Follow Us @nikikonyvesem

2018. január 2., kedd

2017 legjobb és legrosszabb olvasmányai

Nem a legrosszabb, de nem is a legjobb évemet zártam 2017-ben.
Tudom, nem lóverseny, de látva, hogy 2011-ben 170 (!) könyvet olvastam el, a mostani 59 eléggé kevésnek tűnhet ehhez képest. Ugyanakkor meg többet olvastam, mint 2014-ben, akkor ugyanis 37-hez volt szerencsém.

Szóval 59 könyvet olvastam, összesen kb. 21.400 oldallal.
És lássuk akkor, hogy melyekhez volt szerencsém:


Nagyon jószívű voltam ám az idén, mert többnyire 5 és 4 csillagokat osztogattam, így annyira nem egyszerű kiosztani 3-3 könyv esetében a legjobb és a legrosszabb olvasmányok díját, de azért próbát teszek.

Az év legrosszabb olvasmányai

Kezdjük akkor a rosszakkal. Összesen 4 könyvet értékeltem 2 csillagra (1-et egyik se kapott. Jegyzet magamnak: lehetnék szőrös szívűbb.) és akkor ezek közül a TOP3 legrosszabb:

⒈ Charlie N. Holmberg: A papírmágus
Bejegyzésem róla
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mikor untam utoljára ennyire egy könyv olvasását. Szívem szerint félbehagytam volna vagy gyorsolvasással olvastam volna végig, ehelyett majdnem két hetet ültem a kétszáz oldal felett, holott kb. a fele idő alatt végeznem kellett volna. Vontatott és nagyon unalmas volt a történet. Látom a benne a lehetőséget, csak pusztán a megvalósítása valahogy nem jött össze. De mégis akkor miért nem hagytam félbe? Mert „imádok szenvedni”.
Tetszett és hatalmas lehetőségeket rejtett magában a papír mágia. Elképzelni, ahogy egy origami kutya csóválja a farkát a valóságban, hogy „élnek” az origamik, egyszerre rémisztő, varázslatos, hátborzongató, beszippantó. Rettentően lehetett volna élvezni ezt a világot egy jobban összehozott, jobban kidolgozott történeten keresztül.  

⒉ Lucinda Gray: Az aranykalitka
Bejegyzésem róla
Még a hazai megjelenése előtt futottam bele ebbe a könyvbe a külföldi blogokon és a borítója alapján azonnal szerelembe estem. Egyszerűen gyönyörű, kivételesen szép szerintem. 2016 májusában az egyik Kitekintőben igyekeztem is felhívni rá a figyelmet.
A fülszövege annyira már nem hozott lázba, de igen, azok közé tartozom akiket a szép borító vásárlásra tud ösztönözni és felkelti az érdeklődésemet a könyv irányába. Így hát beszereztem. … És nagyot csalódtam.
Kezdetben egész jól haladtam az olvasásával, volt benne valami, ami miatt olvastatta magát. De aztán kb. a felénél annyira unalmas és kiszámítható lett, hogy szinte alig-alig haladtam vele. Totál ki lehetett következtetni, hogy melyik szereplő mit fog lépni (így a nagy fordulat számomra inkább nevetséges volt, mint döbbenetes) és hogy igazán mi van a háttérben. Semmilyen meglepetést nem okozott a történet.
Az aranykalitka összességében egy kis semmiség. A külseje szép, a belseje üres. Egy semmi.  

⒊ Alex Rosenberg: A krakkói lány
Bejegyzésem róla
Ó, hogy én mennyire kíváncsi voltam erre a könyvre! Nagyon érdekelnek azok a történetek, melyek a II. világháborúban játszódnak és a fülszöveg alapján egy érdekes, izgalmas, történelmi szórakoztató regényre számítottam. És akkorát, de akkorát csalódtam! Mármint az stimmel, hogy az adott korban játszódik, csak az nem jött össze, hogy izgalmas és érdekes lenne.
Unalmas volt a történet, semmi izgalmat nem találtam benne.
Rita nem volt szimpatikus és nem tudott hozzám közel kerülni. Nem szorítottam a boldogságért, sőt vártam, hogy mikor érek a történet végére, mikor szabadulhatok már meg ettől az unalmas és valamilyen oknál fogva mindig szerencsés nőtől.
Ha egy izgalmas, pörgős, II. vgh. alatt játszódó történetet szeretnétek olvasni, akkor nem A krakkói lányt ajánlanám a figyelmetekbe.
De ha egy csordogáló eseményű, női sorsra vagytok kíváncsiak, ami ebben a történelmi korban játszódik, akkor már tudom a figyelmetekbe ajánlani, de akkor se jó szívvel. Biztos, hogy vannak ennél jobb hasonló kategóriájú történetek.  

Az év legjobb olvasmányai


Először azt hittem, hogy nehéz lesz TOP3 kedvenc könyvet kiválasztanom, ugyanis 20 könyvet értékeltem 5 csillagosra, de aztán eszembe jutott, hogy megnézem ezek közül mennyit kedvenceltem. És jött a megkönnyebbülés is, ugyanis pont 3 könyvet. 😀

⒈ Josh Malerman: Ház ​a tó mélyén 
Bejegyzésem róla
Újabb olyan könyv, amire még a hazai megjelenése előtt felfigyeltem.
Egy ház egy tó mélyén? Hogyan került oda? És egyáltalán miért? Természetesen én is titkokra számítottam, mint szerintem a legtöbb olvasó, aki nekikezd ennek a történetnek. Aztán amikor elolvastam az utolsó oldalt is, értetlenkedve láttam, hogy nincs több lap, nincs folytatás és maradt utána csak a fejvakarás. Mi volt ez? Hatalmas csalódást kellett volna éreznem, mert a történet végére semmi se tisztázódik le, nem került pont a mondat végére, de még se csalódást éreztem, hanem hatalmas izgalmat, mint amit végig a könyv olvasása során is.
Csak sodródunk ezzel a hihetetlenül izgalmas és rövid történettel, majd a végére kapunk egy akkora maflást, hogyha addig össze voltunk zavarodva, azután azt se fogjuk tudni merre van a jobb és a bal oldal.
Nagyon tetszett a történet annak ellenére, hogy megértem azokat is, akik az értékelésüknél a haragjuknak adnak hangot. Mert igen, összességében a sztori egy nagy semmi. De b.sszus, mégis van benne valami. A hangulata, a varázsa. Olvassátok el!  
 
⒉ Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​hét férje
Bejegyzésem róla
Szeptemberben figyeltem fel erre a könyvre a külföldi oldalakon.
Ami miatt nagyon kíváncsi lettem rá az nem csak amiatt volt, hogy többnyire nagyon pozitív értékelésekbe botlottam róla, hanem az is, hogy mindegyik értékelés annyira titokzatos volt. Szinte mindegyikben kitértek arra, hogy ez a könyv jóval több annál, mint amire az olvasó számítana a címének az elolvasása után. És hogy tényleg így van-e? Igen. Nem szégyellem bevallani, hogy bizony zokogtam a történet befejezte után.
Imádtam olvasni ezt a könyvet és nem titkolom, hogy Evelyn miatt. Taylor Jenkins Reid fantasztikus karaktert hozott létre. Egyszerűen a lapokon keresztül is éreztem az erejét és teljesen megbabonázott. Valamint nagyon tetszett, hogy Monique elkezdett fejlődni mellette.
Olvassátok el ezt a könyvet! Ne hagyjátok azt, hogy a címből kiindulva arra gondoljatok, hogy ez egy szirupos romantikus regény egy nőről és a hét férjéről. Mert az Evelyn hét férje több ennél. Jóval. Egy olvasmányos történet, fantasztikusan jól kidolgozott karakterekkel, izgalmas felépítéssel és titkokkal. 
 
Bejegyzésem róla- folyamatban
⒊ Marie Kondo: Tiszta ​öröm
Miután befejeztem a Rend a lelke mindennek-et, azonnal nekikezdtem ennek a könyvnek. Kondo felhívja a figyelmet arra, hogyha az olvasó nem olvasta az első könyvét, akkor kezdje azzal és csak utána folytassa a Tiszta örömmel, de szerintem senki se lesz kevesebb annál, ha egyből ezzel a könyvvel kezdi. Ugyanis az elején Kondo ugyanúgy kitér a módszere lényegére, mint a Rend a lelke mindennek esetében.
A Tiszta öröm sokkal kidolgozottabb, sokkal praktikusabb kötet, mint az előző volt, egyszerűen imádtam! Míg az első kötet nem volt rossz olvasmány, találtam benne pár érdekességet, ez a könyv teljesen beszippantott az elejétől a végéig. Nagyon tetszett, hogy illusztrálva van, hogy kitér a ruhák helytakarékos hajtogatására, nálam ez volt benne a legjobb. Bár ennél a gondolatnál tartva lehet, hogy tényleg célszerűbb az olvasást az első könyvvel kezdeni, mert a kettő kiegészíti egymást. Az első az elméletet nyújtja, alapot ad, míg ez a kötet már a megvalósításról szól. Hogyan hajtogassunk, hogyan rendszerezzünk, miket tartsunk meg és miket nem. Zseniális kötet!

2 megjegyzés:

zakkant írta...

Úh, Az aranykalitka nálam is a legrosszabb között volt, pedig olyan ígéretesnek nézett ki a borító. Most már tudom, hogy ez kevés egy jó sztorihoz. A ház a tó mélyén már egy ideje itt csücsül a polcomon, remélem, hogy nekem is tetszeni fog. A Tiszta öröm nekem is hasznos olvasmány volt, azóta is rendben áll a ruhásszekrényem, és ez elég durva, Marie Kondo elérte nálam ezt.

Grat az 59 könyvhöz, szép termés, főleg, hogy olvastál hosszú könyveket is (Outlander, Caraval). Hajrá a 2018-as évhez!

Niki írta...

Köszi! Erre az évre eggyel többet, 60-at terveztem be már csak azért is. Remélem sikerül. :)

Bízom abban, hogy A ház tó mélyén neked is tetszeni fog. Tudom, hogy sok olvasót a vége teljesen kiakaszt és emiatt kap rosszabb értékelést náluk, de nekem ettől függetlenül bejött. Valahogy ez a titokzatosságára feltette a pontot.