 |
| Forrás |
Kezdjük azzal, hogyan és miért is jött létre a Könyvesem, bár erről sok bejegyzésben írtam már itt-ott-amott. Kezdetben a közös könyvesblogunk volt pár anyuka, nem anyuka ismerősömmel, ez volt a Könyvfalók. Itt írtunk az olvasmányélményeinkről. A Könyvesem már akkor is létezett, de funkcióját tekintve nem könyvesblog volt, hanem egoblog és a neve is más volt, Az ajtóm (innen a webcím is). Aztán szép fokozatosan azon kaptam magamat, hogy a személyes bejegyzések helyett ott is a könyves élményeimről írtam, így hagytam, hogy egy ajtó bezáruljon mögöttem (ez lett volna az egoblog) és kinyíljon egy másik (ez lenne a saját könyvesblog). Természetesen akkor is olvastam már pár könyvesblogot, de hozzá kell tenni, hogy nem annyi volt belőlük akkor még, mint égen a csillag, hanem csak pár tucatnyi. Jobban nyomon lehetett követni ezeket az oldalakat, valahogy más volt minden.
Már akkor is tapasztalni lehetett, hogy egyes oldalak kiadóktól recenziós könyveket kaptak, de ez akkor még kiváltság volt és egyáltalán nem volt elterjedt. Sőt, mondhatni a könyvkiadók számára is mindez elég újdonság volt még, félve adtak könyveket. Ámulattal vegyes "féltékenységgel" követtem nyomon ezeket a könyvesblogokat. Igen, irigyeltem őket, hogy recenzióra könyveket kapnak, mert számomra ez annyira elérhetetlennek tűnt. Aztán egyszer csak minden megváltozott.
Olyan fél éves lehetett a Könyvesem, amikor megkeresett az egyik kiadó. Odáig voltam az örömtől, leírni se tudnám azt a pillanatot amikor elolvastam azt a bizonyos e-mailt. Sajnálom, hogy nem őriztem meg, illetve arra se emlékszem már, hogy melyik kiadó volt az, de ezúton is köszönetet küldök feléjük. Nagyon büszke voltam magamra, hogy méltónak találtak a megkeresésre és a felajánlásra, szárnyaltam.
Miután elolvastam az első ilyen könyvemet és kikerült a bejegyzés is róla az oldalra, vettem egy nagy levegőt és megkerestem e-mailben az egyik kedvenc kiadómat. Nagyon féltem az elutasítástól, ennek ellenére még ha remegve is, de rányomtam az e-mailemnél az "elküld" gombra. Pár nap múlva pozitív válasz érkezett, újra szárnyaltam. Lehet, hogy amit csinálok tényleg jó?
Gondoltam próba szerencse, írok egy másiknak is, hátha. És szerencsével jártam.
És itt jött el az a pont, amikor a habzsoló énem megszületett. Faltam a könyveket, sorban kerestem meg a kiadókat, sorban kértem és kaptam a recenziós könyveket. Imádtam a blogolást, de ki ne imádta volna? Ingyen kaptam a legújabb könyveket és nem volt más dolgom, mint elolvasni és írni róluk.
Igen ám, de 8 évvel ezelőtt vagyunk. Mely könyves blogger ne került volna abba a dilemmába, hogy kapott egy recenziós könyvet ami nem tetszett neki. Írnia kell róla, na de hogy fogalmazza meg azt, hogy nem ajánlaná olvasásra, megvételre mindezt úgy, hogy a kiadóval se szakadjon meg a kapcsolata? (Akkoriban a kiadók is máshogy vélekedtek a negatív kritikáról, mint mostanság.) A blogger két dolgot tehet: vagy vállalja a kapcsolat megszakadását és leírja a valós véleményét vagy ettől való félelmében feltuningolja a véleményét és nagyon finoman próbál fogalmazni.
Volt olyan "kiadóm" akivel azért szakadt meg a kapcsolatom, mert mertem nem pozitívan nyilatkozni a könyvükről. Bántam-e? Őszintén szólva igen, mert akkor kis hazánkban az a bizonyos kiadó volt a legnépszerűbb. Fájt a szívem azért, hogy nincs több ingyen kapott könyv tőlük, de ugyanakkor így éreztem helyesnek. (Tegyük hozzá, hogy azóta annak a bizonyos könyvnek a szerzője többször megkeresett már, hogy elolvasnám és írnék-e az újabb regényeiről és mindezt azzal a tudattal, hogy olvasta a "lehúzó" bejegyzésemet.)
 |
| Forrás |
Viszont jöjjön az árnyoldal: olyan volt a recenziók kérése, mint a dohányosoknak a cigi (csak hogy más hasonlattal ne éljek). Egyszerűen nem tudtam leállni. Kellettek a legújabb könyvek, hogy írni tudjak róluk az oldalon. Az elsők között akartam lenni, akik olvassák a friss megjelenést, elsőként akartam bemutatni és innen egyenes út vezetett az oldal látogatottság növeléséhez. Egyfajta függőség alakult ki. Figyeltem a statisztikát és kibuktam, ha a napi látogatottság 1000 alá esett. Tudtam, hogy a növeléshez új könyvek kellenek és minél több bejegyzés. Mindez viszont rengetek idő és energia. Egyszerűen blogfüggő, könyvesblog függő lettem, ami nyomot hagyott például a párkapcsolatomban is.
Ez pedig el kell ismerni, évekig tartott.
Így visszanézve nagyon nem volt kellemes állapot. Egyfajta állandó stresszhelyzet alakult ki bennem a teljesítménykényszer miatt. Végül aztán mi történt? Amit ti is tapasztalhattatok az oldalon: a magánéletemben 2014-ben olyan változás történt váratlanul, ami miatt egyszerűen alig-alig, majd egyáltalán nem tudtam az oldallal foglalkozni.
Eltávolodtam a Könyvesemtől. Volt, hogy hónapokig felé se néztem. Volt, hogy hónapokig könyvet se vettem a kezembe. Azt se tudtam milyen könyvek jelentek meg és miknek a megjelenését tervezték be. Teljesen eltávolodtam a könyves világtól.
Aztán ahogy rendeződni kezdett körülöttem minden (kb. 2 évvel később, 2016-ban) úgy jött meg kezdetben csak a vágy az olvasás iránt, majd a blog folytatásához.
Most pedig hol tartok? Rendeződött a magánéletem, jelenleg itthon babázok a Picivel. Több időm jut jelenleg az olvasásra és a blogra is. Viszont a hibát nem szándékozom újra elkövetni. Nem habzsolok, nem keresek kiadókat. Eljutottam arra a pontra, amikor várok. A kiadók, szerzők keresnek meg többnyire, én csak ritka és kivételes esetben írok a kiadóknak. Ma már nem hajtom a friss megjelenéseket. Nem akarom növelni a látogatottságomat, nem figyelem a statisztikát. Lenyugodtam. Egyszerűen csak olvasok, írok. ... De meg kellett élnem azt is, ami az árnyoldala ennek, mert tanultam belőle. Nagyon könnyű elszállni és átesni a ló túloldalára. Ugyanakkor sok benne a jó is. ... Egyszer tán az egyik hónapban arról is pötyögök. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése