2023. augusztus 23., szerda

Clare Pooley: Őszinte ​szavak

Miután befejeztem a "Rendhagyó szabályok ingázáshoz" c. könyvét az írónőnek, azonnal rávetettem magamat a másik magyarul is megjelent kötetére. 

Fontos kiemelnem, hogy először ezt a történetet írta meg és csak utána következett időrendben a fentebb említett könyve.


Nem okozott csalódást ebben a kötetben sem az írónő. Érezni lehet rajta, hogy nem annyira szép kerek, kidolgozott, mint a "Rendhagyó szabályok ingázáshoz", de ahhoz képest, hogy ez volt az első megjelent könyve, szerintem fantasztikus!


Hasonló a történet felépítése, mint a második könyve esetében. Itt is van 5 szereplő, akik egy bizonyos dolog történéséig (jelen esetben itt egy kis füzetecskéről van szó) soha nem beszéltek egymással, de a sors összehozza őket, barátok lesznek.

Itt van pl. az idős, bohókásnak tűnő, művész öregúr, aki a felesége halála óta nem találja a helyét a világban.

A családra, gyermekekre vágyó magányos, kávéházi tulajdonos.

A nőcsábász és függőségekkel küzdő, nagymenő pasi.

Egy kapcsolatra kiszemelt fiatal férfi.

A népszerű instamami, akinek az élete csak látszólag csili-vili.

Őket hozza össze az "Őszinte szavak" füzete. 


A történet nagyon bájos, aranyos, kedves, a szereplők pedig nagyon szerethetőek. Mindig vártam, hogy legyen időm folytatni az olvasását, teljesen beszippantott.


Ugyanazt tudnám megemlíteni, mint a másik könyv esetében is. A történet felhívja arra a figyelmet, hogy napi szinten több tucat emberi sors sétál el mellettünk. Amikor ránézünk a velünk szemben utazó másik utasra, akkor csak a külsőséget látjuk. Hogy néz ki, milyen lehet a kedve, van-e gyűrű az ujján, stb. De azt nem tudhatjuk, hogy milyen az élete. Ha tudnánk, akkor lehet, hogy megdöbbennénk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése