Corban Addison: A ​napfény gyermekei

Eredeti címe: A Walk Across the Sun
Kiadta: Könyvmolyképző (2013.)
Oldalszám: 480
Forrás: saját
Értékelésem: 3

Négy éve úgy létezett ez a könyv a hazai könyvpiacon, hogy a létezéséről se tudtam, ami nagyon elszomorít. Corban Addison olyan témát dolgozott fel A napfény gyermekeiben, amivel világszinten komolyan kellene foglalkozni. Elszomorító, sokkoló, hogy a könyvben leírtak a valóságban is megtörténnek napi szinten és mindezt a Világ "hagyja".

Miről szól? A fülszöveg:

"Az ​első és egyetlen történet, melynek megjelenését John Grisham támogatta.
Amikor egy szökőár elpusztítja tengerparti városukat Indiában, a tizenhét éves Ahalya Ghai és tizenöt éves húga, Sita árván és otthon nélkül marad. Miközben megpróbálnak eljutni egyházi iskolájukba, hogy menedékre leljenek, emberkereskedők kezébe kerülnek. Megerőszakolják és eladják őket egy Mumbai bordélytulajdonosnak. Pokoli sors kezdődik számukra a szexipar legsötétebb mélységeiben, ahol a legnagyobb érték a gyermeki ártatlanság.
Eközben a világ másik felén, Washingtonban, az ügyvéd Thomas Clarke személyes és munkahelyi problémákkal küzd. Lányának tragikus halálától és tönkrement házasságától kísértve sorsfordító döntést hoz, és jószolgálati tapasztalatszerzés céljából Indiába érkezik egy szervezethez, amely a nemzetközi emberkereskedelem ellen küzd. Lelkiismerete feltámad, amikor Mumbaiban szembesül a szexipar szörnyűségeivel és a korrupt bírósági rendszerrel, amely szemet huny fölötte. Amikor megismeri Ahalya és Sita történetét, Clarke személyes missziójának tekinti, hogy segítsen rajtuk, leleplezve ezzel a nemzetközi hálózatot és a kegyetlen bűnözőket.
A három kontinensen és két kultúrán átívelő történet felejthetetlen utazásra viszi olvasóit a modern rabszolgaság alvilágába, valamint a szív legsötétebb – és legellenállóbb – bugyraiba."

„Amióta első könyvem megjelent, húsz évvel ezelőtt, több megkeresést is kaptam íróktól, hogy segítsek nekik kiadót találni. Mostanáig ezeket mind visszautasítottam. Corban Addison azonban olyan regényt írt, amelynek lenyűgöző a története és jelentős a mondanivalója. A napfény gyermekei széles olvasóközönséget érdemel. Úgy gondolom, hogy nem ez az utolsó alkalom, amikor hallunk Mr. Addisonról.” – John Grisham

Hogy tetszett?

John Grisham méltán figyelt fel a történetre, hisz amiről Addison írt az döbbenetes.
Ahalya és Sita 2004 karácsonyáig a legtöbb indiaihoz képest "álom" életet éltek viszonylag jómódban. Tanulhattak és a szüleik nem azt tervezgették, hogy minél előbb férjhez adják őket, hanem abban bíztak, hogy a lányok a tanulmányaikat külföldön folytatják majd és nagy jövő vár rájuk. Aztán bekövetkezett az, amire senki se számított. Épp csak túlélik a szökőárt, szembenéznek azzal a fájdalommal, hogy holtan találnak mindenkit akit szerettek, bízva a felnőttek segítőkészségében rabságba kerülnek. Úgy adják-veszik őket, mint az állatokat. Ahalyat többször megerőszakolják, Sita sorsa pedig még ennél is kesze-kuszábbra sikeredik.

Végig az olvasása során az járt a fejemben, hogy a könyv lapjain kívül is, a valóságban napi szinten mennyi lány, nő esik keresztül mindazon, amiken ők. Egyszerűen nincs esélyük a menekülésre, mert fogva tartják, figyelik őket és ha ellenszegülni merészelnek, az életük semmit se ér. Ők csak áruk, melyeket adni és venni lehet, az életüktől pedig bármikor megfosztani. Egyedül csak az tarthatja vissza a fogvatartókat a halálra kínzásuktól, hogy a testük ér valamennyit.

Mint ahogy említettem, a téma nagyon komoly és foglalkozni kell vele. Mindezek ellenére 3 csillagot adtak a könyvre és ennek egyetlen oka volt: Addison írásmódja. Egyszerűen nem tetszett. Valahogy túl száraz, túl érzelemmentes volt. Azt szerettem volna ha a döbbeneten kívül könnyeket csal még ki belőlem, de ez nem történt meg. A szereplők igazán érzelemmentesek, távolságtartóak maradtak. Ezt a témakört valahogy úgy kellett volna feldolgozni, hogy még nagyobb hatást gyakoroljon az olvasóira. Zokogjunk a lapok felett, hogy lelkileg igazán mélyen érintsen minket.