Follow Us @nikikonyvesem

2018. január 18., csütörtök

Fiona Gibson: Anya ​randizni kezd

Eredeti címe: Take Mum Out
Kiadta: Lettero (2017.)
Oldalszám: 400
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Újabb olyan történet, ami csak azért landolt a kosaramban a könyvtárban, mert a borítója totál megvett magának. Eleve a címe, hogy Anya randizni kezd, nem kicsit felkeltette az érdeklődésemet - no nem azért, mert én is randizni szeretnék, egy pár hónapos csecsemővel az oldalamon vagy a hátamon amúgy is elég érdekes lenne -, aztán a "hangosan röhögős, mégis szívhez szóló" The Daily Mail ajánlás, meg maga a borító egyszerűsége, lazasága, ugyanakkor bohósága is ... na mindegy, szóval olvasni akartam, megvett magának. Meg eszembe jutott az is, amikor én voltam hasonló szituációban, kezdhettem újra randizni tizenakárhány év után, egy kisgyerekkel a nyomomban. Hát igen, azt hittem, hogy Alice közel fog kerülni hozzám, hisz hasonló szituban voltam egykor én is.  Egy nagyon vicces Bridget Jonesos sztorira számítottam. ... De sajnos annyira nem jött össze.

Alice 6 évvel ezelőtt elvált a férjétől és azóta egyedül neveli a fiait, akik mára felcseperedtek. Az egyik 13, a másik 16 éves. Közben a férjének lett új felesége, született egy kislánya, de Alice egyedül van még és ezen nem is próbál változtatni.
Aztán a barátnői gondolnak egy merészet, hogy most már elég volt, beújítanak neki valakit. Leszerveznek neki 3 randit, Alice pedig beleveti magát. Így találkozik egy kislányát egyedül nevelő fogorvossal, egy újságíróval és egy nála fiatalabb gyakornok sráccal. Végül ki mellett fog vajon kikötni?
Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által megosztott bejegyzés,
Hát megsúgom: egyik mellett sem. Jobban mondva a történet annyira nincs lezárva, ott van benne a kiskapu a végén, hogy lehet mégis csak alakulóban van valami az egyik pasival, de ez is inkább csak egy gondolat az olvasó fejében, mert az írónő konkrétan nem fejezte be ilyen téren a történetét. Ez pedig számomra hatalmas csalódás volt. Idegesítő számomra, hogy végigrágtam magamat ezen a majdnem 400 oldalon és Alice egyetlen nyomorult kapcsolatot se újított be rendesen. Szerintem joggal merülhetett fel bennem, hogy akkor mi a fészkes fene értelme is volt ennek a könyvnek a megírásának?

De nem csak ebben csalódtam hanem abban is, hogy egyáltalán nem volt hangosan röhögős fajta sztori. Konkrétan figyeltem, egyszer mosolyodtam el az olvasása közben. Amúgy meg nem volt humoros, inkább teljesen semleges. Annyi lehetőség lett volna ebben a történetben, de Gibsonnak nem sikerült összehoznia. Lehettek volna humoros jelenetek, melyek egyszerre tanulságosak, de szívet melengetőek is. Mondhatjuk, hogy próbálkozott ezekkel, de nem jött össze.

Senki se értse félre, végülis nem rossz. Olyan közepes sztori. Lagymatag, semmilyen, elolvasod, holnap azt se tudod miről szólt. Én többet vártam azért tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése