Amy Plum: Álomcsapda

Eredeti címe: Dreamfall

Kiadta: Libri (2018.)

Oldalszám: 332

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nem rossz, nem rossz. Ha tizenéves lennék - mint a célközönsége -, tuti összepisiltem volna magamat az olvasása közben. Így is okozott pár rémisztőbb pillanatot nekem. 😅

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Adva van 7 tizenéves, 13-19 évesek, fiúk, lányok vegyesen, de egy közös bennük: nem tudnak aludni, álmatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntenek, hogy részt vesznek egy kísérletben, mely azt ígéri nekik, hogy megoldja ezt a problémájukat. Igen ám, de balul sül el, álmok helyett rémálmokat kapnak, méghozzá ugyanabban az álomban.

Miközben olvastam a történetet, fel-felrémlett egy nagyon régi film előttem, tán a 80-as vagy 90-es évekből, de nem ugrik be a címe. A lényege az volt, hogy pár fiatal egyetemista azzal szórakozott, hogy van-e élet a halál után. Eljuttatták egymást a klinikai halál állapotába, majd visszahozták őket, viszont mindenkit üldözni kezdett egy-egy rémkép, ami el is kezdte őket kinyírni. Bár ez a sztori kicsit más, ugyanakkor mégis emlékeztetett a filmre.

Mind a 7 fiatalnak a múltjában vannak olyan emlékek, melyeket szeretnének eltemetni, de ezek vissza-visszaköszönnek az álmaikban. A kísérlet során pedig ugyanazokat álmodják úgy, hogy mindannyian szerepelnek az álmokban. Üldözik őket, ki akarják nyírni őket, rémisztő rémek, vízi szörnyek, őrült bohócok, népirtás, stb., minden van ebben a történetben. 

Izgalmas volt, olvasmányos, néha tényleg ziziztem rendesen, de ugyanakkor nincs valami jól kiépítve a körítése. Gondolok pl. arra, nekem elég fura, hogy a laboratórium nincs felkészülve szükségállapotra. Nem jól működnek a generátorok, nincsenek lélegeztető gépek az alanyok mellett, holott azért olyan kísérletről van szó, amikor az agyat buherálják meg. Nincs kellő felkészülés, pedig állítólag a legjobb tudósok vesznek részt benne. Sőt, amikor az egyik alany meghal, ezek a tudósok azt se tudják mit csináljanak. A külvilági részekben hatalmas a hiányosság és a fejetlenség. 

Van benne izgalom, ahogy apránként megtudjuk az alanyok háttértörténetét, a vége rendesen odavág, de jobban ki kellett volna dolgozni ezeket a jeleneteket is.

Ami a rémálmokat illeti, megvan bennük a para. Biztos vagyok abban, hogy a fiatal tizenéveseknek ez egy tényleg durván félelmetes sztori. Én is kíváncsi vagyok a második kötetre, mert az utolsó mondatokkal odatette magát rendesen a szerző.