Follow Us @nikikonyvesem

2018. január 24., szerda

Mennyire változtatta meg a blog az életemet

Forrás
Ha visszapörgetem magam előtt az elmúlt nyolc évemet akkor azt kell mondanom, hogy hatalmas változás történt az életemben, de most fókuszáljunk csak azokra, melyek a blog miatt vannak.

Mint ahogy pl. ITT is említettem már, a blogot akkor kezdtem el vezetni, amikor a Nagy egy éves volt. Otthon ülő anyuka voltam, aki a napja jelentős részében egy babának gügyögött, felnőtt beszéddel nem is találkozott, max ha bekapcsolta a TV-t, kikapcsolódásképpen olvasott, netezett. Majd összehozva az olvasást és a netezést, létrejött a Könyvesem, ami üde folt lett az életemben. Egy új Világ tárult ki előttem.
Új embereket ismertem meg, egyfajta "célt" találtam az oldalban, ahogy nőtt a látogatottság, a rendszeres követők száma. "Szent küldetésként" tekintettem rá, hogy népszerűsítsem az olvasást, ajánljak könyveket ebben a rohanó Világban, ahol egyre kevesebben olvasnak.

Ahogy nőtt a rendszeres olvasók száma, úgy találtak meg a könyvkiadók, hazai szerzők illetve bátorkodtam én is felkeresni őket. Recenziós példányokat kaptam, ez pedig hatalmas büszkeséggel és boldogsággal töltött el. Visszajelzést kaptam arról, hogy amit csinálok, vannak akik szerint az jó. Nőtt a magabiztosságom. 

A magabiztosságom növekedésével sikerélményeim lettek a visszacsatolásoknak köszönhetően. Erre abban az élethelyzetben, amiben akkor éltem, nagyon nagy szükségem volt.

Mint ahogy említettem a fentebb belinkelt bejegyzésemben is, megtapasztalhattam a blogolás árnyoldalát is, ami egy nagyon komplex dolog, egy ördögi kör volt. A habzsolás, a látogatottság növelése, mindez pont a fentiek utáni vágy miatt: sikerélmény, magabiztosság. Mert ezekben akkor nem volt részem a magánéletemben, az oldalnak köszönhetően viszont megtaláltam itt. Lényegében szárnyaltam, de a mélybe is zuhantam az évek során.

Aztán jött a szünet, a csend, a pihenés, amikor sok minden átértékelődött az életemben, hatalmas változás állt be. Nem volt időm a blogra egyáltalán, nagyjából 2 évig. Míg addig sokszor kényszerből olvastam, hogy minél több bejegyzés legyen az oldalon és sokszor az olvasás nem nyújtotta már az örömöt és a kikapcsolódást, amikor eljött az ideje visszatérhettem úgy igazán a könyvekhez. Megtapasztalhattam, hogy milyen egy "függőséggel" szakítani.

Amikor elkezdtem újra vissza-visszatérni az oldalra meglepődve láttam, hogy a blog nem halt meg nélkülem. Igaz, nagyon lecsökkent a látogatottsága, de nem annyira, mint számítottam rá. Örömmel töltött el, hogy amin évekig "dolgoztam, küzdöttem", nélkülem is életképes és másoknak volt értelme benne.

Új "célt" találtam. Mint a főnix, visszatérni a hamuból. Szeretek küzdeni, dolgozni valamin és elérni a célomat. Boldogsággal töltött el, ahogy a visszatértem után visszatértek hozzám a rendszeres olvasók és a kiadóim is, illetve jöttek újak is.

Tanultam is az elmúlt évek hibáiból, melyeket igyekszem többet nem elkövetni. Igaz, a visszatértem annak köszönhető, ami anno nyolc éve elindította a Könyvesemet. Ugyanis újra itthon babázok. Lényegében a napjaim jelentős részében újra babának gügyögök és kikapcsolódásképpen olvasok, netezek, de mégis minden más, mint akkor volt. Eltelt nyolc év, mely alatt sok mindent megéltem. És már semmi sem lesz olyan, mint előtte volt.

2 megjegyzés:

  1. Szeretem az őszinteséged, ez annyira ritka manapság a blogosok körében! :) Én biztos, hogy visszajárok ezután is!

    VálaszTörlés