Follow Us @nikikonyvesem

2018. október 8., hétfő

Kelemen Anna: Harminc ​nap a nép szolgálatában

Kiadta: Ulpius (2014.)
Oldalszám: 272
Forrás: kölcsön kapott
Miután befejeztem a könyvet, az első gondolatom csak egy hümmögés volt. Lényegében azt kaptam, amire számítottam.

Pár hónapja egy boltban épp a kasszánál pakoltam ki a bevásárlókocsiból a termékeket, amikor az épp fizető nőre tévedt a tekintetem. Rettentően ismerős volt, de profilból egyszerűen nem esett le, hogy ki is az. Nem volt kihívóan öltözve egyáltalán, de mégis úgy állt rajta a ruha, hogy kihívóvá tette. Pedig esküdni mertem volna arra, ha más nő veszi fel ugyanezt a hosszú nadrágot és felsőt, nem keltett volna feltűnést, de rajta, ahogy feszült a nem épp kicsi melleinél, valahogy teljesen másképp mutatott. Néztem, gondolkodtam, hogy hol láttam már, ki is ez a szőke hajú nő. Aztán azt vettem észre, hogy bámulják őt a mellettünk levő sor kasszájánál levő többnyire férfiak, sőt, rendesen megálltak a bepakoláshoz létrehozott pultoknál és úgy nézték. Éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Lehetetlen, hogy ennyi pasi felfigyelne egy szimplán csak csinos nőre. Az rendben, ha 1-2-en megnézik, na de hogy ilyen sokan? Aztán megfordult, teljesen diszkréten volt kifestve, először fel se ismertem, aztán belém csapott az érzés: ő Kelemen Anna. Elköszönt az eladótól, nem nézett senkire, csak kitolta a bevásárlókocsiját. Én pedig piszkosul sajnáltam őt. 

Ahogy a könyv is leírja, Annácska lényegében magát hozta létre. A sajtószereplései, az ottani megnyilvánulásai létrehozták a médiából ismert Annácskát. Nekem ugyanakkor valahogy mindig olyan kettősség volt bennem, amikor láttam a képernyőn. A külseje rettentően kihívó, számomra túlszilikonozott, butácskának tűnni akaró külsejű nőt láttam, de mégis amikor megszólalt azzal a hatalmasra duzzasztott szájával, valahogy nem tudtam összerakni a külsejét a mondandójával. 
Nem ismerem személyesen, de merem állítani, hogy több van benne, mint amit mutat magáról. És a könyv olvasása előtt bíztam abban, hogy többet fogok megtudni róla.

Nehéz értékelni egy önéletrajzi ihletésű könyvecskét. Mi igaz belőle és mi az, ami fel lett tupírozva, hogy jobban eladható legyen? Mert maga Anna is leírja, hogy a pénzért sok mindenre képes.
Maga a könyv rettentően provokatív, vulgáris. Anna vállalja benne a múltját (a drogokat, a prostitúciót) és több "híres" ember is felismerhető benne, egy kis utánajárás után.
Nem szól másról lényegében, mint arról, hogyan bocsátotta áruba magát, mi történt vele, ami a lejtőn elindította, hogyan állt talpra és megint csak, hogy kik fizettek neki azért, hogy velük töltsön 1 órát és mindezért mennyit. Hogy megvolt neki a kamionsofőr, a kölcsönt erre felvevő fiatal srác, a komoly üzletember, külföldi lovagok, sportolók, stb.

Érdekes. Számomra fura, hogy valaki ilyen szinten bevallja, hogy miből él(t). Nem fogok pálcát törni felette, mert nem szokásom. Leírta, hogy ő szereti ezt, szeret idegen férfiakkal együtt lenni. Engem megrémiszt a tudat, hogy valakivel ismeretlenül, hisz az együttlét nagyon bensőséges dolog, de nem vagyunk egyformák. Abba pedig belegondolni se akarok, hogy családos apákról is szó van, akik aztán hazamennek a semmit se sejtő feleségükhöz és gyerekeikhez.
Igazából nem is az a gyomorforgató, amit Anna tesz. Hisz egyedülálló és vállalja önmagát. A gyomorforgató az, hogy a férfiak fizetnek ezért. Hisz ha nem lenne rá igény, Annácska se Annácska lenne, csak mondjuk Kelemen Anna az egyik bolt pénztárosa pl. 
"Borzalmas hely a világ, borzalmasak vagyunk mi, emberek. Az az érzésem, hogy mindenki belekényszeríti magát egy szerepbe, és ha belegebed is, megpróbálja azt játszani – ha tetszik, ha nem."

És ha már pénztáros. Az a baj, hogy csak egy bizonyos ideig lehet űzni ezt az ipart. Amíg fiatal az ember, amíg jól néz ki. Persze az, hogy ki hogy néz ki, meddig tűnik fiatalosnak is, az pénz kérdése. De képzeljünk el egy 50 éves Annácskát és egy 30 éveset. Hiába tűnhet fiatalosnak majd, hiába segíthet a sebész kése, ki a franc akar majd egy 50 éves nőnek fizetni a szolgáltatásaiért? Lehetnek ilyenek, de az a korosztály, akik ma odáig vannak érte, kiöregednek, felnőnek addigra. A fiatalabbak meg találnak majd abban az időben, egy akkori Annácskát. Aki fiatal lesz valójában, fszes bőrű, nem pedig totál mű a műtétek miatt és az akkori divat szerint menő lesz vele lenni. Úgyhogy gyűjteni kéne a nyugdíjra és nem rosszból mondom. Repül az idő. ...

Amiért 3 csillagosra értékeltem, az a nagyon sok kicsapongás miatt van. Egyszer erről mesél, majd a múltban vagyunk, aztán hirtelen megint előrébb, majd hirtelen belevág a 30 napba (amúgy mi is volt ez?). Nagyon kicsapong, ide-oda cikázik a történetben. Ezeket a szerkesztők valahogy összemoshatták volna, hogy az átmenetek ne legyenek ennyire élesek, na de hát az Ulpiusról van szó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése