Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Mondtam én, hogy fantasztikus dolog a Könyves blog, ugyanis erre a regényre is egy beszámoló hívta fel a figyelmemet.
Jó pár hónapig megállás nélkül sétáltam el a könyvtárban a könyv mellett, csak vetettem a gerincére egy pillantást " Az időutazó felesége", aha, időutazásos, na akkor inkább keressünk tovább.


Vannak olyan témák amik nekem nagyon nehezen megemészthetőek. Ilyen pl. az időutazásos dolog is, nem jön be.

Viszont elolvasva a bejegyzést, a pozitív kritikákat a könyvről, úgy döntöttem, hogy próba szerencse.

És mit hoz a sors, addigra persze nem lehetett kivenni a könyvtárból, sorok kígyóztak érte. (Erősen gyanakodom, hogy a könyves blogok miatt.)


De megérte várni.

A könyv szenzációs, egyáltalán nem ilyenre számítottam.

Izgalmas, vibráló, olvastatja magát. És szinte folyamatosan agyaltam közben.


Az olvasása során egyszer csak úgy bevillant elém Cecelia Ahern Bárcsak láthatnál c. könyve. Persze, az nem időutazóról szólt, de ahogy olvastam Az időutazó feleségében Henry időugrásait, amikor találkozott a leendő feleségével rendszeresen a múlt több pontján is, teljesen olyan volt, mint, mikor a Bárcsak láthatnál-ban a főszereplő találkozott rendszeresen a "láthatatlan baráttal".
Szóval olyan fura volt.

Ugyanakkor elgondolkodtató is, milyen lenne, ha vissza-vissza tudnánk utazni a múltban.
Fura, amikor találkozik önmagával, beszélgetnek.
Fura, hogy tudja mi történik a jövőben, de ezt nem használja fel a múltban. Én pl. nem tudom meg tudtam volna-e állni, hogy ne játsszam-e meg a nyerő Lottó számokat. :)

És akkor mehetne az agyalás azon, hogy ez vajon helyes dolog-e, jó-e az időutazás, azzal, hogy megjelenik a múltban, megváltoztatja a jövőt, ugyanakkor ha a jelenből nézzük, úgy kellett történnie ahogy történt, hisz akkor a jelen, ahonnan érkezik, nem lenne olyan, amilyen, szóval nem egyszerű. :)


Ami többször is felötlött bennem az olvasása során, hogy ezt a könyvet nagyon nehéz lehetett megírni.

Nem egy egyszerű, 1-2 szálon futó történet, hanem ennél jóval bonyolultabb, mondanivalója van, elméleteket vázol fel, és ahogy ide-oda ugrál a szereplő az időben, nagyon oda kellett figyelnie az írónőnek, nehogy összezavarja saját magát az írás közben.


Több helyen is olvastam olvasói véleményeket, a többségnek nagyon tetszett a könyv, egyesek szerint a főszereplő férfi viszont nagyon önző.
Hááááát, nem tudom.
Nem tudta ezt uralni, nem tud mit tenni, még ha így tisztában is van azzal, mennyire nehéz Clare-nek. Egyik percben még vele van, a másik percben már csak a ruháját látja, és ki tudja épp hová utazik akaratán kívül, mi történik vele, mikor fog tudni visszatérni. Szóval érdekes.

Felkavaró volt olvasni a gyermek utáni vágyukat, belegondolni abba, hogy mi van, ha a kicsi már méhen belül is időutazó; vagy hogy mi lenne, ha szépen alszik a bölcsőjében, majd már ki tudja hol ébred szegény védtelen kis babácska.


Persze a történet végét már lehet előre sejteni.

Ilyen sokáig rég sírtam egy könyv fölött.


"Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen."

„Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.” Scott Turow


A regényből film is készült, már vetítik a mozik, itt az előzetese, de előre figyelmeztetek mindenkit, ha el szeretné olvasni a könyvet, akkor ne nézze meg, ne lője le magának az egészet.


Audrey Niffenegger 1963-ban született. Képzőművész, metszetkészítő és író. Első regénye Az időutazó felesége.

6 megjegyzés:

Katako írta...

Pont ma szemezgettem ezzel a regennyel a konyvesboltban... :)
Legkozelebb muszaj lesz megszereznem!!!

Niki írta...

De tényleg ki ne hagyd. ;o)

Melinda írta...

Nagyon-nagyon szeretném a könyvet is, meg a filmet is, mivel telhetetlen vagyok!:)

Niki írta...

A könyv is, a film is nagyon-nagyon jó volt. :o)

sajtosrolo írta...

Annyira imádom ezt a könyvet.:) Az biztos, hogy nagyon oda kellett figyelnie az írónőnek, ez az egyik a sok közül, amiért szeretni lehet a könyvet. Alaposnak kellett lennie, biztosan nagyon oda kellett figyelni a legapróbb dolgokra is, nehogy valami baki csússzon be.:) Amíg megszületett az egész történet, az is egyfajta varázslat lehetett.:)
Szerintem Henry nem önző. SPOILER Azt is olvastam, hogy Clarenek nem volt választása, de ez nem igaz, hiszen a jövőből ment vissza, tehát így is-úgy is megtörtént volna, legfeljebb nem tudja előre. SPOILER VÉGE
Egyszer majd újraolvasom.
A film idején tényleg megszerezhetetlen volt a könyvtárban, én még előtte olvastam, de trailer már volt, emlékszem, miután elolvastam a könyvet, meg is néztem, és egyből láttam, hogy nahát, milyen jól megcsinálták ez alapján.:) Tetszett a film is, csak hát sok minden kimaradt, de ez érthető.

Niki írta...

Most meg olvasom az írónőtől A Highgate temető ikreit, és azon csodálkozok, mennyire más, mint Az időutazó felesége. :o)