Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Ti kérdeztétek (96.)- Mi a kedvenc idézeted és miért épp erre esett a választásod?

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

"Mi a kedvenc idézeted és miért épp erre esett a választásod?"
(Zámbó Nikolett)

Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért nem konyvesem.blogspot.hu a blog webcíme, miért épp azajtom.blogspot.hu, aminek semmi köze a Könyvesem névhez. A webcím egy Coelho idézet adta ötletből ered.

"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."

Mindannyiunk életében vannak mélypontok. Néha pont akkor jön csőstül a baj, amikor amúgy is padlón vagyunk. Még ki se lábaltam az egyik sokkból, de padlóra küld a másik. Éreztétek már azt, hogy próbáltok felkelni a földről, de valami történik és visszanyom újra? Megfordult a fejetekben, hogy hagyjátok a fészkes fenében az egészet és inkább ott maradtok, mert onnan lejjebb már nincs, hacsak nem nyílik meg alattatok a föld? Én voltam már így. Nyalogattam a sebeimet, sirattam a múltat, amin változtatni már úgy se tudtam. Aztán belekapaszkodtam mindabba, amim van és felhúztam magamat. Volt, hogy állt ott valaki mellettem és tartotta a kezét, hogy bele tudjak kapaszkodni. Volt, hogy valaki segíteni szeretett volna, de tudtam, hogy ez az én harcom, a saját erőmből kell felállni, mert akkor nem fogok visszazuhanni. Mindig sikerült felállni. Volt, hogy remegtek a lábaim a tehertől és a félelemtől, hogy újra a földre zuhanok. Alig mertem lépni, lélegezni, de megpróbáltam. És ahogy teltek a napok, úgy erősödtem, léptem egyre bátrabban, végül megtanultam újra járni. Persze a félelem jó ideig bennem motoszkált, de ráébredtem arra visszanézve a múltat, hogy nem is vagyok olyan gyenge, mint amilyennek gondoltam magamat, hisz felálltam és tovább léptem.
Ezért fontos nekem a fenti idézet. Mert erő van benne. Tudom, hogy sokan nem szeretik Coelhot, mert igazából olyan okosságokat ír le, melyeket mindenki tud, de mégis vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor az okosságok elfogynak és csak a sötétség marad. Nekem az ilyen pillanatokban az ajtó ajtót nyitott.

0 megjegyzés: