2020. május 31., vasárnap

Anna Ekberg: Kétség

Kiadta: Animus (2018.)
Oldalszám: 384
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Bár a molyos értékelések nem voltak nagyon kecsegtetőek, de a fülszövege annyira érdekes volt számomra, hogy végül nekikezdtem a könyvnek. Nem csalódtam annak ellenére sem, hogy kicsit lehetett volna agyafúrtabb a sztori.

Egy napon Louise kávézójában felbukkan egy férfi, aki azt állítja, hogy a férje, csak erre a nő egyáltalán nem emlékszik
Három évvel ezelőtt Helene - a gazdag üzletasszony és két gyermekes édesanya - nyomtalanul eltűnt. Most pedig úgy tűnik, hogy bár Louise nem emlékszik rá, de ő Helene.
A nő visszatér régi életébe, de a történet természetesen nem ilyen egyszerű. Próbálja felgöngyölíteni a múltját, közben kiderül egy súlyos titok és mindeközben gyilkossággal vádolják.

A történet két szálon játszódik. 
Az egyiken Helene próbál visszarázódni a családja életébe és elkezdi a saját nyomozását, ami során szörnyű titkok látnak napvilágot.
A másik szálon Louise szerelme nyomoz, hogy bizonyítsa a nő ártatlanságát.
Mind a két szál tartogat meglepetéseket, de természetesen összefügg. Úgy képzeljétek el az egészet, mintha lenne két fonal, amik az elejükön össze vannak csomózva. A csomó után szétválnak, majd a végükön újra összefutnak egy csomóba. Na, ilyen a sztori. Végig két szálon fut, de a végére természetesen minden rendeződik.

"– Minden nagy vagyon bűncselekménnyel jött létre."

Olvasmányos volt és élveztem az olvasását, de mégis közepesre értékeltem. 
Olvasmányos és izgalmas volt a nyomozás: mi történt a múltban, ki a tettes, stb. Ez a szál jó volt, izgalmas.
DE! De a szereplők valahogy nem voltak a helyükön. Ez megbocsátható lenne, hisz skandináv krimiről van szó, a cselekmény a hangsúlyos, nem épp a lelki mizéria, amiből azért csurran-cseppen a sztoriba, csak valahogy még sem volt kerek az egész nekem. Valahogy nem jöttek át igazán az érzelmek, nem kerültek közel hozzám a szereplők. Lehet az volt a baj, hogy annyira  kutatni akartam a valódi tettes után, hogy nem tudtak a szereplők kibontakozni előttem, elvesztem a jelekben és az utalásokban.

Azt már az elején érezni lehet, hogy Helene nem lehet a tettes. Csak épp az olvasó se tudja bizonyítani, hogy miért, kénytelen a szerzőre hagyatkozni, aki fokozatosan vezeti le a történetet. 
Tetszett a két párhuzamos cselekmény. Helene szálán leginkább az volt hangsúlyos, hogyan illeszkedik vissza és mire bukkan a családja múltjában. A másik szálon pedig  a férfi nyomozása volt érdekes. Mire fog jutni? Fog tudni segíteni Helenen?

Ne hagyjon titeket ez a jelenlegi molyos 74%  megtéveszteni, jó a sztori. Nem nagy szám, nem okoz nagy meglepetést, de nem rossz. Ajánlom a figyelmetekbe!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése