Troll forrása, a szöveg már az enyém |
Tegye fel az a blogger a kezét, akinek volt már szerencséje trollhoz, ahogy nevezni szokták azokat, akik ... hogy is fejezzem ki magamat ... akik többnyire névtelenül, arctalanul, egy nick név és avatar mögé bújva megmondják a frankót a bloggernek! (Na jó, ez most így kicsit furán jött ki, hisz én is egy nick név és avatar mögé bújva mondom meg a frankót a könyvekről, de szerintem kulturált stílusban. Ha épp nem, akkor kikészített a könyv.) És a frankó mellett nem a tündi-bündi de jól írsz-imádom minden sorodat-miért csak egy van belőled hozzászólásokra gondolok, hanem azokra, hogy ide figyelj te csipszar, nagyon gáz vagy - bakker, anyád minek szült meg - okosnak hiszed magadat? Megsúgom, nem vagy az. Na, ilyenekre gondolok, kicsit persze eltúlozva a stílust. Többnyire csak fikáznak, próbálják alázni a bloggert, mert hát nyilván az csak hülyébb lehet nála.
Szóval, ki találkozott már trollal?
Szerintem nincs olyan blogger, aki legalább egyszer még ne futott volna bele ilyenbe. Ha esetleg még nem, akkor majd fogsz, ne örülj most!
De nézzük azt, hogy ilyen esetben, a blogger nekiállhat-e rinyálni! De köcsög ez a hozzászóló! Miért írt nekem ilyet? Ez nem is igaz! Hülyének néz? Engem? De van X diplomám és lehet az anyja is lehetnék! Én már akkor colas nyalókát nyaltam, amikor rá még az anyja se gondolt! Rinyálhatunk-e, mi bloggerek, ha bántanak minket?
A
blogger ugyanúgy kiteszi magát az olvasóknak, mint ahogy mondjuk a
celebek is.
A celebek kitesznek mindenféle cuki vagy épp ciki képet magukról mondjuk az Instára, ami alá mennek a szívecskék vagy épp a hozzászólások, hogy te mekkora tehén vagy, megműttethetnéd a fejedet, akciós a zsák a madaras boltban, miért nem veszed magadat észre, stb. Rinyálhat a celeb, hogy de bunkó vagy te Jóska és nézzél inkább tükörbe, a Pistike azt írta, hogy én vagyok álmai nője, de ez nem változtat azon, hogy ő tette ki saját magát ennek.
Hisz ha nem tenne ki magáról semmit a netre, a kutya se foglalkozna vele.
A celebek kitesznek mindenféle cuki vagy épp ciki képet magukról mondjuk az Instára, ami alá mennek a szívecskék vagy épp a hozzászólások, hogy te mekkora tehén vagy, megműttethetnéd a fejedet, akciós a zsák a madaras boltban, miért nem veszed magadat észre, stb. Rinyálhat a celeb, hogy de bunkó vagy te Jóska és nézzél inkább tükörbe, a Pistike azt írta, hogy én vagyok álmai nője, de ez nem változtat azon, hogy ő tette ki saját magát ennek.
Hisz ha nem tenne ki magáról semmit a netre, a kutya se foglalkozna vele.
A bloggerekkel is hasonló a helyzet, csak mi írunk. És azzal, hogy ezt nem maguknak a cuki kockás füzetben, bizony kitesszük magukat annak, hogy szívecskék helyett "szarságokat" kapjunk. És ezt el kell viselni, hisz a jelenlétünkkel kitettük magunkat ennek. Vállalni kellett ezt, amikor rákattintottunk a blog létrehozása fülecskére és amikor a beállításoknál azt állítottuk be, hogy nyilvános.
Miért is jött ez most szóba? Szerencsésnek mondhatom magamat, mert az elmúlt majdnem 9 év alatt, én nem futottam bele IGAZI trollba. Mások blogján hozzászólásokból láttam, hogy nem csak a mesékben léteznek, illetve olvastam olyan bejegyzéseket, melyek reakciók voltak egyes trollok hozzászólásaira, de engem nem találtak meg igazán. (Ami késik, nem múlik!) Ugyanakkor természetesen nem csak pozitív kommenteket vagy e-maileket kaptam az évek során. Volt 1-2 ember, akik kíméletlenül megmondták, hogy húzzam le magamat a klotyón, mert szar amit csinálok. Na hopsz!
Troll forrása, a szöveg saját |
Mi fut ilyenkor végig a bloggerben? Első körben hirtelen sokkot kap és elrohan zsepiért. Mi? Én szar vagyok? Szar amit csinálok? Te mit csinálsz? Gyorsan próbálja megnézni a hozzászóló profilját, hátha kiderül, hogy ismeri vagy ha nem, akkor legalább az anyját és jól beárulhatja. Aztán rájön, hogy nem tudott meg róla semmit, mert az ritka, hogy valaki úgy szól hozzá, hogy Szia Blogger, Kovács Pistike vagyok és a Z gimibe járok, most fogok érettségizni és szerintem ultragáz, amit most írtál! Anyám neve Jakab Borbála és a XXVII. kerületben lakom, a Segged-alja utca 0. Számom: 0670/00000 Na ilyen nincs. Pistike neve Einsten88, az avatarja pedig egy tetkós faszi. Olyan igazi benga, kivarr állat és még így is megáll benned az ütő tőle. Na de a blogger.
Szóval a blogger telesírt egy százas zsepit, lenyomozta a trollját, aztán mérges lesz, amiért fikázták élete művét. Majd bosszút esküszik. Majd én olyan bejegyzést írok erről, hogy összehugyozza magát Einsten, ráadásul mindezt 100 ezren fogják olvasni! Belépek még 100 Fb-s csoportba, hogy még több helyen tudjam megosztani. Kicsinállak Einsten! Ez tart kb fél óráig. Már neki is áll egy bejegyzésnek, írja, írja, aztán közben kezd lehiggadni. Mi a szar? Csináljak magamból hülyét? A fenéket! Nem szeret mindenki egyformán minden könyvet, mert nem vagyunk egyformák. Így lesznek, akik odáig lesznek egy bloggerért, másokat hidegen hagy a létezése, megint más meg utálni fogja. (Persze van olyan blogger, aki nem jut el a Mi a szarig és közzé teszi a bejegyzést.)
Mit lehet tenni? Ezt elfogadni. Te ugyanúgy szereted azt a szőke plasztikcicát, mint a Zsuzska barátnőd? Nem irritál a nyávogása? A baromi hosszú műkörme, ami miatt mindig elgondolkodsz azon, hogyan törli meg aztabizonyosat? Nos, nyilván nem. Téged se szerethet mindenki. .... Vagy épp engem.
Mit lehet tenni? ... Nézzük csak, megvan! ... ELFOGADNI.
És nézzük akkor a trollokat. Mi vesz rá valakit arra, hogy vad idegen embert bántson? És itt a bántásnál kiemelném azt, hogy teljesen más tészta, ha valaki kulturált stílusban megfogalmazza, hogy te figyi már, valamit nem veszel észre, mint az, hogy odabassza, hogy húzd már le a rolót.
Mi vesz rá bárkit arra, hogy már-már alpári stílusban hozzászóljon egy kép, egy bejegyzés alá? Kisebbségi komplexus? Otthon kuss van, akkor a neten pofázhatok? A főnökömnek nem merek okoskodni, majd most megmondom a frankót, ki szarta a spanyol viaszt? Tök hülye vagyok, de itt van mellettem egy lexikon, most megmondom a tutit, mert a nick nevem alapján mindenki azt hiszi, hogy feltaláló vagyok? Kis pöcs vagyok, de nagy a szám és senki se tudja még mit tartogatok a kis fecskémben? Nem tudom mi vesz rá valakit arra, hogy alpári stílusban véleményt nyilvánítson. És akkor sem, ha az esetek elenyésző részében meri ehhez az arcát vállalni (jobb esetben a sajátját, nem pedig a netről lopott képet biggyesztette oda). De mindenképp valami gikszer van vele.
Mert az, aki normálisan nyilvánít negatív véleményt, annak otthon nincs kuss, vissza mer pofázni a főnökének, nem kell neki lexikon, senki nem hiszi róla, hogy feltaláló, mert tudják ezt és boxert hord, nem fecskét, mert nem férne el benne a tudjukmi. Vagyis mi a lényeg? A stílus.
Jolánka szépen megfogalmazza bloggernek, hogy te figyi már, nem értem mit akartál ezzel a bejegyzéseddel, nekem nem jött át. Magyarázd már el még egyszer.
Blogger persze kiakad első körben, mert nem hülye, lelőtte azonnal, hogy mi van burkoltan közölve vele, mi nem volt érthető ba.d +. De azért elmagyarázza, miután ezt kitörölte a válaszból és igyekszik higgadtan válaszolni.
De ha ott van Gizike, aki faszán odamond szerinte, hogy figyi már, össze-vissza szövegelsz, ép mondatod nincs, miért nem a kockás füzetedbe írsz otthon? Nos ilyenkor a blogger telesírja a zsepit, nyomoztat utána a neten és vagy hasonló stílusban, de korántsem olyan szépen, mint Jolánkának megfogalmazza, hogy húzz vissza még 9 hónapra fejlődni vagy küld el mosolygós szmájlit, aminek a jelentése ugyanez, csak szavak nélkül ebben az esetben. Vagy csak fogja, ránt egyet a vállán, hogy nagy dolog volt, lépjünk tovább.
És ez a nagy dolog bloggerek! Tovább lépni! Tanulni a hibákból, az építő kritikákat megfogadni és tovább menetelni!
A trollok pedig legyenek választékos trollok. Tudjátok, a mesékben csúnyák, sárosak, rémisztőek, de ez is kb olyan, mint az AZ. Abból táplálkozik, hogy rémisztgeti a gyerekeket. De mi van, ha a gyerek már kiröhögi és nem fél tőle? Akkor elveszíti a varázsát és új mezőkre kell lépnie. Mondjuk választékos troll lesz, akinek a jól megfogalmazott észrevételeitől, építő jellegű kritikáitól összepisálja magát a blogger. És onnantól kezdve nem is troll, hanem "csak" hozzászóló.
Kép forrása, szöveg saját |
Vagyis mi a bejegyzésem tanulsága (szerintem):
Ha blogger vagy
⟾ azzal, hogy nyilvánossá teszed a posztjaidat, lényegében engedélyt adsz arra, hogy beléd köthessenek. Három dolgot tehetsz így. Vagy megszünteted a blogod láthatóságát és akkor csak te láthatod. Vagy kikapcsolod a hozzászólások lehetőségét. Vagy moderálod és csak a neked tetszőek kerülnek nyilvánosságra. (Bár ettől függetlenül látod azokat is, amiket az olvasóiddal megosztani nem szeretnél.)
⟾ ha valaki fikáz, ránts egyet a válladon és lépj tovább
⟾ ha valaki fikáz, ránts egyet a válladon és lépj tovább
⟾ küldj neki mosolygós szmájlit
⟾ az építő jellegű véleményeken gondolkodj el legalább
⟾ készíts ki egy százas zsepit és ne szégyelld, ha sírsz
⟾ próbálj meg olyan bejegyzéseket készíteni, melyekben kevés támadási felületet hagysz
DE AZÉRT ÉLVEZD A BLOGOLÁST! 😄
⟾ próbálj meg olyan bejegyzéseket készíteni, melyekben kevés támadási felületet hagysz
DE AZÉRT ÉLVEZD A BLOGOLÁST! 😄
Ha troll vagy
⟾ trollkodhatsz, ha neked ez okoz kielégülést, de akkor legalább választékosan, jól megfogalmazottan.
⟾ nézz magadba, mi végről is csinálod ezt? Olyan bő a fecskéd, hogy túlságosan besüvít a levegő, ha lépsz?
Ha "csak" hozzászóló vagy
⟾ senki nem várja el tőled, hogy csupa tündi-bündiséget írj. Ne értsd félre a bejegyzésemet még csak véletlenül sem! Légy őszinte mindig és ne feledd, hogy mi különböztet meg a trolloktól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése