Angolul olvastam- Django Wexler: The Thousand Names

Angolul megjelent: 2013.

The Shadow Campaigns #1

A fantasy nálam kimerül annyiban, amikor a vámpír beleszeret egy vérfarkasba vagy mondjuk a tündér egy emberbe, de a harc mindenképp távol áll tőlem, hacsak nem a II. vgh.-ról van szó. Egyszerűen sokszor egy szerző kitalált kis fantasy világa számomra elképzelhetetlen (a Gyűrűk Urát se szerettem, de pl. a Harry Potterrel ilyen bajom nem volt, pedig műfajilag az is lehet fantasy), így ritka, hogy egy ilyen műfajú könyv le tudjon venni a lábamról, hacsak eleve nem romantikus irodalomról van szó.

Ami pedig a harci elemeket illeti. Egyetlen háborús időszak érdekel őszintén szólva, méghozzá a II. vgh. Ettől függetlenül szívesen olvasok megtörtént, valós háborúkról szóló történeteket, de a háborús fantasykkal az a problémám, mint magával a műfajjal is. Egyszerűen nehéz elképzelnem.

Történetünk központi eleme egy vordanai birodalom gyarmati helyőrsége, mely a lázadók ellen harcol kisebb-nagyobb sikerrel, de a lázadók túlerőben vannak. Ennek a helyőrségnek a parancsnoka Marcus, aki összességében pozitív szereplő. Aztán egy napon új parancsnok érkezik, Janus, akinek az a feladata, hogy a helyőrséget megerősítse és visszaverje a lázadókat. Ettől a feladattól függetlenül érezni lehet, hogy a férfinak más törekvései is vannak. Rendkívül intelligens és nagyon jó stratégiai meglátásai vannak. 
Fontos szereplőnk még Winter Ihernglass, aki igazából nő, de férfinak álcázza magát és közlegényként beállt a csapatba. 
Szóval megérkezik Janus és elindul a csapat a szárazföldön a lázadók ellen. Wexler nagyon jól ábrázolja a katonai felkészültséget, az edzéseket, a fegyverzetet, a párbajokat, ostromokat, nagyon úgy tűnt nekem, hogy belevetette magát a témába elég rendesen és utánanézett a katonáskodásnak vagy ő maga is volt katona (nem tudom). 

A történet összességében számomra elég lagymatag, vontatott és unalmas volt. Nem mondhatnám, hogy a The Thousand Names női olvasmány lenne, inkább tudnám elképzelni egy férfi olvasó kezében, mint egy nőében. Inkább harci események szerepelnek benne, mint érzelmek, szerelem, ami a női olvasókat rabul tud ejteni. Szóval szerintem ez a történet tipikusan férfi olvasmány. Én untam, nem tudott lekötni.

A karakterekkel komolyabb problémám ettől függetlenül nem volt, számomra a legérdekesebb és a legszimpatikusabb - női mivoltomat figyelembe véve érthető módon - Winter Ihernglass volt.

A cselekmény. Aki szereti a katonai fantasyt, annak lehet, hogy érdekes, cselekményben gazdag történet lenne ez a könyv, számomra nem volt az.