Michael Robotham: Dédelgetett ​titkok

Eredeti címe: The Secrets She Keeps (2017.)

Kiadta: General Press (2018.)

Oldalszám: 390

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Hű, ez egy beteg sztori volt, de nagyon jó!

Mit meg nem tenne egy nő azért, hogy gyermeke legyen? És sokan mit nem, hogy ne legyen neki? De ebben a történetben inkább az első kérdés körül forog minden.
Agatha egy boltban dolgozik és az üvegen át szokta figyelni, ahogy egy kismamacsoport tagjai összegyűlnek, gyerekekről beszélgetnek, problémákról, örömökről. Az egyik kismamára különösen rákattan.
Meghan már a harmadik kisbabáját várja, akit viszont a férje nem akart. A nő szenved, megromlott a házassága és egy titkot is őriz magában.
Agatha folyamatosan egyre közelebb kerül Meghanhoz, ugyanis ördögi tervet eszel ki.

Sokkoló a történet és teljesen elképzelhető. Szerintem nincs határa annak, hogyha egy nő bekattan, mi mindenre képes lenne azért, hogy anyává válhasson. Sok könyv, film foglalkozott már ezzel az alapötlettel, de még se volt unalmas a történet.
Sajnáltam Agathat a múltja, a szenvedése miatt, de nyilván nem így kellett volna cselekednie, lett volna más út. Mindig van más lehetőség. Az ő karakterén keresztül nagyon jól láthatja az olvasó azt, hogy egy tönkretett gyerekkor, amikor a szülők nem állnak a gyerek mellett, mi mindent tud okozni a felnőtt életében majd. Sajnáltam az élete miatt, hogy ennyire kisiklott, tán ha a gyerekkorában tényleg segítenek neki, akkor minden másképp történt volna.
Sajnáltam Meghant is, hisz szörnyű érzés lehet, hogy újra babát vár, de a férje nem örül ennek. Aztán persze ami vele történt ... nos arra szavak sincsenek, miken mehetett keresztül.

A könyv nagyon olvasmányos, odaszegez a fotelhez, ágyhoz, ahol olvasod és letenni se akarod.
Nagyon tetszett a váltott nézőpont, mert így kellőképpen megismerhettük mind a két főszereplőt. Kivel mi történt a múltba, mi vezetett el odáig, hogy az történt, ami történt. Aztán persze szurkoltam azért, hogy a történet jól alakuljon annak, akinek úgy kell, hogy alakuljon.

Eltekintve attól ami történni fog a könyvben, az egész annyira valóságos. Gondolok arra, hogy milyen illúziókat kergetünk mások életével kapcsolatban (ők biztos nem veszekszenek, milyen szépen élnek, tökéletes anya, stb.), hogy próbálunk megfelelni a társadalmi elvárásoknak és jópofizunk, kialakítjuk a mintacsalád képét magunkról, közben meg a fenéket vagyunk azok. De a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy az illúzió törékeny és nagyon gyorsan tovatűnhet.

"Irigylem, amiért elmehet dolgozni, felnőttekkel beszélhet felnőttdolgokról. Na jó, igaz, hogy a sportot nem tartom felnőtt-témának, de holtbiztosan veri a hisztiket, a gyerektápszereket, és a fogzási problémákat, amiket a többi anyával szoktunk kitárgyalni."

Olvassátok el! Az se kerülje el a figyelmeteket, hogy a borítón Stephen King ajánlója virít! No azért ne valami véres sztorit képzeljetek el, de egyetértek Kinggel, nem lehet letenni ezt a könyvet.