 |
| Eredeti címe: Love and Treasure (2014.) Kiadta: Európa (2017.) Oldalszám: 480 Forrás: saját |
Annyira, de annyira csalódott vagyok! Itt van egy történet, ami annyira izgalmas lehetne és jó is volt kb az 1/3-ig, de aztán minden annyira el lett fuserálva. Ráadásul olyan, mintha nem is lenne befejezve. Mintha a szálak nem is futnának össze! Hogy lehetett ennyire elcseszni? Pedig olyan jól indult!
Már a megjelenése előtt kíváncsi voltam rá, eléggé kívánságlistás is volt, így nagy hévvel kezdtem neki az olvasásának.
A történet 3 szálon és idősíkban fut.
Először vagyunk a múltban, a II. vgh befejeztekor. Jack az amerikai hadsereg hadnagya volt, akit megbíztak az Aranyvonat őrzésével. Eközben találkozott egy erdélyi, zsidó lánnyal, aki nem rég szabadult az egyik haláltáborból és a testvérét kereste. Szerelmesek lettek egymásba, de ez a kapcsolat nem jól alakult.
Aztán hirtelen a jelenbe csöppen az olvasó, amikor is Jack haldoklik, de halála előtt az unokájára hagy egy medált és kéri, hogy adja vissza a tulajdonosának. Így a nő Magyarországra utazik, aztán Erdélybe, hogy felkutassa a medál múltját.
És a kutatása közben kibontakozik egy fiatal, zsidó lány élete az 1910-es évekből. Aki feminista volt, orvos szeretett volna lenni, aki küzdött.
Aztán hopp, vége szakadt a történetnek és az olvasónak egyrészt fogalma sincs arról, hogy mi történt a lánnyal később, de azt se tudjuk, hogy Jack unokájának az élete hogyan folytatódott. Egyszerűen csak olyan volt, mintha az író fogott volna egy ollót és levágta volna a történetének mondjuk az utolsó 30 oldalát. Mert kb ennyi hiányzott volna még.
Eléggé olyan érzésem van, hogy Waldman olyan történetet szeretett volna írni, amire majd azt mondják az olvasói, hogy mind a 3 szála megállná a helyét egy-egy külön történetben is. Ez végülis igaz, csak nem úgy, ahogy ő ezt összehozta.
Az első szál, mely a II. vgh. végén zajlott volt a "kedvencem". A legjobban, legizgalmasabban összehozott a 3 közül. De olyan hülyén ért véget, hogy rendesen ki voltam akadva.
A középső szál, a "jelen", a nyomozás, nagyon gyenge volt. Míg a fiatal Jack és a zsidó lány karakterét úgy ahogy kidolgozottnak éreztem, megértettem őket, a jelenben Jack unokája és a pasi aki segít neki, csak úgy lógtak a levegőben. Kellettek, mert velük ível ált a múlt, mondhatni ők a hidak, mely felvezeti a II.vgh. előtti életet a II.vgh-ival és azzal, ami utána következett. Semmilyen karakterek voltak. Arra sem emlékszem már, hogy is hívták őket.
Ami meg az utolsó szálat illeti, teljesen homály van most előttem. Hogyan is kapcsolódnak össze? Összesen ennyi a kapcsolódási pont? De mi van akkor a zsidó lánnyal, akivel a fiatal Jack találkozott? Nekem valahogy a szálak nem értek össze. Csak úgy vannak, fityeg a fejem felett 3 szálacska, aminek össze kellene érnie a buksimban, de nem, nem érnek össze, csak fityegnek felettem és ez nagyon idegesít. Szívem szerint jól megráncigálnám őket és görcsöt kötnék a végükre.
Csalódott vagyok! Annyira jó lehetett volna ... de nem lett.
Eléggé olyan érzésem van, hogy Waldman olyan történetet szeretett volna írni, amire majd azt mondják az olvasói, hogy mind a 3 szála megállná a helyét egy-egy külön történetben is. Ez végülis igaz, csak nem úgy, ahogy ő ezt összehozta.
Az első szál, mely a II. vgh. végén zajlott volt a "kedvencem". A legjobban, legizgalmasabban összehozott a 3 közül. De olyan hülyén ért véget, hogy rendesen ki voltam akadva.
A középső szál, a "jelen", a nyomozás, nagyon gyenge volt. Míg a fiatal Jack és a zsidó lány karakterét úgy ahogy kidolgozottnak éreztem, megértettem őket, a jelenben Jack unokája és a pasi aki segít neki, csak úgy lógtak a levegőben. Kellettek, mert velük ível ált a múlt, mondhatni ők a hidak, mely felvezeti a II.vgh. előtti életet a II.vgh-ival és azzal, ami utána következett. Semmilyen karakterek voltak. Arra sem emlékszem már, hogy is hívták őket.
Ami meg az utolsó szálat illeti, teljesen homály van most előttem. Hogyan is kapcsolódnak össze? Összesen ennyi a kapcsolódási pont? De mi van akkor a zsidó lánnyal, akivel a fiatal Jack találkozott? Nekem valahogy a szálak nem értek össze. Csak úgy vannak, fityeg a fejem felett 3 szálacska, aminek össze kellene érnie a buksimban, de nem, nem érnek össze, csak fityegnek felettem és ez nagyon idegesít. Szívem szerint jól megráncigálnám őket és görcsöt kötnék a végükre.
Csalódott vagyok! Annyira jó lehetett volna ... de nem lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése