetne a kérdés, hogy miért is? Közel sem tartom Mr. Darcyt a tökéletes férfinak, számomra elég unalmas pasi lenne a valóságban, és halálra unnám magamat mellette, de mégis van valami elbűvölően romantikus abban, ahogy a két főszereplő egymásra talált. Olyan habos-babos, csöpögősen romantikus, amire visszaemlékezni annyira léleksimogató. Egy olyan kor, ahol a nemek nem cserélődtek még fel, ahol a nő nő volt, a férfi férfi, ahol nem ment mindenki azonnal szobára, ahol érték volt az őszinte érzelem, a tisztelet és a becsület. Tán leginkább ennek a kornak a hangulata adja a Büszkeség és balítélet igazi varázsát.

"Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira. Talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált vakációt egy angliai üdülőhelyen, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség-korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez az alámerülés a hamis austeni világban elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról ezt a megszállottságáot? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
Ez a történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Autentikus könyvével Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót."

Mire számítottam amikor nekikezdtem az Austenland olvasásának? Egy csajos, tingli-tangli történetre, amiben igazán semmi extra sincs, csak bájos, aranyos és kikapcsol arra a pár napra, amíg végzem vele. Így történt-e? Igen, maximálisan. Az kicsit más tészta, hogy néha nem csak kikapcsolt, de majdnem álomba is ringatott.

Jane tipikusan egy álmodozó harmincas nő, aki nagyon szerencsétlen a szerelemben. Vagy tán jobban mondva nem az, egyszerűen csak a sors mindig rossz pasikat irányított az útjába, és nem épp azt, akit igazán kellett volna. Na de egyszer minden zsák megtalálja a maga foltját, így vele is így lesz. És vajon hol találhatna rá a nagy szerelemre egy Büszkeség és balítélet imádó, ha nem egy olyan helyen, ami erre a történetre épül?
A fiatal nő egy örökség révén felkerekedik, hogy három hétre egy másik korban élhessen. Nem mondom, hogy nem volt néhol fura nekem, hogy vannak akik képesek azért fizetni, hogy három hétig színészek vegyék körül, akik eljátsszák, hogy a XIX. század elején élnek, hogy udvarolnak nekik, hogy az ötven éves nő is csak húsz ebben a "mesében", na de ez van. Végülis néha tán jó lenne így kiszakadni a mókuskerékből, és ha még csak színészekkel is, de részt venni egy ilyen kalandban, bár számomra ez már nagyon sok lenne.

De akkor térjünk ki a történet kulcsfontosságú elemére, a romantikus szálra. Ez az, amivel nagyon nem voltam elégedett, pedig hát pont ezzel kellett volna.

"A vénlány csak egy régies kifejezés a karrierista nőre."

Ahogy előre számítani lehet rá, feltűnik a színen Jane Mr. Darcyja. Az egy dolog, hogy a pasi olyan szinten nem mozgatta meg az olvasói fantáziámat, mint egy rakás ebihal, de erre a főszereplő nőnk elkezd valaki máshoz vonzódni. Ez még tetszett is, de aztán a végére az írónő itt csavart, ott csavart, az olvasó már azt se tudja ki kivel van, meg mi a valódi és mi nem, és persze jön a boldog vég. Hogy kivel? Megmondom őszintén, nagyon nem azzal, akivel én kevertem volna a szálakat az írónő helyében. És miért nem? Egyszerűen azért, mert túl kiszámítható lett a történet, ettől pedig elég uncsi.

Milyen is összességében az Austenland? Nos, kellemesnek kellemes csajos regény, de kellett volna bele valami változatosság, mert elég kiszámítható. A szerelmi szál meg semmilyen, az érzelmek annyira se jöttek át, mint a XIX. századi történetekben, pedig ott aztán visszafogják magukat elég rendesen Austen szereplői. Valahogy a főszereplők közti "viták" se voltak tele tűzzel, élettel, szenvedéllyel, mint Austennél. Egyszerűen nem más az Austenland, mint a Büszkeség és balítélet felfrissített verziója, de korántsem akkora hatást ért el nálam, mint Austen. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a Büszkeség és balítélet rajongói ne hagyják ki, és azok is bátran tegyenek vele próbát, akik egy kis könnyed, habos-babos sztorira vágynak. Egyszer olvasós, de kellemes.
__________________

Eredeti címe: Austenland (2007.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Ára: 2499
Sorozat: Austenland #1
Forrás: kiadó
Értékelésem:
****

2014. május 22., csütörtök

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

Niki május 22, 2014 0 Hozzászólás

Nagyon örültem a hírnek, amikor megtudhattuk a Kiadó FB oldalán, hogy várható ennek a novellának a hazai megjelenése is. Igaz, nem törtem magamat azért, hogy olvashassam, meg nem kapartam a falat érte, ennek ellenére kellemes borzongás futott végig rajtam, amikor végre kézbe vehettem.

"Tudjátok, hogy Abby Abernathy váratlanul Mrs. Maddox lett. De mi húzódik meg a nagy esemény hátterében?

Miért kérte meg Abby Travis kezét?
Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt?
Hol töltötték a nászéjszakájukat?
Ki tudott még az eseményről és ő miért nem árulta el senkinek?

Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő viharos történetében, és mint a nagyszerű történetekre, erre is érdemes volt várni!"

Már eleve a címe, meg hogy a lagziról fog szólni, már ezeknek örültem. És mit érzek így a végeztével? Nos, egyértelműen így kerek a történet, vagyis valamilyen szinten szükség volt a megírására, de azért egyáltalán nem vagyok elájulva. Jó volt, egyszer elolvashatós -bár jobban belegondolva, az előző két rész se kimondottan többször olvasós nekem-, de számomra néhol unalmas volt már. Húzta, húzta az írónő, de többször éreztem azt, bárcsak gyorsabban lezavarta volna az egészet, vagy belevett volna valami izgisességet az esküvő okán kívül, csak valami történne már. Vagy csak egyszerűen nem így képzeltem el a nagy napjukat, ki tudja.

"Az igazi házasság jóval az esküvő előtt kezdődik."

A lényeg a lényeg, ne hagyják ki azok, akik olvasták a Gyönyörű sorscsapást és a Veszedelmes sorcsapást is, mert így kerek Abby és Travis története.
_____________________

Eredeti címe: A Beautiful Wedding (2013.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 156
Ára: 2499
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
****

2014. május 19., hétfő

John Green: Csillagainkban a hiba

Niki május 19, 2014 5 Hozzászólás

Tudtam, hogy fájni fog, már azelőtt, hogy nekikezdtem volna. De miért is vettem akkor kézbe? Tán pont a fájdalomért.

"Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?"

Az édesapám öt hónapja halt meg, ... tüdőrákban. Túl voltunk a kemoterápián, kezeléseken, tűszúrásokon, kórházi befekvéseken, a szeméből lassan kihunyó lángon, a fájdalmakon, és azon amikor tudjuk, hogy közeledik az út vége. Ami aztán hirtelen, váratlanul csapot le ránk, megfosztva mindannyiunkat a búcsú lehetőségétől.
A könyv főszereplője a tizenéves Hazel, akinek szintén nem működik úgy a tüdeje, ahogy kéne. Amikor róla olvastam, a tüneteiről, az érzelmeiről, a gondolatairól, sokszor az apukámat láttam magam előtt, vagy épp a többi ilyen beteget a kórház folyosóin. Újra éltem azt a kevesebb, mint egy évet, minden egyes pillanatával.
Én voltam a könyvet olvasva Hazel édesanyja.
Én voltam, amikor az anyuka azt mondja neki, hogy a halála után is az édesanyja marad, csak az én könnyeim azért patakzottak, mert én az édesapám lánya maradtam a halála után, és maradok is életem végéig. A halállal nem szűnnek meg ezek a kapcsok.

"Azt mondod nem vagy különleges, mert a világ nem tud rólad, de ezzel megsértesz engem. Én tudok rólad."

Nem lehet leírni azt a fájdalmat, amit az olvasása közben éreztem. A feltörő emlékeket, a bevillanó pillanatokat, amik miatt néhol hol mosolyogtam, de többnyire sírtam.

"Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek, így hát tudtam, mit csinál Augustus. Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba. Azt mondjuk magunknak, hogy ha sírni látnak bennünket, az fájni fog nekik, úgyhogy csak a Bánatot jelentjük majd az életükben, márpedig nem szabad egy merő bánatnak lennünk, így hát nem sírunk, hanem mindezt végigmondjuk magunknak, miközben a mennyezetet bámuljuk, azután nyelünk, noha a torkunk nem akar engedelmeskedni, ránézünk arra, aki szeret minket, és mosolygunk."

Rég sírtam ennyit egy könyvön. Sebeket tépett fel, újra megsebzett, elvéreztetett, belehaltam, de aztán feltámadtam. És ezt köszönöm. ...

De ha próbálok elvonatkoztatni az érzelmeimtől, akkor mélyen belül érzem, hogy bár öt csillagot adok rá, de valahogy még sem öt csillagos, csak az emlékeim pontozzák fel, úgy egy csillaggal.
A vége pedig, tán így volt jó, de hiányérzetem maradt. Először azt hittem, hogy oldalakat hagytak ki véletlenül, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, tényleg így lett vége, tényleg ennyi volt. ... De ki szeret búcsúzkodni?
________________

Eredeti címe: The Fault in Our Stars (2012.)
Kiadta: GABO Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 296
Ára: 2990
Forrás: saját
Értékelésem:
*****