Follow Us @nikikonyvesem

2018. január 30., kedd

Angolul olvastam- Natasha Preston: Silence

Angolul megjelent: 2012.

Silence #1

Szkeptikusan kezdtem neki a történetnek, elolvasva a fülszövegét, mert már előre sejteni lehet, hogy mi történt a főszereplő lánnyal, így a történet túl sok meglepetést nem okozott. 

Oakley Farrell öt éves kora óta (tizenegy éve) nem beszél és senki se érti ennek az okát, mert szervi baj nem akadályozza ebben. Sejteni lehet, hogy valami baj történt a lánnyal, ami kiváltotta nála a „némaságot”, de senki se tudja, hogy mi az. 
Cole Benson a lány gyerekkori barátja, aki mindig Oakley mellett állt az elmúlt években, és ahogy ilyenkor sokszor lenni szokott, a gyermekkori barátság átváltozott szerelemmé. Cole maximálisan elfogadja a lányt olyannak amilyen, de nagyon szeretne neki segíteni. Egyedi módon kommunikálnak, majd eljön az a pillanat, amikor a lány megnyílik előtte és elmeséli, hogy miken ment keresztül. 

Ami pedig a nagy titkot illeti, egyáltalán nem nagy titok, mert tényleg már a fülszöveget elolvasva sejteni lehet, hogy szexuális zaklatás áldozata lett a lány. Már csak az a kérdés, hogy ki követte el, ez ad egy kis rejtélyt a történetben. 

Vegyesek az érzéseim a történettel kapcsolatban. Egyrészt úgy gondolom, hogy mivel egyre több szexuális zaklatás történik gyermekekkel szemben, igenis írni, olvasni, hallani kell róluk. A probléma az ezen a téren, hogy Natasha Preston nem nyújtott újdonságot a történetével és a tettessel kapcsolatban sem. 
Vagyis maga a történet fontos lenne. Lenne, ha nem próbált volna meg a new adult műfajában megszokott lelki mizériát a young adult műfajába átvinni. A Silence lényegében nem más, mint egy new adultnak készült young adult. A két főszereplő 16 és 18 évesek. Ott a lelki probléma, ami nagyon súlyos okot rejt, de igazán valahogy nem is ez tűnik hangsúlyosnak az olvasó szemében, hanem Oakley és Cole között kibontakozó szerelmi szál. 

És ha már szóba került a két főszereplő. Oakley egyáltalán nem volt szimpatikus. Természetesen nagyon sajnáltam, amiért keresztül kellett mennie mindazon amin keresztül ment, de mint karakter egyáltalán nem fogott meg. 
Cole szimpatikus karakter lehetne, mert nagyon aranyos ahogy viselkedik a lánnyal, kiáll mellette, megvédi. De néha ő meg átesett a ló túloldalára és csöpögőssé vált a szememben, ami meg kiakasztott. 
Az egyetlen igazán pozitív szereplő szerintem Oakley bátyja volt. Humoros, mókás, vidám szereplő és ez tetszett. Vagyis a cselekmény kiszámítható, nem nyújt semmi újdonságot a karakterek nagyon gyengék és nem szimpatikusak, valamint gyengén vannak kidolgozva is. Összességében nem egy izgalmas és fordulatos történet viszont ott van benne a DE, mert fontos témát dolgoz fel, csak nem jól sült el. Kicsit olyan semmilyen, gyerekes. Szerintem egy iskolás izgalmasabb fogalmazást tudna összehozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése