Emylia Hall: Nyarak ​könyve

Eredeti címe: The Book of Summers (2012.)
Kiadta: Park Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 296
Forrás: könyvtár

Ez volt az a könyv, amit szinte minden könyvmoly elolvasott 2013-ban. Amiért nálam mégis ennyire elhúzódott az olvasása ... igazán nem is tudom. Tán féltem attól, hogy annyira népszerű volt és mi van, ha én nem azt fogom érezni, mint a többiek és úgy fogom érezni, hogy bennem van a hiba. Mert népszerűnek igen népszerű volt akkor. 

A történet? Erzsi 30 éves és Angliában él, dolgozik, egy kicsit távol az apjától. Folyamatosan bontakozik ki az élete és a múltja a történetben.
Minden azzal kezdődött, hogy egy fényképalbumot kapott Magyarországról, mely 7 évet ölelt át. Az első fényképen 9 éves, az utolsón 16 volt. És bár Erzsi szerette volna magában eltemetni a múltat, ahogy elkezdi átlapozni a könyvet (vagyis a fényképalbumot), a fényképek nézegetése közben visszarepül az időben és így tudjuk meg, hogy mi történt vele Magyarországon és miért csak 7 év fényképeit látja az albumban.

Nyarak könyve. Egyszerű cím, ugyanakkor az olvasó egyből összeköti a szerelemmel. Szinte biztos voltam abban, hogy Erzsi első szerelméről fog szólni a történet, ami csúnyán fog véget érni. Tán meghal a fiú? Vagy csak elhagyja? Mindegy is, biztos voltam abban, hogy egy kis lájtos, szerelmes, nyári történethez lesz szerencsém. És bár van egy kis tini szerelem a könyvben, igazán nem is erről szólt.

"Magyarország az én korlátlan szabadságom földje."

Jó volt olvasni a történetet, mert végig kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz a csattanója. Biztos voltam abban, hogy lennie kell majd. És bár lett is, egyáltalán nem az, amire számítottam és nem is tetszett. 

A Nyarak könyve egy nagyon könnyed, olvasmányos könyv, de nem azt kaptam, amire számítottam.

Jó volt olvasni Magyarországról egy külföldi szerző szemén keresztül - aki magyar származású -, de azt kell mondanom, hogy nem sikerült azt a Magyarországot leírnia, amilyen valójából volt a 90-es években. Bíztam abban, hogy olvasva a könyvet, a külföldiek jobban megismerik majd az országot és kedvet kapnak meglátogatni, de ennyi erővel játszódhatott volna Kínában is. Azon kívül, hogy van egy tavunk, ami tenger is lehetne és vajas vízben főzik a kukoricát, valamint szegénység van, nem sokat tudtam meg az országról. 

"A Balaton. Ötven mérföld hosszú és tíz mérföld széles, inkább tenger, mint tó. Hihetetlen, álomszerű, fénylő vízfelület."

Ja! Még annyit, hogy itt mindenki olyan más. Hangos, pipacsos ruhákban rohangálnak a nők, gulyást főzünk és ennyi. Ezt megtudhatja kb bárki egy útikönyvből. 

Nem volt rossz olvasmány, de nagyon felejtős.

Nem kedveltem meg a szereplőket annak ellenére sem, hogy sajnáltam az Erzsivel történteket. 

Maga a cselekmény? Fordulat volt benne, de mégis csalódást éreztem, mert a szerző végig tévútra vezetett, aztán jól képen törölt az igazsággal. Ez pedig nem tetszett.