 |
| Eredeti címe: L'amica geniale (2012.) Kiadta: Park Kiadó (2016.) Oldalszám: 338 Forrás: saját |
Ó a francba, de dühít ez a könyv! Jobban mondva nem is a könyv, hanem az, hogy nekem nem tetszett annyira, mint számítottam rá. A molyon jelenleg 129 értékelés alapján 90%-os, tele van 4, de leginkább 5 csillaggal. Engem miért nem nyert meg magának ennyire? Mi a baj velem?
Azt a fajta erőszakos dühöt érzem most, amikor rendesen agresszívan estem neki a második résznek. És csak zakatol a fejemben: mi a baj velem? Nekem miért nem tetszett?
Igazából nem volt kívánságlistás egyáltalán a Briliáns barátnőm. Egyszerűen csak pont néztem az HBO-t, amikor egy előzetesben felhívták a filmsorozatra a figyelmemet és említést tettek arra, hogy könyvből készült. Addig arról se tudtam, hogy létezik. Aztán beszereztem, elkezdtem olvasni és csak haladtam, haladtam vele, de nem tetszett különösebben.
A történet két barátnő, Lila és Elena életét követi nyomon, ha jól rémlik tán 9 éves koruktól, 16 éves korukig.
A helyszín Nápoly, a II. világháború után. Teljesen más világot mutatott be Ferrante ezzel a történetével, mint amilyenben jelenleg mi élünk. A háború után vagyok, volt mindenben részük a nápolyiaknak. Háborúban, éhezésben, terrorban.
Ráadásul akkoriban másképp is működtek a dolgok, mint manapság. 14 éves a lányod? Lazán el lehet őt jegyezni, 16 évesen meg férjhez mehet. Kidobja az apja a lányát az ablakon, mert az átkiabált a szomszéd kislánynak? Ma valószínűleg jönne egyből a gyámügy, akkoriban rá se hederítettek erre. Minden annyira más volt. Erőszakosabb, nyersebb. És erre nagyon jól rávilágított a Briliáns barátnőm.
Eszembe jutott, hogy még kislányként láttam egy Sophia Loren filmet. Már nem tudom melyik volt az, de a háború után játszódott. Loren fiatal, gyönyörű volt és ahogy olaszul veszekedni tudott a szomszéd nővel! Annyi erő, élet volt benne. Ez sütött át ebből a könyvből is.
Szóval van a két kislány, akik külsőleg és a családi körülményeikben annyira másik, egyben viszont hasonlóak, rettentően vág az eszük. Csak míg Elena lenne a jókislány, neki a tudásért tanulnia kell, Lilának valahogy eredendően ez megvan.
Képzeljetek el egy lányt, aki mindig tiszta, jól nevelt, okos, de ezért tanul is. Ő Elena.
És most képzeljetek el egy koszos, kimondottan fiús, vagány, verekedős, semmitől se félő lányt. Ő Lila. És egyszerűen eredendően mindent tud. Viszont a szülei megrekesztik, nem engedik tovább tanulni, a lány hiába rettentően okos, visszafogják. Elena viszont tanulhat.
A barátságuk hol nagyon mély, hol viszont tragikus. Van itt féltékenységtől kezdve minden.
A sorozat első részének a vége pedig ott ér véget, hogy furcsa módon elsőnek a vadóc, immár 16 éves Lila férjhez megy.
Miért is nem tetszett a könyv? Van amikor jó, ha egy történet lassú, de ez most nekem nem tetszett. Lassan felnőttek a lányok. Olvashattunk erről, az első szerelemről, bosszúról, haragról, de nekem még se nőttek a szívemhez. Igazából elképzelésem se volt, mivel fog befejeződni az első rész. Nekem olyan fura volt, és sokszor nagyon unalmas is.
A történet úgy van megírva, mintha Ferrante lenne Elena és elmeséli a vele történteket. Érdekes ez a fajta önvallomás. Már csak azért is, mert nem lehet tudni, hogy ki Ferrante, teljesen homály fedi a valódi kilétét. És persze lehet, hogy az önvallomás se önvallomás, pusztán csak egy így megírt történet.
Amikor befejeztem a könyvet, azonnal nekiugrottam a folytatásnak. De mint ahogy fentebb is írtam, ez egyfajta agresszió volt. Kíváncsi leszek, hogy ez a kötet mennyire fog tetszeni.
És íme a sorozat előzetese.
A történet két barátnő, Lila és Elena életét követi nyomon, ha jól rémlik tán 9 éves koruktól, 16 éves korukig.
A helyszín Nápoly, a II. világháború után. Teljesen más világot mutatott be Ferrante ezzel a történetével, mint amilyenben jelenleg mi élünk. A háború után vagyok, volt mindenben részük a nápolyiaknak. Háborúban, éhezésben, terrorban.
"Ilyen volt a világunk, teli gyilkos szavakkal: torokgyík, vérmérgezés, tífusz, gáz, háború, esztergagép, sitt, munka, bombázás, bomba, tüdővész, genny. Azt hiszem mindaz a sok félelem, ami egész életemben végigkísért, ezekből a szavakból, ezekből az évekből származik."
Ráadásul akkoriban másképp is működtek a dolgok, mint manapság. 14 éves a lányod? Lazán el lehet őt jegyezni, 16 évesen meg férjhez mehet. Kidobja az apja a lányát az ablakon, mert az átkiabált a szomszéd kislánynak? Ma valószínűleg jönne egyből a gyámügy, akkoriban rá se hederítettek erre. Minden annyira más volt. Erőszakosabb, nyersebb. És erre nagyon jól rávilágított a Briliáns barátnőm.
Eszembe jutott, hogy még kislányként láttam egy Sophia Loren filmet. Már nem tudom melyik volt az, de a háború után játszódott. Loren fiatal, gyönyörű volt és ahogy olaszul veszekedni tudott a szomszéd nővel! Annyi erő, élet volt benne. Ez sütött át ebből a könyvből is.
Szóval van a két kislány, akik külsőleg és a családi körülményeikben annyira másik, egyben viszont hasonlóak, rettentően vág az eszük. Csak míg Elena lenne a jókislány, neki a tudásért tanulnia kell, Lilának valahogy eredendően ez megvan.
Képzeljetek el egy lányt, aki mindig tiszta, jól nevelt, okos, de ezért tanul is. Ő Elena.
És most képzeljetek el egy koszos, kimondottan fiús, vagány, verekedős, semmitől se félő lányt. Ő Lila. És egyszerűen eredendően mindent tud. Viszont a szülei megrekesztik, nem engedik tovább tanulni, a lány hiába rettentően okos, visszafogják. Elena viszont tanulhat.
A barátságuk hol nagyon mély, hol viszont tragikus. Van itt féltékenységtől kezdve minden.
A sorozat első részének a vége pedig ott ér véget, hogy furcsa módon elsőnek a vadóc, immár 16 éves Lila férjhez megy.
"– Bármi történjen is, te folytasd a tanulást.
– Még két év, leérettségizem, és vége.
– Nem, ne hagyd abba, majd adok pénzt, neked mindig tanulnod kell.
Idegesen felnevettem, aztán azt feleltem:
– Köszönöm, de egy idő után az ember befejezi a tanulást.
– De te nem: te vagy az én briliáns barátnőm, a legjobbá kell válnod, nem érhet a nyomodba se nő, se férfi."
Miért is nem tetszett a könyv? Van amikor jó, ha egy történet lassú, de ez most nekem nem tetszett. Lassan felnőttek a lányok. Olvashattunk erről, az első szerelemről, bosszúról, haragról, de nekem még se nőttek a szívemhez. Igazából elképzelésem se volt, mivel fog befejeződni az első rész. Nekem olyan fura volt, és sokszor nagyon unalmas is.
A történet úgy van megírva, mintha Ferrante lenne Elena és elmeséli a vele történteket. Érdekes ez a fajta önvallomás. Már csak azért is, mert nem lehet tudni, hogy ki Ferrante, teljesen homály fedi a valódi kilétét. És persze lehet, hogy az önvallomás se önvallomás, pusztán csak egy így megírt történet.
Amikor befejeztem a könyvet, azonnal nekiugrottam a folytatásnak. De mint ahogy fentebb is írtam, ez egyfajta agresszió volt. Kíváncsi leszek, hogy ez a kötet mennyire fog tetszeni.
És íme a sorozat előzetese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése